– Hol teltek a gyermekévei? Honnan került Érdre?
– Miskolcon születtem, ott kezdtem a tanulmányaimat és alig tizenöt évesen ismerkedtem meg a férjemmel, akivel ugyanabba a középiskolába jártunk. A főiskolai tanulmányaimat Nyíregyházán folytattam a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán, míg a férjem a Veszprémi Vegyipari Egyetemet végezte el. Miután diplomáztunk, mindketten Százhalombattán helyezkedtünk el. Két lányunk született és éltük a fiatal, gyermekes házasok életét. Ám a szennyezett levegő – ahogy sokaknak akkoriban – nekünk sem tett jót, az egész család pollenallergiás lett, ezért igyekeztünk minél távolabbra kerülni ettől a várostól. Mint akkoriban oly sokan, Martonvásáron kezdtünk el építkezni, ott találtunk új otthonra. Tanítottam a tordasi és a martonvásári iskolában, de16 év után úgy éreztem, mást szeretnék csinálni, mintha egy belső hang azt mondta volna, nekem más az elhivatottságom. Egy percig sem haboztam, amikor értesültem róla, hogy az érdi Családsegítő Szolgálathoz felvételt hirdettek. Jelentkeztem és az akkori vezető, Tarnóczi Istvánné Marika felvett családgondozónak. Ófalu lett a területem és hatalmas lelkesedéssel kezdtem el dolgozni.
– Hogyan fogadták az ottani családok?
– Máig óriási nosztalgiával és nagy szeretettel gondolok vissza arra az időszakra. Fiatal kollégáimnak gyakran emlegetem, hogy az utcán kezdtem a gyermekvédelmi szolgálatot. Nekem korábban is könnyen ment a kapcsolatteremtés, így itt sem jelentett problémát bekopogni a családokhoz. Soha nem zárkóztak el tőlem, bármilyen probléma adódott is, megbíztak bennem, elhitték, hogy segítő szándékkal érkezem, nem bántani akarom őket. Mindig nyitottak voltak, bátran és őszintén feltárták előttem a gondjaikat. A mai napig ismerem az ott élő embereket, családjaikat, gyermekeik életútját.
– A család és munka mellett ült vissza az iskolapadba, hogy másoddiplomáját is megszerezze. Győzte energiával?
– Sopronban szereztem meg a család- és szociálpedagógiai végzettséget, illetve a Pécsi Tudományegyetemen szociálpolitikai diplomát. Nem volt könnyű, de egyrészt óriási segítség volt számomra a családom. Másrészt erősen motivált az a belső hang, hogy nekem ez az elhivatottságom. Mindig közel álltak hozzám a gyermekek, tanítani is nagyon szerettem, de úgy éreztem, a gyermekvédelmi szolgálat sokkal több lehetőséget ad számomra, hiszen a csecsemőkortól a fiatal korukig követjük és szükség esetén segítjük a felnövekvő nemzedékek fejlődését. Mivel szívügyemnek érzem a gyermekek sorsát, természetesnek vettem, hogy áldozatokat kell hoznom, hogy minden téren megfeleljek a szakmai követelményeknek, hiszen mindeközben – a társadalmi változásokkal együtt – a család- és gyermekvédelmi intézmény is folyamatosan átalakult, rengeteget fejlődött.
– Ön pedig alig pár éven belül az érdi Gyermekjóléti Központ vezetője lett és oroszlánrészt vállalt az intézmény formálásában is.
– 1997-ben született meg a Gyermekvédelmi Törvény és nekünk az volt a feladatunk, hogy a kiskorúak részére is egy önálló intézményt, gyermekjóléti szolgálatot hozzunk létre. Ennek az alapellátásnak az volt a célja, hogy figyelemmel kísérje a gyermek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, segítse, hogy lehetőség szerint saját családjukban nevelkedjenek fel. A gyermekvédelemnek ugyanakkor fontos szerepe van a veszélyeztetettség megelőzésében, megszüntetésében és csak legvégső esetben kezdeményezi a gyermek családjából történő kiemelését. Az a legfontosabb, hogy kizárólag a gyermek érdekeit tartsuk szem előtt. Minden egyes esetben azt mérlegeljük, mi a legjobb neki, és ennek megfelelően segítünk a krízishelyzetbe került gyermeknek, illetve családjának. Bármi a probléma, a megoldásban mindig a gyermek van a középpontban. A szolgálat azonban tovább fejlődött, Gyermekjóléti Központtá bővült, ahol az alapellátáson kívül speciális szolgáltatásokat is bevezettünk, többek között kapcsolatügyeletet tartunk fenn, utcai lakótelepi szociális munkát és mediálást is végzünk. A szakmai munkánk egyik jelentős elismerésének tarhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, hogy intézményünk elnyerte és évekig büszkén viselte az Érdi Módszertani Gyermekjóléti Központ címet. Ez azt jelentette, hogy egész Pest megyében módszertani, szakmai segítséget nyújtottunk a helyi szolgálatoknak. A kollégáim a magas színvonalú szakmai munkájukkal nem csak példát mutattak, hanem átadták tapasztalataikat az érdeklődő intézmények munkatársainak. Aztán újabb változások következtek és egy intézménnyé, Család- és Gyermekjóléti Központtá alakultunk.
– Ekkor jelentősen bővült az ellátási területük, miközben három évvel ezelőtt egy új, tágas épületbe költözhettek. Milyen változásokat jelentett mindez?
– A 2016. évi Gyermekvédelmi és szociális törvényi változás értelmében az érdi járás Család- és Gyermekjóléti Központja vagyunk. Szakmai, módszertani segítséget nyújtunk a járáshoz tartozó települések szolgálatainak, ami összesen hét helyi intézményt foglal magában, az érdit, diósdit, százhalombattait, tárnokit, sóskútit, pusztazámorit és törökbálintit. Az Érdi Gyermekjóléti Szolgálat indulásakor mindössze hét munkatársam volt, ma pedig – azokkal a speciális szolgáltatásokkal együtt, amelyeket végzünk – hatvan feletti ez a létszám. Szerencsés vezetőnek tarhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg magam, mert a települések szolgálatvezetői és az ott dolgozó kollégák mind nagyszerű, szakmailag jól felkészült emberek. Bátran kijelenthetem, hogy valamennyi kollégám emberileg is maximálisan elhivatott, azért maradtak meg ezen a pályán, mert szeretik a hivatásukat. A legtöbb kollégámmal több mint egy évtizede dolgozunk együtt. Nagyon fontos az együttműködésünk, mert jól tudjuk, hogy csak a szociális munkások, családterapeuták, gyógypedagógusok, pszichológusok és jogászok összehangolt munkájával érhetjük el, hogy a bármilyen okból nehéz helyzetbe kerülő gyermekek is a számukra legmegfelelőbb közegben, biztonságban nevelkedjenek.
– Ezt hívatottak erősíteni az idén szolgálatba állított óvodai és iskolai szociális munkatársak. Ők miként működnek?
– Minden iskolában, óvodában dolgozik egy szakemberünk, aki a pedagógusokkal együttműködve azonnali segítséget tud nyújtani probléma esetén, ha erre szükség merül fel. Ez nem csak gyorsítja, de hatékonyabbá is teszi a gyermekvédelem segítségnyújtását. Munkatársunk ugyanakkor jelen van a szülői értekezleteken, fogadóórákon, részt vesz a különféle szabadidős programok szervezésében, elősegítve ezáltal is a diákok minél jobb megismerését, Örülök, hogy valamennyi iskolában, óvodában befogadták a kiküldött szakembereinket és remekül együttműködnek velük, nem tekintenek rájuk idegenként, hiszen közös a célunk: a gyermekek érdekeinek megvédése, a biztonságos értelmi, érzelmi és erkölcsi nevelésük elősegítése. Már ebben az évben nyári táborok szervezését is tervezzük. Ha lesz rá igény, akár több helyszínen is szórakoztató, de tartalmas programokkal várjuk majd a diákokat a szünidőben. Így szeretnénk segíteni a szülőket abban, hogy a nyáron is biztonságban tudják csemetéiket, amíg ők dolgoznak.
– Beszélgetésünk előtt, miközben várakoztam, vidám csevegés, hangos kacagás hangjai szűrődtek ki a teremből. Mindig ilyen jó a hangulat a munkatársak között?
– Valóban sokat viccelődünk és nevetünk, de éppen azért törekszünk némi humorral is fűszerezni a megbeszéléseinket, hogy eközben megszabaduljunk a feszültségektől, azoktól a negatív hatásoktól, megrázó élményektől, amelyekkel a napi munkánk során szembesülnünk kell.
– Ha olykor visszatekint az eltelt évekre, az ön számára mi volt a legnehezebb?
– Mivel nagyon szeretem a gyerekeket és könnyen teremtek velük jó kapcsolatot, bármikor szívesen leülök velük beszélgetni, kíváncsian meghallgahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, ha elmesélik mi történt velük az óvodában, iskolában, a családban, a baráti körükben. De számomra a legmegrázóbb és lelkileg az visel meg leginkább, ha a kicsi gyermekek ellen elkövetett abúzus részleteit kell végighallgatnom. Mert a csöppségek előbb, vagy utóbb, a saját szókincsükkel élve, a saját szavaikkal elmesélik, eljátsszák azokat a borzalmakat, amiket a felnőttek elkövettek ellenük. Az ilyen esetek mindig rettenetesen megviselnek. Ennél talán még elborzasztóbb az, ha csecsemőket, illetve három éves kor alatti csöppségeket ér fizikai, lelki bántalmazás, erőszak, vagy egyéb gondatlanság, elhanyagolás, veszélyeztetés. A kicsinyek a legkiszolgáltatottabbak, hiszen ők nem tudnak segítséget kérni, ha alul táplálják, éheztetik őket, ha fáznak, rettegnek, vagy nem viselik megfelelően a gondjukat, nem nyújtanak nekik biztonságot. Rendkívül fontos a védőnők munkája és a velük való együttműködés, mert ők közvetlen kapcsolatban vannak a családokkal, várandós anyákkal, ismerik azokat a körülményeket, ahová az újszülött kerül, vagy ahová hazavitték. A gyermek érdekeit mindenek fölé kell helyezni, hiszen ő nem tud panaszkodni, ezért fokozottan kell figyelni rá, meg kell védeni őt és biztosítani számára azt a környezetet, amelyben egészséges felnőtté válik és ez mindenképpen a felnőttek feladata.
– Találkozott-e olyan esettel, amikor úgy érezte kilátástalan a helyzet, nem tudja rá a megoldást?
– Derűlátó ember vagyok, de egyébként is az a meggyőződésem, hogy nem létezik olyan mélységű gödör, amelyből ne lehetne felkapaszkodni. Akkor is, ha minden körülmény arra utal, hogy itt van vége, mindent elborít a mélységes sötétség. Mindenki érezhet így egy adott helyzetben, de másnap mégis kisüt a nap és talán a leghosszabb alagútba is beszűrődik egy csöppnyi fény, ami jelzi, merre van a vége. Biztosra veszem, hogy nincs olyan súlyos helyzet, amire ne lehetne a kiutat is meglelni. Persze, akarni is kell a felfelé-, vagy a kivezető úton elindulni. Gyakran nekem sem könnyű megbirkóznom mindazzal, ami a tudomásomra jut, hiszen egyre több anyagi és családi okok miatt krízishelyzetbe kerülő ember keres meg bennünket. Régebben a kisebb közösségekben még figyeltek egymásra, ma már ez, sajnos nem jellemző. Bárki kerülhet nehéz helyzetbe, de míg egyeseknek a család, másoknak a rokonok, megint másoknak a barátok segítenek kilábalni a problémából, addig sokaknál egyik sem működik, így végső elkeseredésükben hozzánk fordulnak, vagy sok esetben a kollégák jelzik, hogy baj van. Jó lenne, ha az emberek jobban figyelnének egymásra és a kapcsolatok szorosabbak lennének, mert úgy sokkal előbb észlelnék és talán meg is előzhetnénk a problémákat, még mielőtt sokkal súlyosabbá válnának.
– Mire emlékszik szívesen, mi okozott örömet?
– Egyrészt büszke vagyok arra, hogy a kollégáimmal nagyon jó a kapcsolahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg. Jóleső érzés volt számomra, hogy 2011-ben Érd Város Szociális Munkájáért Díjjal ismerték el a munkámat. Büszke vagyok arra is, hogy az országos gyermekvédelmi szakértők negyven fős táborában az én nevem is szerepel, az egyetemi hallgatók tereptanára vagyok. De a szakmai eredmények és sikerek mellett, leginkább az tölt el a végtelen boldogsággal, hogy már öt unokával is büszkélkedhetek. Nagyon szeretem velük eltölteni a szabadidőmet. Nyaranta sokat vagyunk együtt, uszodába megyünk, kirándulunk, sokat játszunk. Egyik lányom a Külügyminisztérium általi kiküldetését tölti Németországban, így három unokámmal ritkábban találkozhahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg. A másik lányomék Érden építkeznek, így őket és két kicsi gyermeküket gyakrabban láthahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg. A család óriási feltöltődést jelent számomra. Meggyőződésem, hogy nélkülük nem lenne ilyen kiegyensúlyozott és eredményes a szakmai pályafutásom. Kell a biztos háttér, az a férjem által nyújtott támasz és segítség, amit közel 45 éve élvezhetek, hiszen azóta ismerjük egymást, de idén leszünk 38 éves házasok. Márciusban pedig hatvanéves leszek és már tervezgetjük, miként fogjuk megünnepelni ezt a „jubileumi” évfordulót. Mindent összevetve, elégedett és boldog vagyok, hiszen nagyszerű családom van, és azzal foglalkozhahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, amit szeretek: a gyermekekkel. Minden nehézsége és hátránya dacára, a gyermekvédelem számomra az egyik legszebb hivatás, mert nincs fontosabb, mint a legkisebbjeink biztonságos fejlődése és boldogsága.
