Perger András leszögezte: mindennapi döntéseinknek mindig van környezeti hatása. Annak, hogy mit vásárolunk, mivel megyünk a boltba, milyen élelmiszert fogyasztunk. Ha autóval megyek munkába, akkor annak lényegesen nagyobb lesz a szén-dioxid-kibocsátása, mintha tömegközlekedéssel mennék, a kerékpárról nem is beszélve. De ugyanígy annak is, ha a Görögországból származó dinnyét veszem meg a magyar helyett.
„Ha várok még két hetet, és a hazait vásárolom, akkor annak lényegesen kisebb a környezeti lábnyoma, hiszen nem ezer kilométerről érkezett, csak mondjuk a szomszéd megyéből.”
A szén-dioxid-kibocsátásnak több mint a fele az élelmiszer előállításához kötődik. Gondoljunk csak bele, mi minden történik a búzával, mire az asztalunkra kerül a kenyér. Enni márpedig muszáj, de egyértelműen látszik, hogy az étkezésünkkel is hatunk a Földre, ergo az étkezési döntéseinkkel is tudjuk csökkenti a klímalábnyomunkat.
„Bár az egyéni szokásokba való beavatkozásnak tűnhet, de muszáj kimondani, bizony kevesebb húst és tejterméket kellene fogyasztanunk. Kicsivel több odafigyelésre lenne szükség, például ne a chilei bort vegyük meg, hanem a hazait!”
Ez eddig érthető, de azt is fontos tudnunk, mit kockáztatunk azzal, ha ugyanúgy folytatjuk az életünket, mint korábban. A szakember úgy fogalmazott, az idei nyár pontosan megmutatta, mire számíthatunk, hiszen június közepétől nyár végéig folyamatos hőhullámban éltünk, alig volt olyan nap, amikor ne érte volna el a csúcshőmérséklet a 30 Celsius-fokot. Ez 3-4 évtizeddel ezelőtt még nem volt általános, akkor harmadannyi forró nap volt, mint most. A hőhullámokat borzasztó nehéz elviselni, egy idős betegnek meg végképp, és ezekben azdőszakokban Magyarországon is megemelkedik a halálozások száma. Erre a jövőben még inkább számítani kell, ahogy arra is – ami szintén jellemző volt az idei nyáron – hogy a hőhullámokat durva viharos időszakok szakítják meg.
„.Az extrém időjárási jelenségek számának szaporodására, egyre hosszabb, forróbb és szárazabb hőhullámos időszakokra és egyre több súlyos viharra számíthatunk, valamint a csapadékhullás eloszlása is megváltozik. Elképzelhető az is, hogy lesznek időszakok, amikor sivatagi jellegű éghajlat lesz Magyarországon, és egyre súlyosabb lesz a helyzet.”
Perger András kifejtette, pontosan megmondani, hogy mi vár ránk, azért nehéz, mert olyan elemek is kerülhetnek a rendszerbe, amelyek még tovább fokozzák ezeket a folyamatokat, és emiatt sok a bizonytalanság.
„Nem tudjuk például, hogy ha a Golf-áramlat valóban leáll, mondjuk 2057-ben, akkor ez az akkori klimatikus viszonyok között mit fog jelenteni Európa és a világ számára. Az ugyanis, hogy Európa még mindig egy viszonylag kellemes éghajlati övben van, a Golf-áramlatnak köszönhető.”
A környezetvédelmi szakember hozzátette, ha ez összeomlik, és többé nem szállít nedves, meleg légtömegeket Európa fölé, miközben a Föld éghajlata forrósodik, az egyelőre kiszámíthatatlan következményekkel fog járni, de minden bizonnyal nem lesz túl vidám helyzet.
Bár folyamatosan halljuk, mit kellene tennünk, vajon mire elég, ha én odafigyelek? A rossz hír az, hogy a szakember szerint az egyéni szintű cselekvéssel – főleg ilyen rövid időtávon, ami alatt lépnie kell az emberiségnek – csak korlátozott mértékű változás érhető el.
„Az egyéni szint nagyon fontos, de önmagában nem elégséges, rendszerszintű változásokra van szükség. A 24. órában vagyunk, és a döntéshozóknak kell lépnie, és meghozni azokat az intézkedéseket, amelyekkel a rendszerszintű változások lehetővé válnak.”
Perger András hangsúlyozta, be kell látnunk, hogy amikor ilyen kifejezéseket hallunk, mint klímaválság, klímakatasztrófa, klímavészhelyzet, akkor nem egy, a jövőben bekövetkező eseményre kell gondolnunk, hiszen már most is láthatjuk a jeleit. Emberek halnak meg azért, mert klímaválság van. Európában is.