Ha a szúnyogok egyik napról a másikra eltűnnének, az a tápláléklánc több szintjén is komoly problémákat okozna, és felboríthatná az ökológiai egyensúlyt. Ezt mantráztam magamban, mint a szúnyogok fogadatlan prókátora, miközben beültem az önkori második emeleti tárgyalójába.

Csőzik László polgármester ide trombitálta össze Tárnok, Sóskút, Pusztazámor, Törökbálint, Diósd és Százhalombatta vezetőit, hogy közösen találjanak ki valami mindenki számára értelmezhető és értékelhető megoldást a szúnyoginvázió visszaszorítása érdekében. A cél egy hosszú távon is fenntartható, összehangolt és lehetőség szerint vegyszermentes, vagyis kémiai helyett biológiai szúnyoggyérítési metódus kialakítása.

A megbeszélésen szakértők is részt vettek, például Holló Zsuzsa, Törökbálint főkertésze, környezetvédelmi csoportvezető és Szalay Gyöngyi, a BIO-KALIBRA Környezetvédelmi Szolgáltató Bt. munkatársa, akikkel reményeink szerint hamarosan podcastet is készítünk a témában.

A brainstormingon a településvezetők és szakemberek részletesen áttekintették a jelenlegi helyzetet. Kiderült, hogy az elmúlt években teljesen új kihívások jelentek meg a térségben. Egyre nagyobb problémát okoznak az invazív fajok, például a tigrisszúnyog, a koreai szúnyog és a japán bozótszúnyog, amelyek ráadásul ellenállóbbak lehetnek a hagyományos vegyszeres kezelésekkel szemben.

A jelenlévők egyetértettek abban, hogy az emberek többsége még mindig nem érti pontosan, mi a különbség a biológiai és a kémiai szúnyoggyérítés között.

A szakemberek szerint ma már a szúnyogok jelentős része nem csak mocsarakban vagy ártéri területeken szaporodik, hanem lakóövezetekben. Esővízgyűjtők, kerti tavak, vödrök, hordók vagy akár vízzel teli gumiabroncsok is tenyészőhelyekké válhatnak. Többen hangsúlyozták: a lakosságnak kulcsszerepe van a védekezésben. Ideje volna tudomásul vennünk, hogy a kertjeinkben kialakult tenyészhelyekkel mi magunk „neveljük” ezeket a kis törékeny vámpírokat, akik elpusztítását aztán az önkormányzaton meg mindenféle szerveken kérjük számon. A mi felelősségünk is, ha megcsípnek a szúnyogok. És ez nem áldozathibáztatás.

Szőke Péter, Törökbálint polgármestere arról számolt be, hogy náluk már 2020 óta kizárólag biológiai gyérítést alkalmaznak. A település saját monitoringrendszert működtet, rendszeresen vizsgálják a tenyészhelyeket és a szúnyogfajok összetételét is. Tapasztalataik szerint a folyamatos monitorozás és a lárvák elleni célzott védekezés sokkal hatékonyabb lehet, mint a hagyományos permetezés.

A szakértők arra is figyelmeztettek, hogy a kémiai gyérítés nemcsak a szúnyogokat pusztítja, hanem gyakorlatilag az egész rovarvilágot károsítja. Dizseri András, Diósd polgármestere felemlegette a tavalyi vizsgálataikat, ahol a deltametrin tartalmú vegyszeres kezelés után a szúnyogok egy része túlélte az irtást, miközben számos hasznos rovar – például katicabogarak és poszméhek – elpusztult.

A települések vezetői egyetértettek abban, hogy közösen fordulnak majd az új kormányhoz jogszabály-módosítások és pályázati támogatások érdekében, mivel országos szintű problémáról van szó, amelynek kezeléséhez állami segítségre is szükség lesz.

A jövőben nemcsak tájékoztató kampányokat indítanának, hanem gyakorlati segítséget is adnának a lakosságnak. Felmerült például szúnyogcsapdák és biológiai tabletták kedvezményes biztosítása is. Érden külön kommunikációs kampány készült, amiről a minap számoltunk be: az ÉrdMoston, az Érdi Újságban és a város közösségi felületein szakértői videók, podcastok és tájékoztató anyagok segíthetik majd a lakosságot.

A települések emellett összehangolnák a monitoringot és a gyérítést is. Törökbálinton már működik egy külön weboldal, ahol nyomon követhetők a mérési eredmények, a tenyészhelyek és az aktuális kezelések. A tervek szerint ehhez a rendszerhez a járás többi települése is csatlakozhat.

Érd közgyűlése korábban már döntött arról, hogy 2027. január 1-jétől teljesen kivezeti a vegyszeres szúnyogirtást, és fokozatosan átáll a biológiai védekezésre. Tavaly végül csak egyszer kellett kémiai gyérítést elrendelni, amikor már extrém mértékű volt a szúnyogáradat.

A város közben az idei szezonra is készül: a szakemberek már megkezdték a tenyészhelyek felderítését, és hamarosan lezárul a gyérítéshez kapcsolódó beszerzési eljárás is. Csőzik László szerint az idei ajánlatok kedvezőbbek a tavalyiaknál, a nyertes céggel pedig hamarosan szerződést kötnek.

Az tehát senki számára nem kérdés, hogy a gyérítés egyetlen lehetséges formája csakis biológiai lehet. Hiszen bármennyire is bosszantó vérszívóként gondolunk rájuk, a szúnyogok valójában fontos szereplői a természet működésének. A lárvák és a kifejlett rovarok is rengeteg állat számára jelentenek táplálékot: halak, békák, madarak – például a fecskék –, valamint denevérek tömegei építik rájuk az étrendjüket.

Kevesen tudják azt is, hogy nem minden szúnyog szív vért. A hímek, illetve a nőstények egy része növényi nedvekkel és virágporral táplálkozik, így részt vesznek a növények beporzásában is. A vízben élő szúnyoglárvák közben elhalt szerves anyagokat bontanak le, ezzel hozzájárulnak a vizek természetes tisztulásához és a tápanyag-körforgáshoz. Sőt, egyes szúnyogfajok lárvái más, kártevő szúnyogok lárváit fogyasztják, vagyis a természetben a populációk szabályozásában is szerepet kapnak.