Érden, szülővárosában ez a második kiállítása, de a világ számos pontján – Olaszországban, Szlovákiában, Pakisztánban, Mexikóban és Romániában – kiállított már, a Nemzetközi Akvarell Szövetség (IWS) magyar tagozatának tagjaként. Pedig Molnár Regina nem hivatásos festőművész. Édesanyjától kézügyességet, édesapjától pedig zenei hallást örökölt, hét évig tanult zongorázni, a szabadidejét pedig rajzolással töltötte.

„Már gyermekként tudtam, hogy ez az én utam. Bár nem ezen a területen tanultam tovább, s az évek alatt kissé el is távolodtam a rajzolástól, de húszas éveim elején újra elővettem a ceruzát, és később az ecsetet is” – mondta csütörtöki, a Szociális Gondozó Központban rendezett kiállításának megnyitóján.

A lökést, hogy újra rajzoljon, fessen, egy 2013-as zarándokút adta meg: „Végigjártam az El Camino zarándoklatot. Elolvastam róla egy könyvet, és nagyon hívott az út. Nyolc évig tervezgettem, és végül nekivágtam egyedül a francia útnak. Ott jött az érzés: festenem kell. Hazajöttem és elkezdtem újra. Akkor már akvarellel, amihez a mai napig hű vagyok” – mondta az ÉrdMostnak Regina, aki hatalmas szerencséjének tartja, hogy tagja lehet a Nemzetközi Akvarell Szövetség (IWS) magyarországi tagozatának.

„Részt vehettem olyan workshopokon, ahová a világ minden tájáról érkeztek neves akvarellisták. Nagyon sokat lehetett tőlük tanulni. A tudásom innen származik – nem jártam magántanárokhoz, iskolákba, de ezen a nemzetközi színtéren nagyon sok ismeretre szert tettem.”

A 2017-es első kiállítását mintegy tíz újabb követte. „Elsődleges célom, hogy az akvarelltechnikát még népszerűbbé tegyem, a hozzám közel álló témákon keresztül. Képeimmel és írásaimmal (Kagyló és hátizsák blog) szeretném megmutatni a világot úgy, ahogyan én látom. És arra szeretném buzdítani az embereket, hogy merjék élni az álmaikat, mert sohasem késő”.

Regina tavaly nyáron két hetet töltött az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézetben (ORFI), ízületi gyulladással. Kétágyas szobába került, ahonnan gyönyörű volt a kilátás. Így Regina a szobája ablakában nézelődött, és fotózta a rendkívül gazdag látványt.

„Valahogy jött az érzés, hogy nekem ezt meg kell festenem, és egy kiállításon megmutatnom, mi mindent láthatunk egyazon ablakból. Tele lettem inspirációval, ami még a gyógyulásban is segített.”

Regina úgy fogalmazott: a két hét kórházi lét alatt számtalan felismerés érte, igazi lelki hullámvasúton ült – volt része rengeteg fájdalomból, majd megkönnyebbülésben, amit újabb mélyrepülések követtek. Mégis érdekes és izgalmas belső kaland volt, ami rengeteget adott a fájdalmon keresztül.

„A hajnali vérvétel előtt az ágyból néztem a napfelkeltét. Vártam minden nap ugyanazt a varjút és szemléltem a várost. Rájöttem, ha odalépek az ablakhoz, mennyi mindent látok: egyik irányból Óbudára, a másik irányba a belváros felé. Láthattam a Margit-szigetet, az Árpád hidat.

Azt hiszem, az életnek is ez a lényege: bármennyire is be vagyunk szorítva egy nehéz helyzetbe, bármennyire is beszűkült a mozgásterünk, próbáljuk meg kihozni belőle a lehető legtöbbet. Lássuk meg a szépet. Nekem a fájdalmak között ezek a napfelkelték jelentették a szépséget, és a tudat: minden nap egy újra ébredünk, ami egész mást hozhat, mint a tegnapi. Ezt a gondolatot szerettem volna közvetíteni a kiállítással, és ezért adtam neki az Ablak önmagamra… és újra felkel a nap címet”.

Aki szeretné megnézni, mi mindent látott Regina a kórház ablakából, látogasson el a Szociális Gondozó Központ Topoly utcai épületébe március 29-én, szerdánként 17 és 19 óra között.  Nem fogja megbánni – ahogy a megnyitón Szűcs Gábor alpolgármester fogalmazott, Regina képei olyan tájra nyílnak, ahol már hajnalban érződik a nyár melege, és a felkelő nap sugarai keltik életre a várost.

A kiállítás először a pesti belvárosban vendégeskedett, innen érkezett Érdre. A  március 5-i megnyitó különlegessége az volt, hogy a rendezvényen Molnár István, Regina édesapja énekelt és zenélt, akit sokan ismerhetnek a helyi rendezvényekről. A régi slágerek nagyon jól illenek a Budapest egy-egy szegletét és a felettük mindig változó égboltot felvillantó képekhez, de zenei aláfestés nélkül is igen hatásosak – érdemes a  saját szemünkkel megtapasztalni.