Pedig a gyerekeink is megérdemelnék a kikapcsolódást, hiszen tíz hete szó nélkül tűrik, hogy otthonról tanulnak, hogy nincs bandázás, nincs különóra, nincs játszóház, sőt még játszótér sem.

Bevallom, nálunk sem ment mindig zökkenőmentesen a maradj otthon projekt. Voltak jobb és rosszabb napok, és ahogy haladtunk előre az időben, inkább az utóbbiak szaporodtak. A kisfiam egy durcásabb napján közölte: „Anya, nagyon szeretlek, de már nagyon unlak téged is és a kertet is. Légyszi, holnap vigyél oviba!” Azt se tudtam, sírjak vagy nevessek, mindenesetre az aranyköpéseket gyűjtő kis füzetbe felírtam a mondatot. Remélem, egy év múlva már tényleg csak mosolyogni fogunk rajta.

Ennek apropóján összegyűjtöttem a legviccesebb, legmeghökkentőbb mondatokat, amelyek a karantén idején születtek kisgyerekek szájából. Vannak köztük kacagtatóak és elgondolkodtatóak is, de mindenképp arról tanúskodnak, hogyan élték meg ezt az időszakot a gyerekeink.

Az élet nem mindig klasszikus…

Ötéves lányom a karantén elején napokig azt játszotta, hogy az ő neve nem Kinga, hanem Karantilla.

Balián, aki hároméves, a karantén harmadik hetében üzenetet küldött a vírusnak: „Kedves rossz vírus! Mikor mehetek már óvodába?” Ha pedig a témáról látott tájékoztatót a tévében, így reagált: „Anya, már megint a koronavírusos bácsi beszél a tévében!”

Jázmin, négy és fél éves: „Anya! Vágd le elől a hajam, mert szépnek kell lennem, ha vége lesz ennek a csúnya vírusnak és mehetek oviba!”

Anya, mit fogsz csinálni, miután este elaludtam? – kérdezte a négyéves fiam.

– Beszélgetős műsort hallgatok a telefonomon – válaszoltam.

– A koronavírusról?

Noel négyéves és tíz hónapos: „Anya, mikor dönthetem én el, hogy mehetek-e oviba?”

Elena, ötéves: „A nyuszi biztos jön idén, rá nem veszélyes a vírus, de a Télapót azért féltem!”

Bendegúz, négyéves: „Tudod, anya, az élet nem mindig klasszikus. Van, amikor édesebb, van amikor sósabb, van amikor keserűbb.”

Csenge, majdnem hároméves: „azt kívánom a hullócsillagoktól, hogy minél előbb múljon el a koronavírus, és tudjunk egy jót nyaralni.”

Mi lesz a jó éjt puszival?

Bella, hároméves:

– Anya, tényleg mehetek bölcsibe? Mondta a Cecília?

– Igen.

– Köszönöm, Cecília, hogy mehetek bölcsibe!

Alex, ötéves: Mesenézés közben bejelentkezik Győrfi Pál…

– Anya! Bíjus megint!

Ármin, majdnem hatéves: „Anya, apa, nem szabad csókolózni, mert vírus van, és apa, te meg kint vagy az osztrákoknál!”

Hannus, hároméves:

– Anya! Azért nem mehetünk játszótérre, mert Állam bácsi bezárta?

– Igen!

– Majd mondom Apának, nyissa ki, mert ő erős!

Gabi, ötéves, miközben felpróbálják az újonnan elkészült maszkokat: „Most mind úgy nézünk ki, mint a betörők!”

Ötéves kislány: Győrfi Pál sorolja a tévében, hogy ügyeljünk a rendszeres kézmosásra, kerüljük a hagyományos üdvözlési formákat, mint a kézfogás, ölelés, vagy a puszi. A kislány arcán őszinte rémület.

– Anya! Akkor jó éjt puszit se lehet adni?

Csenge, négyéves: „Anya, ez a Pali bácsi többet beszél egy nap, mint te!”

Elina, két éves, meglátja Müller Cecíliát a tévében, majd nagyot  sóhajt, és így szól: „Megint a nem szabad néni.”

Petike, négy és fél éves, miközben egy tavaly nyári videót néz, amelyen rengeteg ember sétál az utcán: „Anya! Hát ezek az emberek olyan buták! Nem szólt nekik senki, hogy koronavírus van?”

Sebastian, öt és fél éves, a kerítés mögött álló barátjának: „Tom, de jó, hogy látlak! Meghívlak a szülinapi bulimra, ami augusztusban lesz! Akkor már nem fogja ellenőrzi a rendőrség, hogy ki kihez megy!”

„Anya, ugye mostantól mindig itthon lesz az ovi, ugye? Azért néha meghívjuk az óvónénit?”

A kritikus gyerekek

Hanna, ötéves: „Anya, ne haragudj meg, de a konyhás nénik az oviban sokkal jobban főzik a spenótot, mint te!”

– Sohasem csináltam még ilyen rossz galuskát! – vallottam be ebéd közben. A hatévesem megnyugtatott.

– Jaj, dehogynem, anya!

Boltosat játszunk. Amikor fizetni akarok, a kisfiam megszólal: „Anya, hozd a pénztárcád, játékpénzt nem fogadok el!”

Míra, négyéves: „Anya, megtarthatod az ikreket (18 hónaposak), ha veszel nekem egy kutyát!”

Zétény, öt és fél, Zselyke, négyéves, játék közben összekülönböznek valamin: „Ha vége lesz a koronavírusnak, elmondom az óvodában, hogy mit csináltál!”

Amikor még nem volt vírusidő

Andris, ötéves: „Elegem van ebből a koronavírusból, elköltözök inkább New Yorkba.”

Ábel, négyéves: „Akkor most elmarad a húsvét? Hát, hogy gondolja ezt az egész világ?”

Dóra, öt és fél éves: „Az a jó, hogy a doktorok már csinálják a gyógyszert erre a koronavírusra.”

Kamilla, ötéves: „Anya, a koronavírus olyan gonosz, mint a Hókuszpók?”

Fruzsi, áprilisban töltötte be az ötöt: „Jaj anya, én szülinapomra bulit és barátokat szerettem volna, ehelyett ezt a buta vírust kapom!

Megnyílt a játszótér, új anyuka lép be a gyerekeivel:

– Jaj ne, egy újabb vírushordozó!

Fruzsinak folyik az orra:

– Semmi baj anya, csak egy kis koronám van, de holnapra elmúlik.

– Jársz már óvodába? – kérdezte Korit a nagymamája.

– Dehogy! Én önkéntes karanténban vagyok!

Lara, öt és fél éves: „Aki koronavírusos, de nem látszik a koronája, azt tünetmentesnek mondjuk?”

Ben, négy és fél éves, egy hónap után újra boltban: „Mami, nézd, itt mindenki ninjagósat játszik!”

Csabika, hároméves: „Én már soha többé nem megyek oviba, örökre itthon akarok maradni.

Nyilas Hajni