Milyen jelei lehetnek a bántalmazásnak?
Fizikai, vagy akár pszichés nyomai is. Általában a sérülékenyebb gyermekeket pécézik ki azok a társaik, akik valami olyan belső feszültséggel élnek, amelyet nem tudnak kezelni. Mind a pedagógusnak, mind a szülőnek számos lehetőség van a kezében. Közel két éve dolgoznak szociális munkások az iskolákban, az ő bevonásukkal kezelhető a helyzet, elindulhat érzékenyítő folyamat, amely felhívja a társak figyelmét arra, hogy az agresszió nem megengedhető. Ebben mind a tanárok, mind a szülők és a gyerekek közt egyetértésnek kell lennie. (Az iskolai szociális munkáshoz természetesen a szülők is fordulhatnak.) A pedagógusok külső szakembert is bevonhatnak, hiszen a gyermekvédelem rendszerében számos olyan munkatárs dolgozik, aki segítséget tud nyújtani mindegyik szereplőnek. Erre vannak jól bevált megoldások. A gyors és hatékony beavatkozásnak nagy szerepe van. Ami pedig árthat, az az, ha csendben maradunk, ha a bántalmazottak nem érzik, hogy mellettük állunk, és ha késlekedünk a segítségnyújtással.
Mennyire jellemző az, hogy az iskolák igénybe veszik ezt a lehetőséget?
Tapasztalahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg szerint minimálisan. Egy-egy, erre a témára érzékenyebb pedagógus kér segítséget a már kialakult vagy kialakulófélben lévő helyzetben. A Gyermekjóléti Központnak van egy 2019 év eleje óta futó programja, amire alig jelentkeznek az érdi iskolák, pedig úgy tapasztaljuk, hogy a gyerekek örömmel beszélgetnek erről. Számos ilyen foglalkozást tartottam a járás iskoláiban, és az a tapasztalahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, hogy sajnos a gyerekek e kérdésről szinte mindent tudnak, egyet kivéve: hogy kihez fordulhatnak segítségért. Itt mindig lehet nekik újat mondani.
Hogyan képzeljünk el egy-egy ilyen foglalkozást?
A programon mindig két szakemberünk van jelen. A gyerekekkel együtt vesszük végig az iskolai bántalmazás működési mechanizmusait, és a bántalmazás ciklusának megtörését is elmagyarázzuk. Felhívjuk a figyelmüket arra: akkor sincsenek egyedül, ha éppen úgy érzik magukat. Ez nagyon fontos momentum, hiszen a bántalmazások túlélői általában egyedül maradnak érzéseikkel, szenvedéseikkel, még akkor is, ha az adott közösség nagyon erősnek és megtartónak tűnik. A környezet pedig rendszerint nincs felkészülve arra, mit mondjon az áldozatoknak, legyen szó fizikai, pszichés vagy az online térben történő zaklatásról. Erre is érzékenyítjük a gyerekeket: tanítunk nekik támogató mondatokat, és felhívjuk a figyelmüket arra, hol kérhetnek segítséget.
Hogy reagálnak a pedagógusok, ha bántalmazást tapasztalnak?
Ez a teljesítménycentrikus oktatási rendszer gyakran a pedagógusban is olyan feszültséget generál, hogy kevésbé tud érzékenyen reagálni egy-egy ilyen helyzetben – vagy talán a módja is kevesebb erre. Szakmai véleményem az, hogy inkább megéri egy-két tanórát feláldozni azért, hogy biztonságosabb körülményeket teremtsünk a gyerekeknek, megerősítsük az osztályközösséget – főleg most, amikor a vírusveszély miatt kevesebb lehetőségük van arra az osztályoknak, hogy tanórán kívüli programokon erős közösséggé formálódjanak. Az iskolai bántalmazás megelőzésének alapfeltétele a jó pedagógus és gyermek kapcsolat. A gyerekek életkoruktól, élethelyzetüktől függően bizonyos problémákkal küzdhetnek, ami a tanár szempontjából talán nem is tűnik olyan fontosnak, de nekünk, felnőtteknek mindig a gyermek szemszögéből kell vizsgálnunk ezeket a helyzeteket. A diákok még nem feltétlenül tudják jól, illetve rutinosan kezelni a feszültséget. Az ezeket levezető technikákat is át kell adnunk a gyerekeknek. Fontos, hogy olyan szemlélettel rendelkezzen minden szakember – és nem csak a pedagógusokra gondolok –, hogy ezt meg tudják tanítani, hiszen a feszültség levezetésének egyik inadekvát módja az agresszió, és ezt kell elkerülni.
Megoldást jelenthet-e az, hogy a gyereket másik iskolába, közösségbe viszem, ha zaklatás áldozata lett?
A bántalmazásra muszáj valamilyen megoldást találni. Ha az agresszorral nem foglalkozik a környezet olyan módon, hogy az agresszió megszűnjön, akkor a gyermekünket nem szabad kitenni további bántalmazásnak. Előfordulhat, hogy ilyen helyzetben az iskolai környezet megváltoztatása a megoldás.
Az elmúlt évtizedekben ez a téma sokkal nagyobb figyelmet kapott. Tapasztalható-e ennek következtében pozitív változás, vagy az internetes zaklatás, mint új csatorna belépésével rosszabbá vált a helyzet?
A bántalmazás felületei gyarapodnak, a formái színesednek, a módszerek változnak. Ugyanakkor a bántalmazás mint jelenség megelőzésében is jóval több mozgásterünk van, mint korábban volt. Azzal, hogy beszélhetünk erről, elindult az érdemi kommunikáció, amelynek során meg lehet erősíteni a gyerekeket úgy, hogy kevesebb áldozata legyen ezeknek a helyzeteknek. Az erőszak semmilyen formája nem elfogadható, és nem tolerálható.
A témában itt olvashat még.
