Interneten keresgélni ugyan kényelmes és gyors – ki sem kell mozdulnunk otthonról –, de sokan jobban szeretik a hagyományos vásárlási módokat, legalábbis olyan esetekben, amikor fontos a felpróbálhatóság és az anyag megtapintása, valós látványa. A bolhapiacok, garázsvásárok további nagy előnye, hogy böngészgetés közben az ember igazi kincsekre lelhet (e sorok írója az érdi piacon potom összegért tett szert egy csodálatos rézkarcra, de bukkant már Tatabányán különleges ékszerre a százforintos szekcióban, és ritka az az eset, hogy nem talál valami „must have” könyvritkaságot, konyhai apróságot az útjába kerülő zsibvásárokban). Szóval: turkálni jó is, izgalmas is, igaz, ez időt és jelenlétet igényel, no meg némi szemfülességet, ugyanis – ez is tapasztalat – a jó kis garázsvásárokról gyakran csak utólag értesül az ember. Merthogy nem elég kipakolni a cuccot a teraszra, kell hogy a vevő is tudjon az akcióról.

„Költözés előtt állunk, és azoktól a dolgoktól szerettünk volna megválni, amit az új házba már nem vinnénk magunkkal. Kétszer tartottunk garázsvásárt. Az első hétvégén csak az interneten, az ismerősök között hirdettük, nem is jött el senki, csak a szomszédok és a környéken lakók, de második alkalommal már plakátoztunk egyet a piac környékén, ennek köszönhetően rengetegen eljöttek. Százötszáz forintos apróságokból nyolcvanezer forintot árultunk ki” – mesélte az egyik barátnőm, aki szerint sokkal jobban megéri garázsvásárt tartani, mint darabonként árusítani a megunt dolgainkat a neten. „Fotózni kell, leírást adni, válaszolni a potenciális vevők kérdéseire – ez rengeteg idő, és hiányzik a személyesség” – tette hozzá.

Georgina garázsvásár-hirdetésével az interneten találkoztam. Május végén tartotta az akciót, de sajnos ő nem járt sikerrel. Mint mondta, egyetlen ember sem jött el, ami szerinte a hónap végének, illetve a hirdetés hiányának köszönhető. „Nem tudtam, hol és hogy hirdessünk. Egy tematikus oldalra tettük fel, az érdi közösségi csoportban valamiért nem jelenítették meg a felhívásomat. Biztos nem felelt meg a szabályzatnak. Legközelebb plakátolni kellene ott, ahol szabad” – mondta Georgina, aki főleg a gyermekei már nem használt játékaitól, ruháitól, felszerelési tárgyaitól szeretne megválni, és pár műszaki cikket is eladna. „Az internetes eladással is próbálkoztam már, de két gyerek mellett postára szaladgálni, csomagot feladni nekem nem megy. A személyes kapcsolat jobban működik: a vevő idejön, megnézi, és az se baj, ha mégsem viszi el. De az, hogy adjak postára, illetve vigyek be Pestre párszáz forintos dolgokat, az nem működik” – tette hozzá.
Georgina kedvét az első sikertelen próbálkozás nem vette el: a szomszédjával szeretne tartani egy újabb garázsvásárt, augusztusban, akkor már odafigyelve a hirdetésre.

Zsuzsannának sincsenek jó tapasztalatai: ő többedmagával szervezett a Tisztviselőtelepen garázsvásárt, amolyan „nyitott pincék”-módjára, még térképet is készítettek arról, hogy hol és ki árusít, csakhogy olyanok is szerepeltek rajta, akik végül is nem pakoltak ki. A vevők jöttek, láttak és csalódtak. „Tíz érdeklődő volt, ami elég kevés, és a szervezés sem volt megfelelő. Biatorbágyon ennek nagy hagyománya van, ott aki végigjárja az eladókat, ajándékot kap, ezzel motiválják a vevőket. Persze, fontos a jó hirdetés is: régen, mikor az Érdi Újságban hirdettünk ilyen lehetőséget, többen jöttek” – fűzte hozzá.

Nemcsak magánszemélyek tartanak garázsvásárt: a Monty Angyalai Érdi Állatmentés Egyesület tavaly két ízben is rendezett ilyen akciót, egyszer tavasszal, egyszer ősszel. Mint Varga Zsuzsitól, az egyesület egyik tagjától megtudtuk, a májusin várakozáson felüli volt a részvétel és a bevétel. „Rengeteg adományt kaptunk, amit a garázsvásáron el tudtunk adni: egyedi bögréket, kutyás kellékeket, apróságokat, ezek nagyon sikeresek voltak. Használt ruházatot, cipőt, DVD-t, könyvet, konyhai felszerelést is kínáltunk, ezek is népszerűek voltak. A szeptemberi garázsvásárunk viszont már nem volt olyan sikeres, gondolom, az iskolakezdés miatt. Idén is szeretnénk tartani, de ezt még egyeztetni, szervezni kell, hiszen az sem mindegy, hogy mennyire forgalmas, frekventált az a hely, ahol kipakoljuk a portékáinkat” – hangsúlyozta Zsuzsi. A Monty egyébként az interneten is árusít, de ezzel kapcsolatban nincsenek kedvező tapasztalataik: a facebookos licites oldaluk látogatottsága megállt, nem fejlődik, így aztán le is álltak vele. „Sokkal jobb, amikor a vevő látja, mi a választék, és megfoghatja, amit vásárolni szeretne” – vélekedett, majd hozzátette: „Nekünk az vált be, hogy olcsóbban adunk mindent: az árak száz forintnál kezdődnek, és a legdrágább dolgok sem kerülnek ötezer forintnál többe. A garázsvásár lényege pont ez: olcsón jutni egyedi dolgokhoz. És ami még nagyon fontos: a hirdetés. Ezt már egy-másfél hónappal korábban meg kell kezdeni, hogy sikeresek legyünk.”