Szakemberek szerint a COVID-19 brit variánsa okozhatja a fertőzöttek és a súlyos esetek számának megugrását. Annak is lettek jelei, hogy ez a mutáció a gyerekekre is sokkal veszélyesebb. Mi motiválhatta vajon a kormányt, hogy mindezek ellenére kinyitja az iskolákat?

A hivatalos indoklás a bűvös 2,5 milliós szám – ennyi embert oltanak be április közepéig, többségüket még csak egyszer -, amely varázsütésre megállítja majd a vírus terjedését. Ezt látnoki képességű miniszterelnökünk már március 25-én tudhatta – miközben az országban https://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpgbolt a vírus – mert az április 19-i iskolanyitást akkor tette közhírré.

Pöröly és tánc

Húsvét után pedig már kormányrendelettel is megüzentük a vírusnak, hogy ácsi, mert nyitunk. Az április 6-i bejelentés után megkérdeztük a korábbi országos tiszti főorvost, Falus Ferencet, mit szól ehhez.

„A szakirodalom azt ajánlja, hogy

tudni kell, mikor van itt a pöröly és mikor a tánc ideje. Szigorúan kell zárni, és nagyon óvatosan nyitni

– figyelmeztet a szakember.

– A most bejelentett nyitást életveszélyesnek tarhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg. Örülhetünk annak, hogy 2,5 millió ember megkapta a védettségi igazolványát, ám ők korántsem lehetnek abban biztosak, hogy védettek.

Részben azért, mert még mindig nincs tisztességes szakmai összehasonlító vizsgálat a különböző oltóanyagok hatásosságáról. A jelenlegi ismereteink szerint

a nagyon súlyos szövődmények ellen mindegyik oltás hatékony. Igazi védettséget egy sterilizáló vakcina jelentene,

ami a nyálkahártyára rákerülő vírust rögtön elpusztítja. A jelenlegi oltóanyagok a vírushordozás kockázatát csökkentik.

Izraelben például hiába oltották be a lakosságnak több mint a felét, a járvány továbbra is pusztít a be nem oltottak körében. Nem olyan mértékben csökken a megbetegedők és a kórházba kerülők száma, mint ahogyan remélték. Az Európai Unióban az lett volna az igazi járványkezelés, ha valóban lezárják a határokat. Azonban erre kísérlet sem történt. Nálunk azáltal, hogy a kormány nem támogatta azokat, akik elveszítették a jövedelmüket, rendkívüli nyomás nehezedett rá, hogy nyisson. Csakhogy a fodrászoknak nem az a bajuk, hogy nem dolgozhatnak, hanem az, hogy bevétel hiányában éhen halnak. A kormányzati propaganda azt sugallja, hogy csak néhány idős, beteg ember halálát kell tudomásul vennünk, miközben a valóságban egy közepes város lakosságszámát éri el az idei veszteségünk. Most a nyitást az indokolja, hogy a kormány másra kívánja költeni a pénzt, nem az emberek veszteségeinek kompenzálására.”

Falus Ferenc szerint nem lenne szabad megnyitni az iskolákat a járványnak abban a stádiumában, amikor a kórházba kerülő betegek száma még nem kezdett jelentős ütemben csökkenni. Fenn kellene tartani a „maradj otthon” parancsot.

„Most még mindig a tömeges tesztelésnek van itt az ideje. Vannak már nyáltesztek is, és számos országban ingyen adják az embereknek, hogy otthon teszteljék magukat. Akkor lehet kijelenteni, hogy a járvány már tetőzött, ha az új fertőzöttek száma hét napja folyamatosan csökken. Nálunk alig van tesztelés, tehát semmilyen következtetést nem lehet levonni abból, hogy kevesebb fertőzöttet találnak.

De még így is hat-nyolcszor magasabb a pozitivitás ahhoz képest, amire azt mondhatnánk, hogy kontrollálni tudjuk a betegséget. A kórházba került betegek száma érdemben nem kezdett el csökkenni, igaz, kiugró növekedés sincs. Ebben a helyzetben a vásárlók számának korlátozása az üzletekben helyes döntés, csak nem így – nagyon kíváncsi vagyok, hogy egy pláza bejáratánál hogyan fogják kezelni a tömeget. Az iskolák megnyitása azonban megengedhetetlen kockázatokat rejt. A gyerekek fertőzőképessége sokkal nagyobb, mint az eredeti vuhani vírus idején volt, a pedagógusok pedig még csak most kapják meg az első oltásukat.”

Hiányok és lehetőségek

Megkérdeztünk néhányat a legközvetlenebbül érintettekből – tanároktól és diákoktól, hogy mit szólnak? Szilasné Mészáros Judit, a Vörösmarty Mihály Gimnázium igazgatója két örömhírrel kezdte. Az iskolát egyelőre viszonylag kevéssé érintette a járvány: a tanulók közt 12, a tanárok és az egyéb dolgozók körében 8 regisztrált eset volt. Informálisan annyit lehet tudni, hogy tavasszal több családban is végigment a betegség. A 65 pedagógusból egy tucatnyi lehet azok száma, akik mindkét oltást megkapták, a tavaszi szünet utánra pedig a tantestület – egy-két ember kivételével – legalább egyszer be lesz oltva, illetve nemrég átesett a betegségen.

„Március 8-ig zökkenőmentesen zajlott a kisgimnazisták normál jelenléti oktatása, illetve a nagyoknak a digitális tanítás – idézi fel a szigorú zárás előtti helyzetet az igazgató. – Az EMMI rendelete lehetővé tette a kis csoportos érettségire való előkészítést, felzárkóztatást. Ez nálunk úgy történik, hogy a végzős osztályok névsor szerinti első fele hétfőn és szerdán jön be, a többi online követi az órát, a másik héten fordítva. A pedagógusok közt volt, aki vállalta, hogy online plusz órákat ad és egyéni felzárkóztatást tart. Az online tanításhoz jó alapot adtak a tavalyi tapasztalatok. Egységesebb a platform, amin dolgozunk, egy csomó digitális tartalom megszületett, a módszerek változatosabbak, a tanárok felkészültebbek. Az órák több mint háromnegyed része úgy zajlik, hogy a tanár kérdez és magyaráz, és őt is lehet kérdezni. Ezzel együtt is nagyon hiányzik a személyes interakció, a közösség, a programok, és minden egyéb, amitől az iskola nem csak a tanulásról szól. A 12. évfolyamra járóknak nem volt igazi szalagavatójuk, most készülünk ugyan az online ballagásra, de az elmaradt közösségi élmények mindig hiányozni fognak. Most még nehezen látjuk át, hogy az a tudásanyag, ami megpróbál átmenni az online téren, mennyire hatékonyan ér célba. Talán csak évek múlva jelentkeznek olyan hiányosságok, amiket esetleg most halmoznak fel a gyerekek. De én ennél is fontosabb problémának tarhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg a járványhelyzet mentális velejáróit.

Bölcs döntésnek tarhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, hogy a középiskolák mégis maradhatnak az online oktatásnál május 10-ig. Egyelőre nem ismerjük a részleteket, de azt igen, hogy a nyolcosztályos gimnáziumokban a március 8-a előtti munkarend, tehát az 5-8. osztályosok jelenléti oktatása áll vissza. Úgy gondolom, a kis csoportos tanítást ki lehetne terjeszteni az előrehozott érettségire készülő 10-11. osztályosokra is. Akár úgy, hogy rábízzuk a szülőre, hogy válasszon. Ha félti a gyerekét, vagy úgy ítéli meg a helyzetet, hogy nem engedné iskolába, tudomásul fogjuk venni. Nálunk eddig is működött a ‘kikérés’, tehát indokolt esetben elengedtük a gyereket a szülő kérésére háromnál több napra is, és lehetővé tettük az online tanulást is. Ugyanakkor, ha hivatalosan nincs digitális tanítás, akkor az már nem csak az iskola felelőssége, hogy az otthon maradó gyermek hogyan sajátítja el a tananyagot. Mi mindent meg szoktunk tenni érte: a pedagógus megtartja élőben az órát, az otthoniaknak pedig webkamerán át ‘kitanít’. 

A tantestület túlnyomó többsége örült, hogy előre vettek minket az oltási rendben, hiszen mindenki jelenléti oktatást szeretne. Legfontosabb az egészség, és annak megőrzésére egyetlen megoldás van: a széles átoltottság. Jó lenne megnyugtató adatokat hallani a járvány csökkenéséről, és akkor igazán tudnánk örülni a nyitásnak.” 

Most már én is félek

Egy 11. osztályos érdi gimnazista lány – nevezzük kérésére Kingának -, akit megkérdeztünk, nem várta szívrepesve, hogy visszaülhessen az iskolapadba.

„Örülök, hogy nekünk, gimnazistáknak mégsem kell bejárnunk, azt viszont nem értem, hogy az általános iskolás testvéremnek miért kell. Ő egyáltalán nem akar, mivel fél a betegségtől, és attól, hogy ránk hozza a bajt. Mivel én előrehozott érettségit teszek, nem szeretnék kockáztatni. Megértem, hogy a szülőknek nehéz otthon dolgozni kisgyerekek mellett, a családok átoltottsága azonban sehol sem tart, így a kicsiket felelőtlenség beengedni az iskolákba. Mi egyelőre nem tudjuk, mit tegyünk. A testvérem Budapestre jár, közösségi közlekedéssel, és egy pici teremben lesznek együtt harmincan. Szerintem korosztályi küszöb nélkül el kellene engedni ezt az évet, mivel nyakunkon a nyári szünet. Ezen az egy hónapon már nem múlik semmi. Viszont, ha mégis megfertőződünk, akkor az tönkreteszi a nyarunkat is.”

Vajon erre a rövid időre rá lehet-e bízni a szülőkre, hogy döntsék el, beengedik-e az iskolába a gyerekeiket, kérdeztük Kingától.

„Központilag kell szabályozni, hiszen szegény tanároknak hatalmas meló lenne élőben és online egyszerre tanítani. Nálunk is volt rá példa, amikor néhányan karanténban voltunk, de ez nem ideális. Akkor már inkább mindenkit otthonról tanítsanak.”

Kinga azt mondja, az új variánsok megjelenéséig nem félt a betegségtől, inkább a családját féltette.

„Mostanra mindnyájunknak van olyan középkorú ismerőse, akinél a vírussal való találkozás súlyosra fordult, és olyanról is tudunk, aki nem élte túl. Én is tartok a szövődményektől, és szívesen beoltatnám magam, hiszen ez az egyetlen, amit tehetünk a vírus megfékezéséért. Nagyon hiányzik a közösségi élet. Szükségünk van egymásra, és a tanárainkra, és sokkal produktívabb is az iskolába járás. Otthon nagyon el tudunk kényelmesedni, valós kihívások és szigorú napirend hiányában. Viszont most még https://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpgbol a járvány, így én inkább megvárnám a nyarat, és a nyájimmunitást jelentő átoltottságot, és akkor próbálnám bepótolni az élményeket.”

Mindenki fél

Úgy tűnik, ma mindenki fél. Ha nem a járványtól, akkor amiatt, hogy a krízishelyzet, az oltakozási mizéria és a válságkezelésnek nevezett katonai parádé mit tett a mi csendes bumfordi népünkkel. Ma már nemcsak a közösségi oldalakon folyik elviselhetetlen acsargás, hanem a személyesség kényszerű tereibe is beszivárog az ingerültség. Buszokon, rendelőkben esnek egymásnak az emberek, annyira frusztráló eltérő véleményt hallani. Alig van lehetőség arra, hogy elfogulatlanul meghallgassuk egymást. Egy budapesti gimnáziumi tanárnak például volt ereje, hogy amikor a kormány bedobta az április 19-i nyitást, megnézze, mit szól hozzá a nép a közösségi oldalakon.

„Bloggerek – Jocó bácsi világa például, 70 ezer követővel, és hasonlók – megszondáztatták a követőiket, és az jött ki, hogy az ellenzők aránya a szülők körében 60 százalék. Emlékszem, egy szülő azt írta, hogy a három kamasz gyerekét az érettségiző miatt nem meri iskolába engedni. Nem csoda, hogy mindenki fél, hiszen a kormány felkent járványügyi szakértői is 3,5, illetve 7 milliós átoltottsághoz kötnék a nyitást. Ezt a 2,5 milliós határszámot nem tudjuk, honnan vette a kormány. A pedagógusok most kapják az első oltásukat, két turnusban, tehát leghamarabb május végére lehetnek védettek. Akkor már – a tanítás szempontjából – nincs túl sok jelentősége a nyitásnak, hiszen vége a tanévnek. Érthetetlen az egész. A kormány kommunikációja hosszú évek óta olyan, akár egy sötét teremben bemutatott árnyjáték. Előttünk ismeretlen információk alapján dőlnek el a dolgok. Orbán Viktor kitűzi a céldátumot, elrendeli a kampányoltást, és rendeletbe foglalja, hogy április 19, mindegy, hol fog tartani akkor a járvány. Abban bízhatunk, hogy ez is olyan lesz, mint a „kőbe vésett” alkotmány, egyfolytában farigcsálják – ahogyan ez már el is kezdődött azzal, hogy három napon belül, nagyon helyesen, visszavonták a középiskolák megnyitását.

Nem világos, hogy mire megy ki a játék, de Orbán semmit nem ad ingyen, és soha nem akar rosszul járni. Megadta az orvosoknak a nagy fizetést, de olyan feltételeket szabott, hogy otthagyta 5000 egészségügyi dolgozó az egészségügyet a járvány közepén. Most odadobja a pedagógusoknak a vakcinát, majd azt mondja: jó, de cserébe menjetek dolgozni! Mintha eddig nem dolgoztak volna! A pedagógus-ellenes hangulatkeltés is része ennek a stratégiának. 

Totális hazárdjátékot játszik a kormány, és keveset kockáztat. Ha újra föllángol a járvány, és rászabadul a betegek újabb hulláma a kórházakra, mit fogunk mi arról tudni, hogy bent mi folyik? Az orvosok nem nyilatkozhatnak, bár szegények próbálnak néha üzenni a kórházakból.

El tudnék képzelni a középiskolák megnyitására egy hibrid változatot május 10-e után: bemegyek tanítani annyi gyerekhez, amennyit beengednek a szüleik, a többi pedig online követi az órát. Csak hát ehhez eszközök kellenének. Nálunk két laptop jut nyolc tanárra.”

Tíz év vissza az időben

Az iskolák megnyitása még csak az első, igaz, a legmerészebb lépés. A kulturális intézmények nem is remélnek ilyesmit. Továbbra is tilos minden gyülekezésen alapuló kulturális szolgáltatás szervezése. Vajon mennyire fáj ez a közművelődésben dolgozók számára? – ezt kérdeztük Wolf Katalintól, a Szepes Gyula Művelődési Központ igazgatójától.

„Az átoltottság jelenlegi szintjénél ezzel én egyet tudok érteni. Az Egyesült Királyságban, ahol bőven 60 százalék feletti az átoltottság, még csak most kezd a sajtó óvatosan arról írni, hogy csökkennek a megbetegedések, és talán lehet fokozatosan nyitni. Ami most Magyarországon történik, abban nem sok logikát látok, hacsak nem hangulatjavítónak szánták. Bár annak sem jó, hiszen a közösségi oldalakon parázs vitákat vált ki az iskolák újranyitása. A fodrászatok, kozmetikák nyitásával egyetértek, mert ezekben nagyobb higiéniát lehet tartani, mint a boltokban. Ikeázás nélkül viszont lehet élni – hogy utaljak a zárás előtti tömegjelenetekre – minden hozzáférhető online.

Ami a Szepest illeti, legfontosabb feladatunk a művelődési közösségek támogatása. E téren most legalább 10 évet csúsztunk vissza az időben. A legsérülékenyebb és a legtöbb odafigyelést igénylő csoportokat tépázta meg leginkább ez a helyzet. A nyugdíjasok számára a klubok nem csupán a szabadidő eltöltéséről szólnak – ezek másodlagos szociális hálóként funkcionálnak. Sok idős ember szenvedett el megrázó veszteségeket, és komoly munka lesz a közösségeket újraépíteni. Miközben ők vágyják leginkább, hogy újrainduljon az élet, ők a legveszélyeztetettebbek. Tehát nem ők lesznek az elsők, akik előtt megnyitjuk a klubokat.

Hiszünk a nyári fokozatos újrakezdésben. Az EMMI Kultúráért Felelős Államtitkársága meghirdeti a Köszönjünk Magyarország! programot idén is -, szeretnénk ebből profitálni. A kulturális szakma fuldoklik a túlélésért való harcban. Szakmai tanulmányok azt jelzik, amit valamennyi gazdasági recesszió idején tapasztalunk, hogy elsőként a kulturális fogyasztás esik vissza. Ez várható most is. Ráadásul a hosszú izoláció után – amelynek velejárói, az érzelmi kimerülés, a szorongás, a stressz -, várhatóan széles társadalmi csoportok fognak poszt-traumás stressz szindrómában szenvedni. A közösségi érintkezés terén a bizalom sokára tér vissza. Ennyi bezárkózás után – ha átmenetileg is – csökkentek a szociális képességeink, és ez a viselkedésünkön is nyomot hagy. Hosszan gyógyuló sebet kaptunk.”

Lazítani vagy szigorítani?

Kapukat megnyitni akkor lehetne, ha érdemben csökkennének az esetszámok. A német Robert Koch Intézet szerint a küszöbérték a 100 ezer lakosra jutó napi 100 új eset, hétnapos átlagban. Ha e fölé megyünk, szigorítani kell, ha ennél kevesebb az új esetek száma, akkor lehet lazítani. (Magyarországon április 7-én, az iskolák megnyitásának elrendelésekor ez a szám 610 volt.)