Érd díszpolgára 1953 óta élt Érden. Sportpályafutását az FTC-ben kezdte, majd városunkban folytatta labdarúgóként. Az aktív sportolás befejezésével edzőként dolgozott az Érdi Városi Sportegyesületnél 1978-ig.

1980-tól a Budapesti Honvéd SE vízilabda-szakoszályát vezette, hozzá köthető Domino Honvéd Bajnokok Ligája győztes és (egymás után) hatszoros magyar bajnok csapata is, de soha nem szakadt el szeretett egyesületétől és városától, Érdtől.

1997-ben a miniszter a sportágazatban adható Esterházy Miksa-díjjal ismerte el kiemelkedő tevékenységét.

Az Érdi VSE 2002-ben felkérte, hogy szakmai tudását kamatoztassa az egyesület vezetésében, így lett tiszteletbeli elnök.

2003-ban az önkormányzat az Érdi Sport Díj adományozásával ismerte el a helyi sportélet érdekében végzett több évtizedes munkásságát. 2014-ben az egyesület ügyvezető elnökévé választották.

2018-ban elnyerte az Érd Díszpolgára címet.

Munkájának köszönhető, hogy az utánpótlás létszáma folyamatosan bővült az elmúlt években, és a felnőtt csapat is kiemelten szerepelt elnöki tevékenységének köszönhetően.

Az ő érdeme az is, hogy a Honvéd vízilabda-szakosztály igazgatóhelyetteseként meghonosította Érden a vízilabda sportágat.

Novák Ferencre a 83. születésnapja alkalmából készített beszélgetéssel, ezzel a rövidfilmmel, illetve alább Pecsuvácz Péter kollégánk nekrológjával emlékezünk:

Drága Feri bácsi!

Tegnap éjszaka óta keresem a szavakat. Pedig sportújságíróként magától kellene jönnie. Sosem voltam jó nekrológban, de sajnos ez az élet velejárója.

Emlékszem, amikor a 83. szülinapodat egy fantasztikus beszélgetéssel ünnepeltük a rádióban. Nem volt az hivatalos, munkának sem éreztem. Talán megengeded, ha inkább a baráti szót említem a jellegére vonatkozóan.

Úgy mesélted életed elképesztően érdekes történeteit, mintha ott sem lett volna a mikrofon. Mintha egy nagyon kíváncsi jóbaráttal nosztalgiáztál volna. Imádtam minden egyes percét. És hallgattam volna még tovább és tovább…

Pedig nem akkor ismerkedtünk meg, mégis tudtál újat mondani. Közel egy évtizeden át ismertük egymást, ami a Te kiemelkedően hosszú és eseményben gazdag életedben nem is tűnhet soknak.

Emlékszem arra is, amikor a Rólad készült portréfilmet forgattuk napokon át. Akkor engedtél először közelebb magadhoz, akkor ismerhettelek meg jobban. Mint tiszteletreméltó, barátságos embert, egyúttal férjet, apát, nagypapát, és nem utolsó sorban sportvezetőt.

Emlékszem, a Veled való beszélgetések rendre úgy hatottak rám, mintha az ember egy lexikont vagy egy történelemkönyvet lapozott volna fel. Szinte felfoghatatlan, hogy mennyi mindent éltél át gyerekkorod óta magánemberként, hogy küzdötted fel magad a munkahelyi ranglétrán, milyen volt a családi életed, hogy ismerkedtél meg a sporttal, különösképpen a labdarúgással, majd később a vízilabdázással.

Emlékszem, akárkivel beszélgettem Rólad, mindenki szuperlatívuszokban említette a neved. Mindenkinek volt megannyi kedves élménye, emléke Veled. Akár olimpiai bajnokkal, akár családtaggal, akár olyan sporttárssal diskuráltam, aki még a „gödörben” játszott veled.

Amire viszont nem emlékszem, az az, hogy pontosan mikor beszéltünk utoljára. Arra viszont igen, hogy a Mozgás Éjszakája délutánján fel akartalak hívni, hogy megkérdezzem, hogy vagy. Sajnos elmaradt a hívás, már bánom.

Feri bácsi! KÖSZÖNÖM, hogy ismerhettelek és tudom, hogy ahogy az érdi sportközpont is megőrzi a Neved az utókornak, úgy Te is mindenki szívében tovább élsz, legyen szó a közvetlen családodról és barátaidról, az Érdi VSE-ről vagy a Budapesti Honvédról, vagy Érd város sportos közösségéről. Nyugodj békében!

Pecsuvácz Péter