Mi az ön kedvenc receptje? Kérjük, küldje el nekünk fotókkal együtt a szerkesztoseg@erdmediacentrum.hu e-mailcímre, és megjelentetjük.

Illatos, aromás és elképesztően sokoldalú zöldség: szerintem zellerből készül a legjobb krémleves, szósz, sőt fasírozott is.

Tutanhamon sírjába zellervirágokból és levelekből font koszorúkat tettek. Görögországban zellerfüzérekkel díszítették a halottakat, ha pedig valaki az utolsókat rúgta, azt mondták rá, „neki már csak a zeller van hátra”. Az iszthmoszi és a nemeai játékokon (ezek gyakoribb megmérettetések voltak, mint az olimpia) zellerkoszorúkkal illették a győzteseket.

Az örök élet és dicsőség szimbóluma egészen a 16. századig vadon nőtt, és főként fűszerként vagy gyógyszerként alkalmazták. Amit eleink intuitíve tudtak, arról ma már pontos adataink vannak. A zeller tele van szerves nátriummal, de van benne kalcium, foszfor, vas, magnézium, kálium és nem kevés A-, C- E-vitamin. Kalóriatartalma viszont elenyésző.

Ennek ellenére nem tartozik a legkedveltebb alapanyagaink közé, talán a fentebb már említett előnytelen külseje miatt, vagy mert viszonylag macerás megpucolni. Pedig érdemes megküzdeni vele, mert rendkívül aromás, illatos és elképesztően sokféleképpen elkészíthető.

Mi az utóbbi időben legtöbbször fasírtot csinálunk belőle, és hol hamburgerként, hol köretként esszük. Megunhatatlan, kreatívan variálható, kívül picit kérges, belül krémes ízbomba reggelire, ebédre, vacsorára vagy csak úgy, ha éppen megéhezünk.

Hozzávalók 8-10 fasírtpogácsához:

50 dkg zellergumó

30 dkg sárgarépa

2 fej vöröshagyma

1 tojás

40 g reszelt parmezán

2-3 ek. kukoricakeményítő (vagy liszt)

2 ek. búzadara (én tönkölyt használtam)

1 csokor petrezselyem

1 tk. római kömény

só, bors

2-3 ek. olívaolaj és egy kevés vaj

Elkészítés

A zellert és a répát megpucoltam és a nagyobb lyukú sajtreszelőn lereszeltem. A vöröshagymákat apró kockára vágtam és az olaj-vaj keveréken, megsózva, üvegesre pároltam egy nagy öntöttvas-serpenyőben.

Hozzáadtam a felaprított petrezselymet, majd ráborítottam a zöldségreszeléket. Mozsárban porrá zúzott római köményt és durva tengeri sót szórtam rá – ez utóbbiból két-három teáskanálnyit, de inkább kóstolgassuk, nehogy túlzásba essünk.

Miután a zöldség némi kevergetés mellett puhára párolódott, hozzáadtam a tojást, a keményítőt, a tönkölydarát, a reszelt parmezánt és a frissen őrölt színes borsot. A massza állaga akkor jó, ha nem túl nedves, de azért könnyen kezelhető, lágy.

Kézzel is formálhatunk belőle gombócokat, amiket aztán szétlapítunk a sütőpapírral bélelt tepsin, vagy – ha enyhén mániásak vagyunk – használhatunk ételformázó gyűrűt, hogy pont akkora legyen a zellerpogácsánk, mint a hamburgerzsemle.

190 fokon 25-30 percig sült. Hamis majonéz (görög joghurt, citromlé, só, mustár, csurranásnyi jóféle olívaolaj), vékonyra szelt csemegeuborka és egy szelet kecskesajt került még rá nálunk.

Egy tipp a végére: nagyon jól áll a zellerfasírtnak, ha egy kis tonhal is kerül bele. Ehhez a mennyiséghez én egy 80 grammos tonhalkonzervet szoktam adni (olaj nélkül).

A recept eredetileg a Gusto Magazinban jelent meg.