Lehet-e újrafelfedezett értékeket találni a bezártságban? Ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat érdi polgárokat interjúvoló sorozatunkban. Ezúttal Szabó Kármen pszichológus, család- és párkapcsolati szaktanácsadó, meseterápiás és világjáték módszert alkalmazó szakember válaszol.
A munkámban és a családi életünkben is komoly változásokat hozott a rendkívüli helyzet. A pszichológia igazi tere a személyes jelenlét, ezzel együtt a külföldön élő klienseimmel eddig is használtam az infokommunikációs eszközöket. Most, hogy ezt kénytelen voltam kiterjeszteni, nem mindenki fogadta boldogan, de aki eddig is otthonosan mozgott a számítástechnika világában, az kifejezetten örül neki. Akinek még tanulnia kell az eszköz használatát, annak nyilván lassabban megy az átállás. Illetve van olyan kliensem, aki azt mondta, inkább tartsunk most szünetet, mert ő ragaszkodik a személyes kontaktushoz. Nem mindenki tudja elfogadni, hogy egy kamerával beszélget a legbelső dolgairól.
A gyerekekkel sem működnek online a játékos módszerek, holott azt szoktuk feltételezni, hogy a kis „digitális bennszülöttek” otthona a virtuális tér. Én mégis azt tapasztaltam, hogy annyira leköti őket maga az eszköz, hogy inkább csak 12-13 éves kortól tudnak valamennyire együttműködni. A Polcz Alaine-féle világjáték módszert pedig azért nem tudom alkalmazni, mert ahhoz megvannak a sajátos eszközök, és az is elengedhetetlen, hogy közös térben legyünk. A pszichológus számára nyilván jelentőségük van a test önkéntelen, csak a személyes jelenlétben tapasztalható reakcióinak, amelyeket most nélkülöznünk kell. Hogy messzire ne menjek, ha szemkontaktust szeretnénk felvenni, akkor csak a webkamerába tudunk nézni, nem egymás szemébe. Az online találkozások időpontja is megváltozott, hiszen pártanácsadás esetén eddig a gyerekekre nagyszülők vagy bébiszitterek vigyáztak, most viszont meg kell várnunk, mire sikerül a gyerekeket lefektetni, tehát van, hogy este 9 körül tudunk kezdeni.
Párkapcsolatok
Azok a klienseim, akik pártanácsadásra járnak hozzám, egészen jól viselik a bezártságot, azt tapasztalom. Igaz, hogy nem jobb a kapcsolatuk, de legalább rosszabb sem lett, többségüknél. Biztos igaz, amit a médiában lehet olvasni, hogy több a családon belüli erőszak, mint máskor, de a saját praxisomban ezt nem tapasztalom. Inkább azoknál jöttek elő élesebben a nehézségek, akik eddig szőnyeg alá söpörték a problémáikat. Vannak azonban olyan családok, ahol ügyesen, rugalmas napirend betartásával működnek a hétköznapok. Erre szoktam én is biztatni a klienseimet, hogy alakítsanak ki valamilyen rendszert, ne úgy rángassák a gyerekeiket, ahogy a saját szabadidejük engedi.
A média – úgy érzem – kicsit fölnagyítja a kijárási korlátozások jelentőségét. Szerintem az emberek nagyon is jól tudják beosztani és hasznosan eltölteni az idejüket, legalábbis én ezt láhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg a magam környezetében. Ez persze kicsi gyerekekkel egyszerűbb egy kertes házban, míg egy lakótelepi lakásban sok feszültség forrása lehet. De azért azok a családok, ahol alapvetően nincsenek jelentős konfliktusok, megoldják. Azt láhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, hogy azoknak a dolgozó kisgyerekes anyukáknak a legnehezebb, akiknek a munkájukat is el kell végezniük, az otthoni távoktatásban is segíteniük kell a gyerekeiknek, illetve foglalkozni a bölcsődés, óvodás korúakkal. Ráadásul még a férj is megszólal időnként, hogy „mikor ebédelünk?”. Sok fiatal anya érzi úgy mostanában, hogy valamennyi szerepében kudarcot vall, és ez feszültséget kelt benne. Persze egy igazán jó párkapcsolatban erről lehet nyíltan beszélgetni, és nemcsak az elvárások fogalmazódnak meg, hanem a partnerek fel merik vállalni az igényeiket, és azt is, hogy változást szeretnének.
Nyugodt reggelek
A mi családi körülményeinket is jelentősen átalakította ez a helyzet. A férjemnek, Istvánnak, még viszonylag egyszerű volt az átállás, mivel a munkája nagy részét már korábban home office-ba szervezte át. Azt viszont nehezen éli meg, hogy, mivel gyógyszerforgalmazással is foglalkozik, és ehhez hozzátartoznának személyes találkozók is kórházi személyzettel, illetve külföldi partnerekkel, ezeket most kényszerűségből szüneteltetnie kell. Vannak ugyanis olyan témák, amelyekhez személyesen kell találkozni. A nagyobbik fiam a családjával Budapesten él, de most az idő zömét itt töltik nálunk vagy a balatoni nyaralóban, mert a kicsi gyerekeikkel így könnyebben meg tudják oldani a hétköznapokat. Ezért, bármilyen nagy is a lakásunk, most alkalmazkodnunk kell egymáshoz, beosztanunk az időt és a tereket, hogy mindenkinek legyen lehetősége elvonulni, ha külön feladata, igénye van. Ezt a helyzetet én pozitívan élem meg, egyáltalán nem okoz nehézséget, hogy itt vannak, sőt, nagyon örülök neki.
Azt sem bánom egyáltalán, hogy most jóval több a háziasszonyi és a „nagymamás” teendőm, sőt, jólesik ezeket a menyemmel együtt csinálni, akár főzésről van szó, akár arról, hogy a gyerekekkel foglalkozzunk. A legfontosabb jó változás: a reggelek lelassulása. Mindig is azt gondoltam, hogy a reggeli tevékenységek a leglényegesebbek, hiszen azok indítják el a napot. Most meg tudjuk tenni, hogy ébredés után kicsit olvasunk, én néha tornázom is, amikor nincsenek itt a fiamék, utána lezuhanyozom, kényelmesen megreggelizünk a férjemmel, és teázás közben megbeszéljük az aktuális dolgokat. Ez rengeteg energiát ad a naphoz, egész életemben ilyen nyugodt reggelekre vágytam. Mindössze három negatívumot tudnék említeni a változások közül. Az egyik az, hogy hiányzik a szabadtéri mozgás, elmaradtak a túrázások, pedig nekünk – a férjemmel – ez jelentette a feltöltődést és az egyoldalú szellemi terhelés kompenzálását. Ezen kívül hiányzik a gyerekekkel való munka. Az Érdi Védák Házában igen gyakran foglalkozom gyerekekkel, egyénileg és csoportosan is. Tartottam mesefoglalkozásokat például az iskolakezdésre való felkészüléshez vagy valamilyen nehezebb helyzethez kapcsolódó feszültségek oldására.
Maszk és kesztyű
A másik, ami nagyon zavar, hogy úgy érzem, nem feltétlenül jutnak el hozzánk a valós információk a járvánnyal kapcsolatosan. Attól félek, hogy a hamis biztonságérzetünket egyszer csak felrobbantja a valóság, és az olaszországihoz hasonló helyzetben találjuk magunkat. Borzasztó rosszul érzem magam akkor is, amikor hallgahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg a híreket, és úgy érzem, az embereket félrevezetik, a járvánnyal kapcsolatosan nem a valódi problémákról beszélnek. Badarságokkal tömik a fejüket, ahelyett, hogy azt sulykolnák, ne menjenek maszk és kesztyű nélkül vásárolni.
Magamat is féltem – hiszen a tüdőm elég gyenge, volt már tüdőembóliám meg néhányszor tüdőgyulladásom –, meg a családomat is. Ezért nagyon örülnék, ha az emberek betartanák a szabályokat, ahogyan mi is. Nálunk a maszk, a kesztyű és a fertőtlenítőszerek alapfelszerelések, hiszen nemcsak magunkra kell vigyáznunk, hanem arra is, hogy ne adjuk tovább a vírust. Ennek érdekében most a baráti és a kollegiális kapcsolatokat is megszüntettük, fizikailag csak szűk családi körben találkozunk. Az (ön) korlátozásoknak ezt a részét nyilván nem örömmel tartjuk fenn. Azt azonban nem bánnám, ha ebből az életformából néhány elem hosszú távon is fennmaradna. Elsősorban az a sok idő, amit a családomra tudok szánni úgy, hogy nem csak üzeneteket írunk egymásnak két rohanás között, hanem fizikailag is jelen vagyunk, odafigyelünk és reagálunk egymásra.
