A baptista lelkész Pál első levele a Korinthusiakhoz 15. részéből olvasott fel részleteket az istentiszteleten, és hangsúlyozta, hogy ahogy Pál is „emlékezteti” a gyülekezetét arra, amit 3 évvel a levél megírása előtt prédikált nekik, ma is újra és újra vissza kell térni az Szentíráshoz, az evangéliumhoz. Prédikációjában emellett kiállt a kivagyiság ellen és az összefogás mellett, aminek a kapcsán példaértékűnek nevezte, hogy az egész ország összefogott Levente, a 22 hónapos gerincvelői izomsorvadásban szenvedő kisfiú gyógyulásáért, és az összefogás eredményeként október 31-ére össze is gyűlt a gyógyszerhez szükséges 700 millió forint.
Fórizs Zsolt a reformáció jelentőségével kapcsolatban az Érd TV kérdésére elmondta, hogy „A reformációhoz eredeztetjük vissza magunkat hit szerint, emiatt fontos nekünk ez az ünnep, ez az emlékezés. Maga a reformáció visszatér a gyökerekhez, a Bibliához, az evangéliumhoz, hitünk alapjához. Katolikusok, protestánsok, evangélikusok, reformátusok, baptisták ugyanarra a közös alapra helyezkedünk, ugyanarra a hitvallásra, és bár az évszázadok során voltak külön utak, szakadások, de valamennyiünknek ugyanazt jelenti a reformáció: vissza Istenhez, Krisztushoz, a Bibliához.”
Tar Zoltán, a parkvárosi gyülekezet református lelkésze is azt hangsúlyozta a reformáció üzeneteként, hogy „szüntelenül vissza kell térni az igének az üzenetéhez, a kegyelem evangéliumához, mindig meg kell vizsgálni önmagunkat is, saját igehirdetési gyakorlatainkat is, hogy még mindig ugyanazt az evangéliumot hirdetjük-e, amit ránk bízott mesterünk.”
Labossa Péter evangélikus lelkész kiemelte, nemcsak, hogy forradalmi tett volt volt Luther tette, de az ő személyes életében is fontos, ahogy felismerte a világosságot. „Bántották a bűnei, és a kor gyakorlatának megfelelően, cselekedeti elégtételt gyakorolt. Elvándorolt Rómába is, ahol végig gyalogolta az összes templom összes lépcsőjét, a halottaiért búcsút fizetett, a saját bűneiért is kifizette az összeget, de közben nem azt érezte, hogy egyre nagyobb békésségre lelne, hanem egyre békétlenebbé vált. Már a Szentírás doktora volt Wittenbergben, amikor a római levelet tanította a diákjainak, és annak az olvasása közben, a wittenbergi vár toronyszobájában ragadta meg az az ige, hogy „az igaz ember pedig hitből él”. Rádöbbent, hogy meg kell ragadnia, meg lehet ragadnia az Úr Jézust, hittel elfogadni, hogy őérte van bűnbocsánat. Ez a személyes változás az ő tanítását is átformálta, és a Biblia igazságához a világosságot kezdte el újra hirdetni, valamint erre hívta az embereket is.”
„Az akkori gyakorlat ugyanis a búcsúcédulák árusítása volt” – magyarázta tovább Labossa Péter – „A halottak napja környékén pedig mindenki a temetőt járta, rendezte a halottai bűneivel kapcsolatos dolgokat. Fizettek érte, de sosem hallották azt cserébe, hogy ennyi elég lesz, nem kell többet fizetni. Luther erre azt mondta, hogy nem lehet az embereket bizonytalanságban és hazugságban tartani, hiszen az Úr Jézus azt mondja, ha valaki hisz énbennem, ha meghal is él, és benne teljes bűnbocsánatot kap az ember, amihez nem kell és nem is szabad hozzátenni semmit. A 95 tétel a búcsúcédulák árusításával kapcsolatban jött létre. Így robbant ki. Volt már nyomtatás, ezért ezek a tételek nagyon hamar elterjedtek Németországban és egész Európában.”
Hogy a jelenben mi a reformáció üzenete, azzal kapcsolatban az evangélikus lelkész még kifejtette: „Ilyenkor egyrészt hálát adunk a reformációért, de bűnbocsánattal is meg kell állnunk, hogy vajon méltók vagyunk-e erre az örökségre. Hiszen Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Az Ige világosságában járni ma sem jelent kevesebbet, mit Luther idejében, ilyen módon mindenki saját maga vállalva, figyelve az Úr Jézusra, engedve az ő világosságának, saját maga életében és környezetében is lehet reformátorrá. A reformáció nem egy befejezett dolog, Isten az ő igéje által folyamatosan szeretne bennünket megújítani” – zárta szavait Labossa Péter.
