Döbbenetes jelenet játszódott le egy Érd központjában található üzletben a minap. A bolt tulajdonosának közösségi médiában közzétett beszámolója szerint egy hatvanas éveiben járó férfi vásárlás közben szexuális tartalmú megjegyzésekkel zaklatta az ott dolgozó nőt.
A bejegyzés szerint a férfi részletesen ecsetelte, hogyan létesítene szexuális kapcsolatot az eladónővel, majd arról is beszélt, hogy korábban kizárólag 15–16 éves barátnői voltak.
A férfi állítólag egy köteg előhívott fényképet is elővett. A lovakról és tájakról készült felvételek között a bejegyzés szerint olyan kép is szerepelt, amelyen egy nő intim helyzetben látható,
egy másikon pedig a férfi saját nemi szerve volt megörökítve, a fotót ki is tette a pultra, miközben folytatta a beszélgetést a dolgozóval.
A tulajdonos állítása szerint a férfi ugyanaz a személy, aki 2010 júliusában Érden leszúrt egy lovat az állat tulajdonosának szeme láttára, tettéért akkor a Budapest Környéki Törvényszék jogerősen egy év letöltendő fogházra ítélt.
A tulajdonos a sértettel együtt még aznap felkereste a rendőrséget, bár a nő attól tartott, hogy a férfi a feljelentés miatt később megkeresi, és újabb inzultusnak teszi ki, ezért kezdetben vonakodott a hivatalos eljárástól.
Itt pedig elérkeztünk az ügy egyik legfontosabb momentumához: egy határozott rendőrnőnek (hangsúlyozom, rendőrnőnek) sikerült meggyőznie a sértettet arról, hogy neki kell elmondania, mi történt, többek között arra hivatkozva, hogy felelőssége van abban, hogy mással ugyanez ne történhessen meg, így vállalta a feljelentést.
Alig 24 órával később azonban a bejegyzés szerint elutasító határozat érkezett a rendősrségtől.
Az indoklás szerint, mivel az elkövető fizikailag nem ért hozzá, nem történt zaklatás
– írja a tulajdonos.
Ez több szempontból is aggasztó. Aki a félelmét leküzdve beszél a történtekről és a rendőrséghez fordul, joggal várja, hogy komolyan vegyék, alaposan kivizsgálják az ügyét, és segítséget kapjon. A hatóság reakciója azon is sokat változtathat, hogy az érintett legközelebb mer-e segítséget kérni.
A hasonló helyzetbe kerülő nők gyakran éppen azért nem tesznek feljelentést, mert attól tartanak, hogy kétségbe vonják a szavaikat, bagatellizálják a történteket, vagy őket hibáztatják. Ahhoz, hogy merjenek megszólalni, bízniuk kell abban, hogy meghallgatják őket, és számíthatnak a hatóságokra.
Bár a rendőrség tájékoztatása szerint szabálysértési eljárásban vizsgálják az esetet, a történtek és a döntés indoklásáról szóló beszámoló így is megingathatja ezt a bizalmat. Ha a segítséget kérő nő úgy érzi, hogy magára maradt, az más érintetteket is visszatarthat a feljelentéstől, és tovább erősítheti a hallgatást.
Hajnal Edina a Hétköznapi feminizmusom című blog szerzője is foglalkozott az üggyel, aki bejegyzésében a fentieken túl hangsúlyozza, hogy az áldozatok védelme nem szívesség, hanem intézményi felelősség.
„Ha egy rendőrnő arra biztat valakit, hogy a saját félelme ellenére tegyen feljelentést mások védelmében, akkor különösen fontos, hogy a rendszer a feljelentést követően is komolyan vegye az ügyet”
– mutat rá a problémára.
Nem állítja azt, hogy minden ilyen eset automatikusan bűncselekmény. Azt viszont igen, hogy
a történteket nem lehet pusztán az érintés hiányával elintézni.
A releváns körülményeket fel kell tárni, a jogszabályokat helyesen kell alkalmazni, a döntést pedig megfelelően meg kell indokolni – teszi hozzá.
Az ÉrdMost az ügyben a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságot is megkereste, ahonnan a fent leírtakat megerősítve azt a választ kaptuk, hogy az említett esetben a zaklatás bűncselekménye nem valósult meg, a feljelentés alapján az Érdi Rendőrkapitányság szabálysértési eljárás keretében vizsgálja az esetet.
A hivatalos statisztikák és a jogvédő szervezetek adatai is rámutatnak, hogy a nők a legnagyobb elszenvedői a különféle zaklatási formáknak. A hozzátartozók sérelmére elkövetett esetek áldozatainak 93,3 százaléka nő, míg a családon és párkapcsolaton kívüli zaklatásoknál is 86 százalékos a nők aránya. Az adatok azt jelzik, hogy a zaklatás nem csupán egyéni történetek sorozata, hanem hatalmas társadalmi probléma.
Ez az érdi eset pedig ékes példája annak, hogy Magyarországon még mindig nem a megoldás irányába mutat a jog és az igazságszolgáltatás rendszere, mert az áldozatok hangját úgy tűnik, nem akarja meghallani.
Ennek fényében vajon legközelebb is lesz-e, aki a félelme ellenére vállalja a történteket, ha azt látja, hogy a segítségkérés nem feltétlenül hozza meg a várt eredményt?
Egy biztos, a bántalmazott nők bizalmát ugyanis sokkal nehezebb visszaszerezni, mint elveszíteni.
