A Magyar Közlöny 128. számában új rendelkezések jelentek meg az eurázsiai hóddal kapcsolatban. Az új rendelet értelmében az eurázsiai hód bekerült azon fajok közé, melyek „közegészségügyi okból, a légiközlekedés biztonsága, az erdő- és mezőgazdasági termelés biztosítása, valamint a közérdeket sértő vízkárok megelőzése, mérséklése érdekében” riaszthatók, elejthetők, gyéríthetők, állományuknak szabályozása engedélyezhető.
A rendelet értelmében október 1. és március 31. között engedélyezett az állat vadászata, továbbá a hódgátakat is el lehet bontani, ha arra a természetvédelmi hatóság engedélyt ad.
„Semmi más nem történt, egyszerűen visszafoglalták az élőhelyüket” – mondja Haraszthy László természetvédelmi szakértő, a WWF ( World Wide Fund for Nature, magyarul Természetvédelmi Világalap) volt igazgatója és a hódok visszatelepítési tervének írója). „Most körülbelül olyan sokan lehetnek, mint amilyen sokan voltak azelőtt, hogy túlvadászták volna őket.”
Dombi Orsolya, akit biológusként érdekel minden, ami az élővilággal kapcsolatos, azt meséli, a „mi” hódunk, azaz az eurázsiai hód a kanadaival ellentétben csak ritkán épít gátat. Otthonát a partfalban ássa ki, ahol a víz alatti bejárattól több méter hosszú folyosórendszeren keresztül közelíti meg az üregét.
„Ha elindulunk a part mentén, a jellegzetes homokóra alakban kirágott fákból tudhatjuk, hogy a közelben élnek. Itt, Érden inkább érdekességnek számítanak, nagy kárt azonban nem okoznak.”
Haraszthy László is ezt erősíti meg, amikor azt magyarázza, a nagy folyók mentén a hódok nem okoznak problémát, csak a kisebb vízfolyásoknál jelenthet gondot, ha átfúrják a gátat vagy lyukakat ásnak bele, illetve a kisebb csatornák mentén faültetvényeket rágnak ki. Utóbbi esetekben a természetvédelmi hatóságtól lehet kérni engedélyt a kilövésükre vagy befogásukra, ugyanakkor húsukat, prémjüket nem lehet értékesíteni.
