Ha úgy keresi az igaz szót, hogy összeolvas kormánymédiát a magukat függetlennek mondó orgánumokkal – mondván, az igazság valahol középen van –, nem jut messzire. Nagy-nagy türelem kell ahhoz, hogy szétválasszuk a valódi információt a propagandától.
Gondolkodni ér
Az újságírásnak viszonylag egyszerűek a szabályai. Induljunk el a kályhától: hír az, amit több egymástól különböző, megbízható forrás minősítésektől mentesen tényként állít. Vajon teljesül-e ez a feltétel? Nézzük meg például, hogyan értesültek a kormánymédia követői arról, hogy az országban az ellenzék előválasztást tart. Ha beírjuk az origo.hu keresőjébe az előválasztás szót, azt látjuk, hogy az önmagában szinte elő sem fordul. Az ezzel kapcsolatos cikkek „állandó jelzői” az „előválasztási Gyurcsány-show”, a „cirkusz”, a „komédia”. Ha hírekre vagyunk kíváncsiak, nem érdemes annak tekinteni olyan írást, amely címében mindjárt azt is közli, mit kell gondolni róla. Íme egy friss példa: „Fekete-Győr András minden üzleti kapcsolatot meg akar szakítani Oroszországgal, bármekkora kárt is okoz ez a magyaroknak” írja a fentebb már említett orgánum, március 25-én. A címben foglalt állítás azért nem hír, mert – már az első mondatból kiderül, hogy – nem friss, hanem februári állásfoglalást idéz, továbbá minősítést foglal magában („kárt okoz a magyaroknak”). Hírnek hosszú, de nem is vélemény, hiszen szerzője a „Médiaworks Hírcentrum”. Célja pedig az ellenzéket felelőtlennek beállító kormánypropaganda sulykolása, ezt mutatják az egyes bekezdések felütései: „A Momentum a kezdetektől a háborúpárti hangulatkeltést folytatta.” „Ez a háborúpárti kiállás jellemzi a teljes baloldalt, élén Márki-Zay Péterrel, Gyurcsány jelöltjével.”
Most vegyünk egy különös, szintén március 25-i hírt. Rövidnek rövid, a forrásokat is megjelöli: „135 ukrán gyerek halt meg a háború kezdete óta – írta a BBC az Ukrán Főügyészségre hivatkozva.” A hír tartalma mégis furcsa: „Két gyerek a luhanszki Rubizny városban halt meg az orosz támadások következtében, a donyecki régióban két gyerek, egy hat- és egy 13 éves sebesült meg az orosz bombázásokban. A főügyészség tájékoztatása szerint három tinédzser (13, 14 és 15 évesek) a zaporizzsjai régióban aknára léptek (sic!), őket kritikus állapotban vitték kórházba.” Hogy mi a furcsa benne? Az, hogy ha 135 ukrán gyermek halt meg, akkor miért ezt a hetet emeli ki a hír? Hol is van Luhanszk, Donyeck? – ezek a 2014-es lopakodó háborúban elfoglalt oroszbarát területek. Zaporizzsja pedig a déli szomszédjuk. Vagyis a hír ugyan vélhetően igaz, de valódi üzenete jelen esetben ukránbarát: lám, Oroszország még a „saját” ukrán tartományaiban is öli a gyerekeket.
Rákattintottunk a BBC alaphírére – a cikk egyébként a szakma szabályai szerint be is linkelte – amelyben szerepel még egy mondat, amit már a magyar híroldal nem idéz. „The BBC has not been able to independently verify these reports.” – vagyis: független forrásból nem hitelesített jelentés. A BBC sajtóhíre tehát korrekt. Azért hasogatunk itt most szőrszálakat, hogy ízelítőt adjunk olvasóinknak abból, hogyan érdemes gondolkodva olvasni a magyar sajtót. Fáradságos? Igen. Megéri? Akinek fontos, hogy ne vezessék az orránál, és képes legyen önálló véleményt formálni, annak igen.
A hamisítvány hamisítványa
A manipuláció szándéka – különösen háború és választások idején – a tájékoztatásnak olyan hordaléka lett a szembenálló felek kommunikációjában, amelyet nem egyszerű kezelni. Érdemes erről olvasni a tényellenőrzéssel foglalkozó újonnan létrehozott lakmusz.hu-n, amely fontosnak tartja munkamódszere átláthatóságát. Nem híroldal, hanem a hírek hitelességében eligazodást kínáló site. Március 18-i bejegyzésében például egy olyan kommunikációs duplacsavart elemez, amelynek célja végképp összezavarni a közvéleményt: „Az orosz–ukrán háborút nemcsak fegyverekkel vívják, hanem kiterjedt dezinformációs kampány is zajlik az ukránok ellen – ez most egy újabb szintre lépett a ProPublica (a lakmusz.hu-hoz hasonló amerikai lap) szerint: Hamis tényellenőrző cikkekkel terjesztenek álhíreket az ukrajnai háborúról.” Ez egy olyan új típusú lejáratókampány, amelyben oroszbarát propagandisták az ukránok helyett gyártanak álhíreket, majd ezekről a hazugságokról úgymond „lerántják a leplet”. A cél: lejáratni az ukrán ellenállást és jobb színben feltüntetni az orosz inváziót – de legalábbis elhitetni, hogy mindkettő hazudik. Az ilyen „leleplezéseket” aztán az oroszok közzé teszik a közösségi médiában, valamint az állami tévékben is. Csoda-e, ha sokan azt mondják Oroszországban, hogy inkább nem akarnak tudni semmiről?
A gondolkodó ember arról ismerszik meg, hogy nem akar sötétségben, megvezetve élni. Segít-e ma a józan ész? Igen, de csak ha nem dőlünk be az első kínálkozó magyarázatnak.
Az érdi kisgömböc
Vagy nézzük ezt: a Fidesz érdi lapjának Facebook-oldalán olvasható bejegyzés szerint „végre az országos média is foglalkozik azzal, hogyan csalták el a 2019-es érdi választást Bajnaiék és Csőzikék”. Az érdi kisgömböcöt az index.hu március 21-i cikke gurította el. A tényfeltárónak álcázott íráson viszonylag egyszerű átlátni. Három, 2019 végén, illetve 2020 január elején megjelent cikkre hivatkozik, amelyből kettő az átlátszó.hu-n jelent meg, egy a magyarnemzet.hu-n – újnak tehát nem új –, valamint az index „birtokába került dokumentumokra”.
Az Átlátszó 2019 decemberében „Így verte meg az ellenzék a kormányoldalt az októberi választások Facebook-kampányában” címmel közölt cikket. Ebben azt elemzi, hogy az őszi önkormányzati választásokat megelőzően az ellenzék sokkal többet költött FB-kampányra, mint a kormányoldal, és minden szereplő közül a legtöbbet az ellenzéki kampányra létrehozott ezalenyeg.hu és különböző helyi mutációi költötték a Facebookon. Később arról is írt, hogy a „hadművelet” legfontosabb részfeladata az volt, hogy megcélozza a facebookos hirdetések célcsoportjait, és eljuttassa hozzájuk a hirdetéseket. A feladatot a Datadat cégcsoport végezte el, „amelyet a 2002–2010 között regnáló szocialista kormányok prominens képviselői hoztak létre”. A magyarnemzet. hu cikkének („Választói adatbázisokat épít a Gyurcsány–Bajnai-hátország”) fő állítása az, hogy a Datadat cégcsoport által jegyzett tudatosan épített kampány „jelentősen hozzájárulhatott a Demokratikus Koalíció megerősödéséhez a tavalyi európai parlamenti és önkormányzati választáson. A siker kulcsa a legkorszerűbb kampányeszközök alkalmazása és ezzel szoros összefüggésben olyan választói adatbázis, amelyet Gyurcsány és Bajnai bizalmasai kezelnek.”
A sztori nem szólt nagyot, két év után azonban most visszatért az új Indexen, titkos összeesküvést sejtetve. Hosszas szövegelemzésre nincs módunk itt, de az megállapítható, hogy a lap által idézett párbeszédek új információértéke csekély: Gyurcsány Ferenc korábbi kabinetfőnöke, a Bajnai-kormány titkosszolgálatokat irányító minisztere elismeri, hogy ők segítették győzelemhez az ellenzéket egyes körzetekben. A kampányt irányító vezetők arról beszélnek, hogy olyan rendszert építenek, amely „felismeri azokat a szavazókat, akik hajlandóak egy lépéssel közelebb lépni a kampányodhoz”.
Aki szokott közösségi médiát használni, az naponta megfigyelheti ennek a jelenségnek az üzleti működési modelljét: ha esővízgyűjtő edényt keresel a neten, hamarosan ilyen edények jelennek meg FB-profilod reklámfelületein. Aki nincs annak tudatában, hogy bejegyzéseivel, megosztásaival hajszálpontosan leírható a „profilja”, az még nem összeesküvés áldozata, csupán nem tudja, hol él. Az érdi olvasók számára az igazán izgalmas ebben az, hogyan gondolta mindezt tovább az érdi Fidesz lapja, erre a cikkekre alapozott bejegyzésében, és kreált belőle „választási csalást”, azt állítva, hogy „Csőzikék” el akarják „Bősznek csalni” a mostani választást.
Keseredjünk-e el, és töröljük-e magunkat a nyilvánosság minden fórumáról, vagy inkább használjuk ésszel a nyilvánosságot? Én inkább ez utóbbi ajánlanám. Vegyük észre azt is, mennyire fontosak vagyunk, hiszen különböző erők rengeteg pénzt elköltenek arra, hogy befolyásoljanak minket. Ebből is látszik, hogy mégis csak mi vagyunk a hatalom legfőbb forrásai: a mi egyetlen nyomorult kis szavazatunk is számít. Mi vagyunk a nép, az istenadta nép. Ha sokan vagyunk és együttműködünk, az lesz, amit akarunk.
Forrás: Érdi Újság, szerző: Mihalicz Csilla
