Ez az üres folt évek óta szúrja a környéken élők szemét. Így, télvíz idején nem különösebben elhanyagolt, bár nyáron „három kecskével jobban járna a tulajdonos, mint azokkal, akik néha lenyírják a gyomot”, ahogy egy idős környékbeli lakos fogalmazott. De nem is ez a fő baj. Hanem az, hogy az itt élők másfél évtizede várnak már arra, hogy végre kitáruljon Szezám, jobban mondva az üres telekre ígért Lidl áruház kapuja.
„Hogy mennyire várjuk? Hatszáz százalékosan! 2006-ban szűnt meg itt a bolt. Tudom, mert itt dolgoztam. Nagyon szerettek itt vásárolni a környékbeliek, mert volt minden, a pékárutól a húsig. Most meg?! A szemben épült üzletházban van egy kisbolt meg egy itallerakat. A nagybevásárlást a belvárosban található Lidl-ben intézzük, mert ott nem kell sokat kutyagolni a buszig. Ami napközben félóránként jár, így ha lekéssük, várnunk kell” – mondja egy idős asszony. Az érdligeti buszmegállóban beszélgetünk, a hölgy bevásárolni megy a városközpontba. A társa bólogat. „Nekünk még könnyű, de azok, akik tényleg idősek, bottal járnak, azoknak ez nagyon megterhelő. Sokan gyalog járnak le a hegyről, és még bumlizhatnak tovább” – jegyzi meg, hozzátéve: az is probléma, hogy megszűnt a takarékszövetkezet, ha készpénzt szeretnének kivenni, mehetnek be a központba, szintén busszal. „Nem fejlődik ez a környék, sőt. Inkább rosszabb lett, mint volt” – legyint.
Ahogy körülnézek, kénytelen vagyok igazat adni neki: az üres telek, a nem működő takarékpénztár és a szintén bezárt Osváth étterem és cukrászda közé ékelődik be, és ez így nem egy szívet derítő látvány. Átsétálok az üzletházba. Fodrász, háziorvosi rendelő, MVM-ügyfélszolgálat, egy-két szolgáltató, egy italos-kávés üzlet meg egy kisbolt. A földszint pang az ürességtől (az MVM-ügyfélszolgálatot leszámítva, ahol persze többen is várakoznak) ezen a délelőtti órán. A kisboltba betér egy nyugdíjas asszony. Mint mondja, a nagybevásárlást nem itt intézi, csak akkor jön, amikor „vészhelyzet van”, kifogy valami, és gyorsan pótolni kell. „Amikor egyszerre kell több mindent venni, akkor a férjem elvisz kocsival” – mondja.
Ismerek azonban olyan nyugdíjast, aki csípőproblémákkal küzd, özvegyen él, és nincs, aki levigye a boltba, legfeljebb a szomszédai. Nélkülük nem tudná intézni a nagyobb bevásárlásokat. „Aki nem ismerős a helyi viszonyokkal, szokta kérdezni, miért nem megyek át a diósdi Intersparba, az itt van közel. No persze, csak épp az érdi buszok nem állnak meg ott. Hogy miért, az nem tudom, hiszen van megálló a hipermarket előtt” – jegyzi meg az asszony, aki többször érdeklődött már az önkormányzatnál, hogy is áll a Lidl beruházása, és egész megdöbbent, amikor elmondták neki, hogy ebben az ügyben a kormányhivatal az illetékes, és nem az érdi, hanem a debreceni. „Nem baj. Akkor majd ott érdeklődöm” – tette hozzá.
Hogy hogy jön Debrecen Érdhez? A válasz egyszerű: a „plázastop-törvény” szerint a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal vezetőjének szakhatósági állásfoglalása kell a négyszáz négyzetméternél nagyobb kereskedelmi létesítmények építéséhez, bővítéséhez. Az ügyet a jelenlegi városvezetés még az elődjétől örökölte, és 2020 elején minden engedélyt és hozzájárulást megadott ahhoz, hogy a Lidl áruház felépülhessen Érdligeten – csakhogy ehhez a debreceniek jóváhagyása kell.
„A Lidl benyújtotta az építési engedélyt, a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal pedig nem utasította el a terveket, továbbra is folyik az eljárás, amit viszont többször szüneteltettek, ugyanis különféle vizsgálatokat kért és rendelt el a hatóság (többek közt régészeti, muzeológiai vonalon). Ezek még folyamatban vannak, a Lidl pedig türelmesen vár” – tudtuk meg László Ferenctől, a Polgármesteri Hivatal kommunikációs vezetőjétől. Tehát ha lassan is, de őrölnek a kormányhivatal malmai. Az autó nélkül járók, az idősek pedig várnak, ahogy teszik már tizenhat éve, reménykedve, hogy nemcsak bezárnak, hanem nyitnak is olyan létesítményeket Érdligeten, amelyek megkönnyítik a mindennapokat.
