Eben a tündérkertben Bakancsban nő a kövirózsa, kőhattyú mosolyog a tavirózsára, sehol egy szál gyom, még sincs művi hangulata az egésznek. Ahogy Marcsi fogalmazott bemutatkozó levelében: „Mindig is vonzott a szépen burjánzó növénydzsungel, ami mindig megmutatja a legszebbik arcát.” Ez így is van: bár a hűvös őszelőben jártam a kertjében, nem győztem csodálkozni. „Tavasszal, mikor a virágzás kezdődik, valami csoda! Nyáron vagy ősszel azt felülmúlni nem lehet. Több mint négy évtizede élek Érden, a férjemmel negyven évig voltunk házasok, pár éve távozott el közülünk. Folyamatosan építettük a kertünket. Most, hogy elment, ráébredtem, hogy egymagam kevés vagyok ahhoz, hogy kordában tudjam tartani az összes növényt. Sok mindent kiszedegettem, hogy minél kevesebbet kelljen kapálnom” – meséli Marcsi.

A kertjén így is látszik a gondosság, a figyelem, hiszen munka mellett is naponta dolgozik odakint, még úgy is, hogy gyötri az allergia. „Kereskedelemben dolgozom, zsongó fejjel érek haza nap mint nap. Amikor leülök odakint, hallgahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg a kis tó csobogását, nézem a halakat, bámulom a virágokat, teljesen elmúlik belőlem a feszültség. Mire visszaérek a lakásba, már nyugodt vagyok, neki tudok állni az itthoni munkáknak. Szerintem mindenkinek ezt adja a kert: békességet, és hogy el tudod dobni mindazt, ami fáj” – mondta mosolyogva.

Pitus Andrásné soha nem jelentkezett még kertszépségversenyre, most is a barátnői beszélték rá, akik nagyon szeretik a kertjét – olyannyira, hogy még segíteni is átjárnak, ha szükség van rá. Marcsi, igazi kertészként, tele van tervekkel: a kis tó melletti árnyékos részen páfrányligetet, az egyik fatörzs körül pedig tündérkertet szeretne kialakítani. „Telepítettem új növényeket is, várom, hogy megeredjenek” – tette hozzá.

Marcsi nagyon szeret kirándulni, túrázni, örömmel megy egy-egy napos programokra. Mikor elnyűtte a bakancsát, nem dobta ki, hanem teliültette kövirózsával, ahogy az unokák kinőtt gumicsizmáit is. Szabad idejében ő maga metszi meg a gyümölcsfákat, most arra készül, hogy a dió alatt fertőtlenítse a talajt – ő is sokat küzd a növényt megtámadó betegséggel.

Marcsi tündérkertjét nemcsak a barátok, hanem az unokák is nagyon szeretik: ahogy meséli, mindig örömmel jönnek a mamához, ahol a bokrok borításában egy pici faház is várja őket. „Élvezik, ha itt lehetnek, és mindig mondják: mama, jövünk legközelebb is!”