Szeptember 30-án hirdették ki a Virágzó Érdi Porta pályázat idei nyerteseit. Ahogy tudósításunkban ígértük, a nyerteseket, illetve kertjeiket honlapunkon bemutatjuk.

Egyrészt azért, hogy olvasóinkat inspiráljuk, illetve közvetítsük számukra a már bevált ötleteket, jó gyakorlatokat, másrészt azért, mert a nyertesek megérdemlik, hogy ne csak a pályázat bírálói, hanem a nagyközönség is lássa, milyen is az az udvar, ökokert, erkély vagy utcafront, amit a szívük-lelkük, idejük és pénzük beleadásával olyan gyönyörűvé varázsoltak ezen az aszályos nyáron.

Hat kategória legjobbjait mutatjuk be Önöknek, az első a Szép érdi erkély, terasz nyertese, Kónya Jánosné Marika.

Édenkert három négyzetméteren

Kónya Jánosné Marikát sokat ismerik, ha máshonnan nem, a nyugdíjasklubokból. Férje évekig vezette az Életet az éveknek nyugdíjasklubot, most pedig mindketten a Borostyán tagjai.

Marika két hónapja megalakította a Borostyán dalkört, felléptek a legutóbbi, szombati Érdi Kézműves Vásáron. Tagja a budaörsi Piros Rózsa dalkörnek is.

Az, hogy mindkét dalkör egy-egy növény nevét viseli, igazi telitalálat, hiszen Marika nagy szenvedélye a kertészkedés. Korábban, míg kertes házban éltek, sokan rácsodálkoztak a gyönyörű növényeikre.

Mikor idősebbek lettek, és már terhes volt számukra a mindennapi kerti munka, beköltöztek egy érdi panellakásba. Ha kertjük már nem is volt, a szenvedély megmaradt, és Marika nemcsak a lakást népesítette be szebbnél szebb virágokkal, hanem a folyosót és az alig három négyzetméteres erkélyt is.

Szegfűt, muskátlit, aszparáguszt, kaktuszt, mexikói petúniát nevel, új felfedezettje a porcsinrózsa. De sima rózsa is virít nála cserépben, no meg harangvirág.

Buján  virágzó erkélyével többször is indult már a Virágzó Érdi Porta versenyen, sikerrel. Több Legszebb érdi erkély, terasz emléktábla büszke nyertese, az egyiket még a bejárati ajtó mellé is kiszögelték. Az idei a negyedik első helyezése.

Marika büszkén mutatja meg az okleveit, majd kérdésemre arról mesél, hogy bírták a növényei a nyári hőséget a dél-nyugati tájolású erkélyen, ahová délután egytól betűz a nap.

Legfontosabb az öntözés. Férje, János rendszeresen locsolja a növényeket.  Így is volt, ami elpusztult, de csodálatos módon egy-egy kis sarjból mégis sikerült új növénykét nevelnie.

A meglévők mellé minden tavasszal vásárol – vagy kap az ismerőseitől, családjától – új palántákat. Van, ami nem vált be, mint például a petúnia, azt nem erőlteti. 

A már említett muskátli nagy kedvence. Marika féltő gonddal nevelgeti az álló és futó töveket, télire kiköltözteti őket a lépcsőfordulóba. Bár még gyönyörűen virágoznak, a gazda már tervezi a téli pihenőt.

„A fázós virágok bekerülnek az előtérbe, ahol nagyon jól érzik magukat. Locsolgatjuk, takarítjuk a lehulló leveleket, februárban pedig visszavágom őket, ha kell, veszek új töveket is” – meséli Marika.

„Az egész nyugdíjamat elkölti olyankor” – tódítja János, Marika pedig nagyot nevet. Látszik, hogy János büszke a sok virágra, no meg a feleségére és a két keze munkájára.

A pályázaton kertészeti vásárlási utalványt nyertek, Marika már tervezi, mi mindent vásárol belőle. Elsősorban évelőket szeretne venni. Az új növényekből kap majd a fia is, aki segített az idős asszonynak a pályamunka összeállításában, benyújtásában. „Épp most épít egy csiga alakú ágyást, szeretnék neki segíteni, hogy minél szebb legyen.”

Marika növényeit látva az eredmény nem is lehet kétséges.