Múltidéző sorozatunkban olyan XX. században élt emberekkel foglalkozunk, akiknek az életútja Érdre vezetett, majd helyben közösséget építettek, szaktudásuknak, elszántságuknak, netán anyagi lehetőségeiknek köszönhetően pedig sokat tettek azért, hogy élhetőbb legyen ez a település.
A második világháború vészterhes időszakában helyben is sokat szenvedtek az emberek, minden önzetlen segítségre szüksége volt a közösségnek. 1944 nyarán, amikor Tusculanumra bomba hullott, Medved János érdi orvos épp az óvóhelyen tartózkodott. Tudta, hogy ahol bombáznak, ott sebesültek is vannak, így saját életét sem kímélve autóba ült és a robbanások irányába sietett.
Igaza volt, hiszen valóban orvosi segítségért kiáltottak az ott élők. Ahogy megérkezett, ellátta a sebesülteket, nevezetesen Soós Imre érdi lakos édesanyját is. Emberségből, hivatásszeretetből mindig kitűnően vizsgázott, és ez a háborús időkben sem volt másképp.
Medved János Tárcsón, Torontál vármegyében született, Pancsován érettségizett. Orvosi diplomáját a budapesti egyetemen szerezte. Működését a nyíregyházi kórházban kezdte. 1921-től Érden orvos, 1944-ig az OTI, a MÁV, a posta és az uradalmak orvosa volt.
A Kaszinó alelnöki tisztségét töltötte be. A háborúban 28 hónapig volt a tűzvonalban, mint hadnagy szerelt le – így ismerteti őt a Fejér vármegye és Székesfehérvár szabad királyi város általános ismertetője és címtára.
E szerény életrajz mögött egy kiváló orvosegyéniség rejlik, aki komolyan vette a hippokratészi eskü parancsát: minden rászorulón segített, legyen az uraság vagy napszámos, gazdag vagy szegény, az utóbbiakat ingyen kezelte.
Önzetlen gyógyító tevékenységéért az érdiek a „szegények orvosának” nevezték el.
Ófaluban Polákovicsék házában lakott a Fő utcán. Kezdetben gyalog járt betegeihez, később egylovas hintóján közlekedett. Szenzációnak számított az, hogy autót vásárolt magának és belekezdett Felső utcai házának építésébe.
Közéleti tevékenységével is felhívta magára a figyelmet, hiszen a mohácsi csata 400. évfordulójára 1926-ban ő és SJ Páter Müller Fülöp, valamint Baranyai Nándor főjegyző kezdeményezésére állították fel az emlékművet Ófaluban, amely II. Lajos király, valamint a lengyel segédcsapat érdi tartózkodásának emlékét örökíti meg.
Páratlan munkabírás és sokoldalúság volt rá jellemző. Sportolt, zongorakísérettel énekelt, a templomban is gyakran orgonált, de igazán az egészségügyben végzett tevékenysége miatt emlékeztek rá sokan.
Mint falusi orvosnak, minden betegséghez értenie kellett: fogat húzott, operált, szüléseket vezetett le. Kitűnő diagnoszta volt, felismerte a lappangó bajt is. Már a megjelenése is fél gyógyulást jelentett, ahogy vidáman, pirospozsgásan belépett az ajtón – bizalmat, reményt árasztva –, még a haldokló is életkedvet kapott tőle. Humorával mindenkit meg tudott nevettetni – emlékezett rá Kerékgyártó Imréné, akinek a nagymamáját is megmentette.
Medved doktor szomorúan csóválta a fejét, amikor a sápadt, szenvedő öregasszonyt megvizsgálta. Már ment is kifelé az ajtón, amikor hirtelen – mintegy belső sugallatra – visszafordult. Mutassa csak meg magát még egyszer, Dömötör néni – kérte. Felfedezett rajta egy kizárt sérvet, rögtön intézkedett. A nagymama még 30 évig élt a szerencsés diagnózis után.
A sors kegyetlensége, hogy ez a kitűnő orvos, aki annyi embert meggyógyított, saját fiát nem tudta megmenteni.
Elvesztette 10 éves korában, azonban később megint fia született, apja példáját követve ő is az orvosi pályát választotta.
A második világháború vihara Medved Jánost nyugatra sodorta. Valószínűleg német származású felesége is motiválta elhatározásában, attól féltek, hogy a szovjetek bántani fogják az asszonyt. A nyilas hatalomátvétel után családjával 1944-ben külföldre távozott, a németországi Göppingenben telepedett le, ahol 1957. február 24-én hunyt el.
Vagyonát államosították, házában a szakorvosi rendelő kapott helyet. Talán megnyugvással töltötte el az a tudat, hogy hajdani otthona hosszú évtizedekre továbbra is a gyógyítás színtere lett.
Házának falán a Városszépítő és Honismereti Egyesület emléktáblát helyezett el, aminek avatására 2000. december 8-án került sor.
Később Érd Megyei Jogú Városa ezt a területet jelölte ki az új rendelőintézet felépítésére, így az építkezés miatt Medved János házát lebontották, a tábla pedig arra vár, hogy ismét méltó helyet találjanak neki.
Sokan bíztak benne, hogy az érdiekért tett orvosi munkássága miatt az új intézmény majd az ő nevét veszi fel, de végül Veress Judit doktornő, egykori önkormányzati képviselő javaslatára Dr. Romics László nagyhírű érdi születésű, de Budapesten praktizáló orvosról nevezték el a szakrendelőt.
