22_03_29_erdmost_nincskep

„Ha van kiút ebből az egészből, akkor az oltás az”

22_03_29_erdmost_nincskep

„Ha van kiút ebből az egészből, akkor az oltás az”

Pár hónapja beszélgettünk először az érdi Tóth Natáliával, aki a Pécsi Orvostudományi Kar ötödéves hallgatója, és önkéntesként dolgozik a Tudományegyetem Klinikai Központjának Covid intenzív osztályán. Most a harmadik hullám tapasztalatairól kérdeztük az orvostanhallgatót.

Érdfm 101.3 – Hallgasd bárhol! Bármikor!

HIRDETÉS

Legutóbbi beszélgetésünk óta a helyzet egyre rosszabb. Hogy telnek a napjaik a Covid intenzív osztályon?

Most meg annál is többet dolgozunk, kritikusabb a helyzet, több a beteg. Enni, inni, illetve mosdóba természetesen ki tudunk menni, de vannak olyan helyzetek, amikor egyszerűen nem lehet magukra hagyni a betegeket személyzet nélkül. Nagyon kevesen vagyunk, nem pihenünk sokat.

Van elég hely a kórházban? Kellett bővíteni?

Az elmúlt heteink arról szóltak, hogy új osztályokat kellett megnyitni. Egy hét alatt megtelt az összes meglevő Covid intenzív osztályunk, aztán a maradék intenzív osztályokat is átalakítottuk Covid intenzív osztályokká, majd ezek után a műtőblokkok kiürítése következett, es nem tudjuk, hol a vége.

Mindenhol azt halljuk, a brit mutáns jóval gyorsabban terjed, súlyosabb megbetegedést okoz, és nem kíméli a fiatalokat sem.

Jelentősen megváltoztak a demográfiai adatok, nálunk jelenleg a 40-es, 50-es éveikben járók vannak túlsúlyban, őket támadja leginkább a vírus, sokszor egyéb társbetegség nélkül kerülnek súlyos állapotba. Idősebbeket már sokkal ritkábban látni, az inkább az első és a második hullámban volt jellemző. Az is igaz, hogy ők sokszor olyan állapotban vannak, hogy elhunynak, mielőtt az intenzív osztályra kerülnének. De egyre nagyobb számban vannak jelen a 20-as, 30-as éveikben járó, életerős fiatalok is. Ők azért nem kerülnek be olyan nagy számban hozzánk kritikus állapotban, mint mondjuk a 40-50 évesek, viszont a súlyos állapotban lévő fiatalok körében is jelentős a mortalitás.

Mennyire gyakori, hogy valaki viszonylag jó állapotban kerül az osztályra, nem gondolnák, hogy hamarosan gépre kell kötni, végül mégis az az egyetlen út?

Itt, az intenzív osztályon nem ér bennünket váratlanul, ha egy betegnek olyan szintű oxigénhiánya lesz, amelyet csak invazív, gépi lélegeztetéssel tudunk kielégíteni. Sajnos gyakori, hogy valaki viszonylag jó állapotban kerül be az intenzívre, de aztán mégis gépi lélegeztetésre kerül.

Ön orvostanhallgatóként kezelhet lélegeztetőgépet?

Természetesen igen, de csak orvosi utasításra nyúlok hozzá.

Mielőtt gépre kerül valaki, azt közlik vele?

Amikor egy beteget felveszünk az osztályra, még általában lehet vele kommunikálni, de a súlyos oxigénhi-ány miatt nem annyira érti, mi történik vele, és nem igazán tud adekvát választ adni. Természetesen elmondjuk neki, milyen a jelenlegi állapota, milyen kezelés az, amit megfelelőnek tartunk, és mi történik akkor, ha az állapota súlyosbodik. Ez azt jelenti, hogy vázoljuk neki azt a lehetőséget is, hogy amennyiben nem invazív módszerekkel nem tudjuk fenntartani az oxigénigényét – a legvégső esetben –, intubálni kell.

Ez nem lehet könnyű.

Nem az, hiszen látjuk rajtuk a kétség- beesést, hogy félnek, de az élni akarás nagyon erős bennük. Egyébként, mire hozzánk kerülnek, olyan légszomjuk van és annyira fáradtak az erőltetett légzéstől, hogy többnyire ez nehezíti a kommunikációt.

A gyógyultak nagy része még hetekkel később is csak árnyéka önmagának, és képtelen visszaáll-ni a munkába. Ennek mi az oka?

Ez a post-Covid-szindróma, ilyenkor leginkább erős szívdobogást és magas pulzusszámot érezhet a fertőzésen átesett beteg, ami feltételezhetően az erek gyulladása miatt alakul ki. A beteg részéről a rehabilitáció során ilyenkor nagy türelemre van szükség. Ahhoz, hogy a légzése és a kardiópul-monális megterhelése a régi szintre visszaálljon, heteknek, hónapoknak, akár fél évnek is el kell telnie.

Sokan arról panaszkodnak, hogy lehetetlen elérni a háziorvost, holott tünetek esetén őt kéne értesíteni elsőként. Az is előfordulhat, hogy már későn kerül orvoshoz valaki. Miért lenne mégis fontos mielőbb elérni őt?

Sajnos túlterheltek a háziorvos kollégák is, de elvileg, akinek tünetei vannak, vagy pozitív tesztet produkál, valóban elsőként a háziorvosának kell jeleznie, majd pedig a háziorvos jelenti az illetékes hatóságok felé. Azért is fontos lenne őt elérni, mert most már írhat fel a háziorvos favipiravirt, ami a betegség elején alkalmazható. Készüljünk fel egyéb gyógyszerek- kel is, hiszen a láz- és fájdalomcsillapítás a kórházi kezelésre nem szoruló, otthon lábadozó betegek esetében is fontos. Ezek mellett nagy dózisú C-vitamin B1-vitaminnal kiegészítve illetve napi 4000 NE D-vitamin javasolt.

Ha mégis rosszabbodik az állapotunk, mit tegyünk? Mikor hívjunk mentőt? Van lehetőség arra, hogy a tüdőnk állapotát felmérjük?

Mindenkit bátorítanék arra, hogy szerezze be a gyógyszertárakban is kapható pulzoximétert. Ez mutatja ugyanis a hemoglobin oxigénszaturációját, ami azt jelenti, hogy milyen oxigéntelíttsége van egy vörösvértestnek. Ez megnyugtathatja az embert, mert ha 96 vagy afeletti értéket mutat, az jót jelent. Ha ez az érték leesik, és tartósan 90-95 között van, az már kórjelző lehet. Ha e mellé nehézlégzés párosul, illetve ha a köhögőrohamok ismétlődnek, nem múlnak, indokolt a mentők hívása, ha a háziorvost nem lehet elérni. A nehézlégzést egyébként úgy lehetne leginkább definiálni, hogy ilyenkor tudatosul bennünk, hogy légző munkát végzünk.

Az ország első embere nemrég inasnak nevezte az orvos rezidenseket, akik éveket tanulnak azért, hogy minket gyógyítsanak, és akik nélkül valószínűleg még rosszabb helyzetben lennénk. Hogyan érintette ez önt mint orvostanhallgatót?

Ha jól emlékszem, talán 36 órát voltam bent egyhuzamban, amikor hazaértem, és értesültem erről a kijelentésről. Annyira fáradtak vagyunk, hogy ez már csak a hab a tortan, de egyébként persze, hogy rosszulesik. Ráadásul én meg csak „inas” sem vagyok, nem tudom, hogy orvostanhallgatóként akkor jelenleg milyen pozíciót toltok be. Azt azért szeretnem mindenki szamara világossá tenni, hogy az „inasok” nélkül – vagy nevezzük őket inkább rezidens orvosoknak – nem lenne és nem is lett volna eddig sem ellátás. Az, hogy miután elvégzem az egyetemet, előlephetek inassá, eléggé demotiváló.

Zajlanak az oltások, de csak találgatunk és reménykedünk, hogy mi lehet a kifutása a járványnak. Miben bízhatunk?

Először is szépen kérünk mindenkit, amint lehetősége van rá, menjen, és oltassa be magát, mert ha van kiút ebből az egészből, akkor az oltás az. Egyébként pedig csak abból tudok kiindulni, amit a nagy professzorok, illetve Merkely Béla professzorunk is mond, hogy talán májusra mar konszolidálódik a helyzet, de ez is olyasmi, amit nagyon nehéz megjósolni. Csak reménykedni tudunk benne, hogy javul a helyzet, de egyelőre még folyamatosan emelkedik a betegszem.

 

További cikkeink

További cikkeink

Facebook

Facebook
Twitter
LinkedIn
Pinterest
Reddit
Telegram
WhatsApp
Email