„A festészet rángatott ki a depresszióból” – írtuk nem is oly rég Kovács Árpádról, aki 1951-ben az erdélyi Marosvásárhelyen született, és sok-sok vargabetű után, az ezredfordulón kötött ki Érden.

Noha a rajzolás, festés már gyermekkorában megérintette, mégsem lett belőle hivatásos művész. Igaz, annyira távolra sem került ettől a világtól, hiszen textilmérnökként kezdett dolgozni, majd évtizedek múltán ismét ihletet kapott, ecsetet ragadt és festeni kezdett.

És, ami eleinte csupán hobbinak tűnt, az lassacskán komolyan vehető művészi tevékenységgé érett, hiszen 2013-ban már egyéni tárlaton mutatkozhatott be a közönségnek.

Az utána következő években pedig több, mint húsz egyéni és csoportos kiállításon mutathatta meg magát, Budapesttől kezdve Debrecenen és Kolozsváron át, egészen Érdig.

A következő párbeszéd – ami a vele készült portréfilmünkben hangzott el – talán jól kifejezi az elhunyt alkotó szándékait:

– Mit gondolsz, amikor majd visszatekintenek a munkásságodra, akkor hova fognak sorolni?
– Szeretném, ha a képek önmagukért beszélnének, és azt mondanák, hogy ez olyan Kovács Árpádos.

A hetvenhárom évesen eltávozott festőművészről szóló videónkat itt alább tekinthetik meg, míg a vele készült rádióinterjúnkat IDE KATTINTVA hallgathatják meg.