A gázcsere a tüdő felszínén keresztül zajlik. Amikor az oxigén bekerül az érrendszerünkbe, oxigéntelítettséget okoz, amit százalékos arányban szokás kifejezni. Ez az arányszám a véroxigénszint, ami normál esetben 98-100 százalék között mozog. Ha azonban a vírusfertőzés következtében sérül a tüdő, a légzőfelszín jelentősen csökken, így jóval kisebb felületen tud működni a gázcsere. Ez meg is jelenik az említett százalékos arányban, amit szaturációnak hívnak. „Ha a szaturáció 87 százalék alá csökken, oxigénterápiára szorul a beteg, ilyenkor 100 százalékos oxigént kap, és figyelik, milyen szinten nő a telítettség. „Ha egyre nagyobb területet ér el a károsodás és egyre kisebb az a terület, ahol a gázcsere meg tud történni, akkor kerül lélegeztetőgépre a páciens.” Egy úgynevezett tubust helyeznek a légcsövébe és túlnyomással juttatják be a 100 százalékos oxigént a szervezetbe. A beteget a gépi lélegeztetés során végig mély áltatásban tartják, aki ez idő alatt nem érzékel semmit a külvilágból. „A gép biztosítja a megfelelő oxigénellátást, amire egyébként két szervnek van elsősorban szüksége: az ember szívének és agyának”.

Berzéki Ferenc elmondta, van visszaút ebből az állapotból is, persze minden attól függ mennyire károsodott a légzőfelszín és ennek kapcsán milyen egyéb károsodások jelentkeznek. „A legsúlyosabb esetekben olyan kárt okoz a fertőzés, hogy a légzőfelszín 80 százalékát elveszíti a beteg, a fennmaradó 20 százalék pedig már valóban kevés az életben maradáshoz. Az agy is károsodik, ha nem jut megfelelő mennyiségű oxigénhez, amelynek bénulás és kóma is lehet a következménye.”

A lélegeztetőgépen lévők állapotát folyamatosan vizsgálják és figyelemmel kísérik azt is, milyen állapotban vannak szerveik, és természetesen a véroxigén szintet is figyelik. Az orvosoknak ilyenkor az a céljuk, hogy minél előbb le lehessen venni a pácienst a gépről, hogy a spontán légzés mielőbb visszatérjen. Maga a gépi lélegeztetés azért tart hetekig, mert a gépről való levételt csak fokozatosan szabad végezni. Elkezdik csökkenteni a 100 százalékos oxigén arányszámát és figyelik, hogyan változik a szaturációs érték. Ha megfelelő, tovább csökkentik az oxigén arányát, egyre jobban közelítve a normál levegőéhez, míg végül a túlnyomást is egyre lejjebb viszik, míg végül olyan állapotba kerül a beteg, hogy lekerülhet a gépről. Ekkor már csak a légköri nyomással lélegeztetik.

Ilyenkor még mindig mély altatásban van az ember, semmit nem érzékel abból, hogy éppen kiveszik a csövet. Miután eltávolították a tubust, kezdik a beteget fokozatosan ébreszteni a mély altatásból.