Kevesen tudják, hogy évtizedeken keresztül Érden élt és alkotott Simonyi Endre, a hazai személyi számítógépek úttörője, akinek különleges munkássága a vasfüggönytől függetlenül is nemzetközi figyelmet kapott.
Simonyi Endre 2018. augusztus 27-én hunyt el, így az évforduló kapcsán érdemes felidézni, hogy tehetségével miként formálta a magyar számítástechnika történetét. Otthoni műhelyében olyan fejlesztéseket végzett, amelyekkel egyidőben a tengerentúlon a legendás Apple cég alapítói, Steve Jobs és Steve Wozniak dolgoztak első számítógépeiken.
Sajnos azzal nem büszkélkedhet városunk, hogy Érd lett volna a magyar számítástechnika bölcsője, hiszen ezekben az időkben Endre még a fővárosban élt, de 1998-tól már itt végezte szerteágazó tudományos tevékenységét.
A kezdetek: az első számítógép
1975-ben, édesapjával, Simonyi Mártonnal és Székely Lajossal közösen építette meg Magyarország első mikroszámítógépét. Ez a Motorola mikroprocesszorra épülő szerkezet 4 kilobyte RAM-mal működött, és egy saját fejlesztésű BASIC-nyelvjárást töltött be magnetofonkazettáról, nyolc perc alatt. A számítógép közel két év alatt nyerte el végleges formáját, évekkel megelőzte a gyártásba került magyar személyi, otthoni számítógépeket.
Ez a bravúr a hetvenes évek Magyarországán, a vasfüggöny mögött, elzárva a nyugati világtól, óriási technikai és szellemi teljesítmény volt. Simonyi műhelye nemcsak egy alkotóteret jelentett, hanem egy olyan helyet, ahol a korlátozott erőforrások ellenére is megszülethetett az innováció.
Első számítógépének maradványa – egy memóriakártya – ma a szegedi Szent-Györgyi Albert Agóra Informatika Történeti Kiállításának Simonyi Endre-emléksarkában található.
A magyar HCC és nemzetközi kapcsolatok
Simonyi Endre nem elégedett meg azzal, hogy egyedül kísérletezzen. Kereste a nemzetközi kapcsolatokat, így 1977-ben kapcsolatba lépett az amerikai Homebrew Computer Clubbal(HCC), amelynek tagjai között olyan tagokat találunk, mint Bill Gates vagy Steve Jobs.
Ez az amerikai kapcsolat segített neki abban, hogy 1980-ban megalapíthatta a magyar HCC-t, amely Tokió és Berlin között az első ilyen számítógépépítő közösség volt. A klub lehetőséget adott a magyar számítógép-rajongóknak, hogy tapasztalatot cseréljenek, és közösen fejlesszenek.
Különleges kapcsolat fűzte Andy Grove-hoz, azaz Gróf Andráshoz, az Intel legendás vezetőjéhez, aki az elemi iskola 3-4. évében padtársa volt. Endre személyesen is felkereste Grove-ot, hogy megvitassák a mikroprocesszorok, a számítástechnika jövőjét. Ez pedig azt jelenti, hogy a vasfüggöny mögül is globális hatású nemzetközi kapcsolatokat épített.
Sokoldalú tudós, feltaláló és oktató is volt az érdi géniusz
Simonyi vegyészmérnökként végzett, majd a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen(BME) folyamatszabályozási szakmérnöki diplomát szerzett 1964-ben, később pedig egyetemi doktori címet is. Érdeklődése messze túlmutatott a mérnöki tudományokon, hiszen Magyarországon elsőként ő alkalmazta a káoszelméletet ipari környezetben és egy vérgáz-kiértékelő programot is kifejlesztett, amellyel 1975-ben a Klinikai Kémikusok Világkongresszusán szerepelt.
Élete utolsó hónapjáig igazságügyi műszaki szakértőként több ezer ügyben adott szakvéleményt. Első találmányát 1964-ben szabadalmaztatta, 2007-ben pedig tíz találmányi bejelentést is tett, köztük egy napsugárzás hasznosítására szolgáló kémiai energiatárolási eljárást. Oktatóként a BME-n, az Óbudai Egyetemen és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen is tevékenykedett, inspirálva a következő generációkat.
A környezetvédelem elkötelezett híve volt, ugyanis a 90-es évek elejétől lett a Levegő Munkacsoport Szakértői Testületének tagja, a kémia szennyezésekkel foglakozott.
Ahhoz, hogy többet is megtudjunk Simonyi Endre munkásságáról, érdmes ellátogatni a szegedi Szent-Györgyi Albert Agóra Informatika Történeti Kiállítására, ahol néhány éve egy külön emléksarkot alakítottak ki az érdi számítógépépítő tiszteletére, ahol a megmaradt memóriakártyán túl, személyes tárgyak, dokumentumok idézik meg szellemiségét.
2010-ben a BME aranydiplomával tüntette ki, munkásságának elismeréseként halálának évében a Neumann János Számítógéptudományi Társaság(NJSZT) életműdíjban részesítette. A NJSZT ápolja, gondozza Simonyi emlékét, tudományos örökségét, ennek kiváló példája az is, hogy a szegedi kiállítást is a társaság tartja fenn.
Legutóbb például az első magyar számítógép építőjének hagyatékából előkerült az egyik legelső, házilag épített számítógépének fémdoboza (sajnos az eredeti elektronikai alkatrészek és áramköri lapok nélkül), valamint a géphez használt SWTPC CT-64 terminál. Ezt fia, Simonyi Márton a Neumann Társaságnak, rajtuk keresztül pedig az Informatika Történeti Múzeum Alapítvány gyűjteményének adományozta.
Simonyi Endre élete utolsó napjait kórházban töltötte, de akkor is nála volt egy laptop, és amíg csak tudott, dolgozott. Az NJSZT képviseletében Képes Gábor 2018 júniusában kereste fel a kórházban; az akkor készült beszélgetés itt meghallgatható:
