Az Országgyűlés 2010-ben nyilvánította június 4-ét, a trianoni békeszerződés aláírásának időpontját a nemzeti összetartozás napjává. Az 1920. június 4-én, a franciaországi Trianon kastélyban aláírt szerződés, – amit szokás diktátumként is emlegetni – a történelmi Magyarország I. világháború utáni területi fölosztását rögzítette.

A döntés nyomán – számokban kifejezve – az addig ismert 325 411 négyzetkilométeres Magyar Királyság széthullott, és 232 000 négyzetkilométernyi területét, valamint közel 6 millió lakosát elveszítette. Az elcsatolt lakosságból körülbelül 3,3 millió magyar nemzetiségű ember került az új határokon kívülre.

A legnagyobb területek és népesség Romániához, illetve a ma már nem létező Csehszlovákiához és Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz kerültek.

A magyar államiság egyik legnagyobb tragédiájának tekintett eseményről évről-évre megemlékezik az ország. Városunkban ezúttal is a kutyavári országzászlónál idézték fel a 105 évvel ezelőtti történéseket.

Aradszki András, településünk országgyűlési képviselője beszédében elmondta, emlékezni kell Európa történetének eddigi talán „legsötétebb, legostobább, legcinikusabb politikai diktátumára“. Szerinte a megütközés, az értetlenség és felháborodás ma sem kisebb, mint az akkor élő honfitársaké volt, hiába telt el több, mint egy évszázad a gyalázatos döntés óta.

Ugyanakkor hozzátette, a nemzeti összetartozás napja nem a gyűlöletről, hanem az emlékezésről szól, és arról, hogy erőt merítsünk belőle.

„A mi nemzetünk mindig azáltal erősödött, ami más népeket rég térdre kényszerített volna. Hazánk feldarabolásával Európa meg akarta roppantani a magyar nép gerincét. Nem sikerült. Ők nem tudták – és azóta sem tanulták meg –, hogy bennünket nem a határok, hanem az összetartozás tesz nemzetté. Nem tudják, ami nekünk ezer éve a vérünkben van, hogy a nemzet fogalma sokkal több, mint közigazgatási egységek halmaza: lelki, kulturális, nyelvi és sorsközösség“

– fogalmazott a politikus, akinek teljes beszédét IDE KATTINTVA lehet elolvasni.

Csőzik László, Érd polgármestere azon túl, hogy szintén felvillantotta a korabeli történetet, elsősorban a személyes tragédiákra helyezte a hangsúlyt.

Megemlékezésében – többek közt – olyan emberekről beszélt, akik Érden találtak menedéket, miután – Trianon következményeként – el kellett hagyniuk a szülőföldjüket. Azt a földet, ami nem sokkal korábban még szintén magyar föld volt.

„Tóth Ferenc gyógyszerész két családtagjával a kárpátaljai Nagyszőlősről jött 1920-ban. Petrik Ferenc vonatfékező a gyermekével Szabadkáról menekült 1922-ben. Heichler Flóra tanítónő és egy családtagja Nyitráról menekült 1921-ben. Randor István vonatfékező Brassóból jött 1920-ban. Özvegy Medved Jánosné a Dél-Bánságból érkezett 1921-ben“

– derült ki a beszédből, aminek teljes változatát IDE KATTINTVA találják.

Ettől függetlenül a városvezető is úgy látja, nem a sérelmeken kell rágódni, hanem a közös jövőn elgondolkodni.

„Pár nappal ezelőtt Csehország negyedik legnagyobb városában, Plzeňben jártam. Magyarországot képviseltem egy önkormányzati konferencián. Osztrák, román, szlovák, cseh önkormányzatok képviselői tanácskoztak. Fél szóból is megértettük egymást. Ahogy megértjük egymást testvér- és partnervárosainkkal. A 7 közül 5 közép-kelet-európai. Régen hol együtt, hol külön sírtunk. Holnap együtt akarunk örülni. Ma ezért kötünk szövetséget“

– fogalmazott Csőzik László.

A megemlékezés zárásaként a különböző politikai formációk és civil szervezetek képviselői, valamint magánszemélyek helyezték el koszorúikat az érdi trianoni emlékműnél.