Jellemző rád, hogy mindig nagyon keményen dolgozol a céljaid elérése érdekében. Mennyire sikerült jól a felkészülésed, milyen formában utaztál a 2024. évi paralimpiára?

Természetesen ezúttal is keményen dolgoztam, hiszen anélkül ki sem juthat az ember egy ilyen szintű versenyre. A kvalifikációs időszak két évig tartott, ami nagyon hosszú volt. Sokáig kérdéses volt, hogy kijutok vagy sem. Emiatt nehezebb volt a felkészülésem, de ahogy megtudtam, hogy sínen vagyok, azaz megvan a kvalifikációm, minden a helyére került és százötven százalékra kapcsoltam az edzésmunkában.

Négy versenyszámban, tőrben és párbajtőrben, azokon belül egyéniben és csapatban is indultál a paralimpián. Milyen elvárások voltak veled és a csapattal szemben, illetve te mit vártál előzetesen magadtól?

Tudtam előre, hogy négy számban sikerült kvalifikálni, ez nyilván nem volt újdonság. Tőr csapatban volt a legnagyobb elvárás, úgy éreztem. Amúgy saját magam egyéniben is odatettem a legjobb nyolcba, hiszen napi két vagy több edzésem volt, azaz napi öt-hét órát gyakoroltam. Most így visszagondolva ez rengeteg edzésidő.

Hogy élted meg a csapat tőr ezüstérmet?

Még mindig élem, de tényleg! Annyira boldog vagyok, hogy elmondani is alig lehet. Aznap mindenki nagyon jól vívott, és ez szuper érzés számomra! Kijött, amit tudunk! A döntőig csak úgy száguldottunk, senki se tudott megállítani. Ugyan nem lett meg az arany, de mindenki elhiheti, hogy nekem felér az első hellyel ez az ezüstérem.

És az egyéni 5. helyezést ugyancsak tőr fegyvernemben?

Erre az eredményre is nagyon jó érzés visszagondolni. Rengeteg munkát tettem a felkészülésbe, nagyon jó formában vártam a paralimpiát. Úgy érzem, hogy kőkeményen megdolgoztam érte. Tudni kell, hogy új rendszerben vívtunk ezen a paralimpián és vigaszágra kerültem, miután kikaptam kínai ellenfelemtől az első körben. Ezután az utolsó kivételével minden meccsem megnyertem, de nem tudtam közben, pontosan hol tartok. Amikor közölték, hogy ötödik lettem, nagyon boldog voltam.

Maradt benned hiányérzet az elért eredmények kapcsán?

Hiányérzet sajnos maradt bennem, mert párbajtőr egyéniben nem tudtam megmutatni, mire vagyok még képes. Amikor az ezüstérmet megnyertük tőrben, akkor gyakorlatilag már másnap értünk vissza a szállásra. Hajnali háromkor tudtam csak lefeküdni és fél hatkor kelni kellett, mert a hat órai busz már vitt is vissza minket a terembe vívni, illetve versenyezni. Két és fél óra alvás után nagyon fáradt voltam, ilyen még sosem volt. Érezhetően nehezen koncentráltam, kicsit lassabb volt a reakcióidőm, és így a jó eredmény is elmaradt.

Tudtommal szereted Párizst. Hogy érezted magad a paralimpián, milyen házigazdák a franciák?

Imádom Párizst, gyönyörű város, telis-tele szebbnél szebb helyekkel. Persze Budapestnél nem szebb. Nagyon jól éreztem magam, minden tökéletes volt, kivéve a kaja fent a paralimpiai faluban. Mindenre figyeltek a franciák, le a kalappal! Közbiztonság 10/10, hangulat 10/10, teltház volt mindig a Grand Palais-ban, az is 10/10.

Család és barátok közül voltak, akik a helyszínen szurkoltak neked?

Szerencsémre voltak kint szurkolóim, de sajnos Zselyke lányom nem volt ott a francia fővárosban. Ő nemrég lett gimnazista és fontosnak tartottam, hogy ne hiányozzon a beilleszkedéskor, amikor egy új közegben új tanárok és új barátok veszik körül. Persze nagyon hiányzott, de igazából a családtagokkal is csak hat nap után tudtam személyesen találkozni, addig maximum a lelátóra integettem ki nekik. A helyszínen volt a családból a tesóm és a felesége, Andi, aki egyben a legjobb barátnőm is. A barátaim közül ott volt Dani Gyöngyi és Pálfi Judit, akik régi csapattársaim. Imádtam, hogy sokan ott voltak azok közül, akik számítanak. Persze rajtuk kívül is voltak magyarok, akiknek a szurkolása jólesett és segített minket.

Hazaérkezés után kis idővel óriási megtiszteltetés ért téged is. Hogy fogadtad, hogy kitüntettek a Magyar Érdemrend nagykeresztjével?

Erre a kitüntetésre az olimpiai és paralimpiai érmeseket terjesztették fel. Fantasztikus ünnepség részesei lehettünk az Országházban, ahol jelen volt a köztársasági elnök, a miniszterelnök és a házelnök is. Amikor rám került a sor, óriási vastapsot kaptam. Nem is tudtam hirtelen, hogy a könnyeimmel küzdjek vagy mit csináljak, miközben nagyon figyelni kellett a ceremónia részleteire is. Ugyan ezt az elismerést a párizsi eredményekért kaptuk, de ez a hosszas tapsolás szerintem az egész pályafutásomnak is szólt.

Elképesztő, hogy 27 éves pályafutásod alatt honnan hova jutottál. Arra a Krajnyák Zsuzsira, aki ebbe a hihetetlen pályaútba belekezdett tizennyolc évesen, hogyan emlékszel vissza?

A vívás előtt is sportoltam, tehát az nem volt újdonság számomra. De akkor nem gondoltam bele olyasmibe, hogy majd évtizedekkel később milyen életem lesz. Akkor csak egy átlagos kislány voltam, aki szeretett volna kijutni egy paralimpiára. Nyilván az éremre is vágytam. És amikor összejöttek az első sikerek, elindult a mókuskerék, hogy még egy versenyt megnyerjek, legyek világ-, Európa-bajnok, és így tovább.

Szinte felfoghatatlan mennyiségű lemondással járt és jár a mai napig az életedben az, hogy idestova több mint két és fél évtizede jársz edzésekre, versenyekre, amelyeken rendre a legjobbak között végzel. Visszagondolva csinálnál valamit másként, voltak olyan holtpontok, amelyek megingattak?

Annyira nagy nehézségek hála Istennek nem voltak az életemben. Anyukám és apukám mindig mindenben támogatott, a mai napig is. Testvérem és felesége is mindig ott áll mögöttem. Talán a legnagyobb nehézség akkor volt, amikor a lányommal, Zselykével egyedül maradtunk, mert az apukájával szétmentünk, elhagyott minket. Ott volt egy nagy törés érzelmileg, lelkileg, anyagilag. Körülbelül egy évre felborult az életem. De a család akkor is szorosan mellettem állt és segítettek átlendülni ezen a nehéz időszakon.

A családi támogatás nélkül nem is biztos, hogy sikerült volna ennyi csodálatos eredményt elérni?

Amikor a világ másik felére kellett utazni versenyekre, közben pedig kicsi volt még a gyermekem és itthon kellett hagynom, az lelkileg nagyon nehéz volt neki, nekem is. Pláne, amikor még jelentős időeltolódás is nehezítette a helyzetet. Elmagyarázni és megértetni vele, hogy mi miért történik, nem volt könnyű. A családom támogatása nélkül ezeken az időszakokon nem tudtunk volna problémamentesen túljutni. De szerencsére folyamatosan mellettem álltak a szeretteim, minden feladatot megoldottak. És ez azért is nagyon fontos, mert én csak akkor tudtam kimenni a pástra és száz százalékig koncentrálni, ha tudtam, hogy otthon minden a legnagyobb rendben van. Nagyon szerencsésnek érzem magam és elmondhatatlanul hálás vagyok a családnak a sok segítségért, és igyekszem folyamatosan megköszönni nekik!

Megérte, hogy ennyit áldoztál az életedből a vívásra?

Összegezni nagyon nehéz, hogy mit kaptam a vívástól. De megérte, igen. Annyi mindenre megtanított ez a sport, annyi mindent adott nekem. Annyi fantasztikus emberrel ismerkedtem meg. Elképesztő helyekre jutottam el Ausztráliától Dél- és Észak-Amerikán át Ázsiáig, ami a sport nélkül szinte biztos, hogy nem jött volna össze.

Lesz folytatás, ott lehetsz a páston Los Angeles-ben is?

A folytatásról nem tudok nyilatkozni, még tényleg élvezem, hogy éremmel jöttem haza. Folyamatosan hívnak különféle rendezvényekre, élménybeszámolókra, iskolai programokra, én pedig szívesen megyek. Illetve most igyekszem nagyon sok időt a családommal tölteni, minden egyes pillanatot kiélvezni a társaságukban.

NÉVJEGY

Fantasztikus sportpályafutás áll Krajnyák Zsuzsa kerekesszékes vívó mögött, aki érdiként bejárta szinte az egész világot és immáron ő a földkerekség legtöbb paralimpiai érmét nyert sportolója. Idén szeptemberben, a párizsi játékokon karrierje tizenharmadik érmét (ezüst) nyerte a magyar női tőrválogatott tagjaként, ugyanebben a fegyvernemben, egyéniben pedig a kiemelkedő 5. helyezést érte el. Nem sokkal később a Magyar Érdemrend nagykeresztje állami kitüntetésben részesült, ami a legmagasabb polgári fokozat Magyarországon.
Krajnyák Zsuzsa fejlődési rendellenességgel született. A bal combcsontja nem fejlődött ki, így művégtaggal éli mindennapjait, járni tud. A gyakorlatilag tősgyökeres érdi sportolónő fiatal korában, 18 évesen talált rá a kerekesszékes vívásra, amely azóta is meghatározza az életét. A Törekvés SE versenyzője először több mint két évtizede, 2000-ben szerepelt paralimpián, méghozzá Sydney-ben. Azóta megjárta 2004-ben Athént, 2008-ban Pekinget, 2012-ben Londont, 2016-ban Riót és 2021-ben Tokiót is – utóbbit a koronavírus-járvány miatt egy évvel elhalasztották. Az idei, párizsi volt a hetedik paralimpiája Krajnyák Zsuzsának, összességében pedig a tizenharmadik érmét nyerte a játékok történetében. Emellett szinte megszámlálhatatlan világ- és Európa-bajnoki címmel, világkupa-elsőséggel és magyar bajnoki győzelemmel büszkélkedhet Érd legsikeresebb sportolója.