A Világbank adatai alapján a 15 és 44 év közötti nők nagyobb eséllyel válnak családon belüli vagy szexuális erőszak sértettjeivé, mint rákos megbetegedés, malária, autóbaleset, háború áldozatává.

Az európaiak 74 százaléka gondolja úgy, hogy a nők elleni erőszak gyakori az országában. Felmérések szerint az Európai Unióban hetente mintegy ötven nő hal bele a családon belüli erőszakba; 15 éves kor felett a nők harmada vált fizikai, vagy szexuális erőszak áldozatává; a nők 35 százaléka tapasztalt erőszakos, uralkodó viselkedést a jelenlegi vagy korábbi partnerétől.

Bár a nők ellen világszerte követnek el nemi erőszakot, családon belüli erőszakot és az erőszak egyéb formáit, ennek nagyságrendje sokszor rejtve marad. Hogy ezen a területen változás történjen, az ENSZ közgyűlése 1999-ben november 25-ét a nők elleni erőszak megszüntetésének nemzetközi napjává nyilvánította. (1981-ben ezen a napon ölték meg a Mirabal nővéreket, a Dominikai Köztársaság emberi jogi aktivistáit.)

Az ENSZ felkérte a kormányokat és nemzetközi szervezeteket, hogy november 25-én szervezzenek figyelemfelhívó programokat, és emeljenek szót a nők elleni erőszakkal szemben.

Az érdi Szociális Gondozó Központ évekkel ezelőtt csatlakozott a felhíváshoz, és rendhagyó utcai akciókkal állítják reflektorfénybe a nők elleni erőszak problémáját. Tavaly fehér zsákokat helyeztek el a város több pontján, ezekre pedig nagy, piros betűkkel figyelemfelhívó mondatokat írtak. Ne tűrd a verést! – Ne légy áldozat! – Meddig hagyod???

Mint Gecse-Simon Orsolya, a Szociális Gondozó Központ szakmai vezetője elmondta, idén november 25-én még provokatívabb mondatokkal készülnek, és az akciót az eddiginél is nagyobb volumenűre tervezik, hogy még többen lássák, és még hatásosabb legyen.

„Megpróbáljuk felrázni az embereket. Egész hétvén kint lesznek a zsákjaink a forgalmasabb helyeken, illetve a piac környékén. Szeretnénk a figyelmet ráirányítani a nők elleni erőszak társadalmi problémájára ezzel a szemléletformáló akcióval. Ha csak egy pofonnal kevesebb is csattan el a következő évben, már elértük a célunkat.”

Minden évben akad pár ember, aki felháborodik azon, hogy a zsákokra írt üzeneteket a gyerekek is elolvashatják. Gecse-Simon Orsolya szerint ennek az lehet az igencsak pozitív hozadéka, hogy a feliratok apropóján a szülő elbeszélgethet a gyerekkel ezekről a helyzetekről. „A gyerekek nem a feliratoktól sérülnek, hanem a ki nem mondott gondolatoktól” – hangsúlyozta a szakember.

Az idei kampányban használt zsákok többek közt arra hívják majd fel a figyelmet, hogy minden ötödik nő erőszak áldozatává válik (vagy vált valamikor). És azt is fontos tudni, hogy az esetek 95 százalékában a férfi bántalmazza a nőt.

„A gondozóközpont látókörébe került nőknek sajnos szinte mindegyike szenved, vagy szenvedett az erőszak valamilyen formájától. A fizikai bántalmazás mellett létezik az érzelmi bántalmazás, ami nagyon nagy arányban van jelen nemcsak az ügyfélkörünkben, hanem egész társadalmunkban.

Ne feledjük a gazdasági bántalmazást sem (ez az anyagi függés), illetve azokat az eseteket, amikor a párkapcsolatokban élő nőknek engedélyt kell kérniük, ha valamit szeretnének megtenni (például: „majd megkérdezem, elmehetek-e kávézni veled”). Egy párkapcsolat ugyanis nem szülő-gyermek viszony, ahol a szülő dönt a gyermek helyett, hanem  olyan kapcsolat, ahol egyik fél sem tartja függőségben a másikat, és engedélykérés helyett egyeztetik, illetve megbeszélik a programokat” – hangsúlyozta Gecse-Simon Orsolya.

A jó hír az, hogy ki lehet kerülni ezekből a helyzetekből, és igenis lehet áldozatból túlélővé válni. De az igazi eredmény az, ha a másik fél is kikerül a bántalmazói létből. Erre nagyon jó programok, terápiák vannak, illetve voltak.

Ezeket a civil szervezetek működtették, de mára ezek megszűntek, pedig nagyon fontos lenne, ha elérhetőek lennének Magyarországon is. Az erőszakból kivezető úthoz ugyanis ezzel is foglalkoznunk kell – ahogy a szerfogyasztással is, ami szintén alig kap figyelmet Magyarországon, pedig a bántalmazás hátterében alkohol-, illetve drogfogyasztás is állhat.

De kanyarodjunk vissza a bántalmazóktól a bántalmazottakhoz. Sajnos, aki rendszeresen erőszak áldozata, az igencsak kiszolgáltatottá válik, és nagyon nehéz kiszakadnia abból a helyzetből, amiben él.

A negyven férőhelyes Lea Otthonban nehéz sorsú anyák és gyermekeik laknak. Varga-Hegyi Eszter intézményveztőt arról kérdeztük, hogy a náluk menedékre lelő anyák milyen arányban váltak korábban erőszak áldozatává.

„Egyharmaduk általában emiatt kéri a felvételt, és később néhány esetben még kiderül, hogy az az édesanya kapcsolati erőszak áldozata lett. Volt egy évünk, a Covid első hulláma idején, amikor a duplájára emelkedett ez az arány. A bezártság miatt gyakoribbak lettek ezek a szituációk, pattanásig feszült a helyzet, főleg, hogy nehezebben tudtak kilépni az áldozatok – mondta az intézményvezető.

Az érintett édesanyák egy része visszamegy a bántalmazójához, a többiek viszont eltökéltek, és mindenképp más irányba szeretnének tovább haladni. A Lea ehhez minden segítséget megad, de a döntés az anyák kezében van.

Az otthonban jogász és pszichológus segíti az anyukákat, mind a trauma feldolgozásában, mind a szükséges jogi lépések megtételében, de sajnálatos módon a bántalmazásoknak csak elenyésző részéből lesz rendőrségi ügy.

„Az anyukák nem elég tudatosak, sokszor a hatóság is lassan reagál, a távoltartás pedig rövid időre szól. Ritka, hogy egy rendőrségi ügyet teljes egészében végigvigyenek” – tette hozzá.

Gecse-Simon Orsolya szerint azok, akik egy háztartásban élnek a bántalmazóikkal, azért nem tesznek feljelentést, mert félnek. Ami nem is csoda, hiszen ha megindul az eljárás, abba a bántalmazót is bevonják, és a megfélemlített áldozat tarthat attól, hogy az erőszaktevő bosszút áll. Ugyanakkor fontos, hogy ne maradjon nyom nélkül egyetlen bántalmazás sem.

„Ha nem is a rendőrségen, de dokumentáljuk, ami történt. Jó megoldás lehet erre az orvosi látlelet. Tévedés az, hogy ez pénzbe kerül, hiszen csak a dokumentum kikéréséért kell fizetni, a felvételéért nem. A látletetet megőrzik, és csak akkor kell kikérni, ha ez szükségessé válik. Ha a feljelentéstől tart is az áldozat, a látlelettől felesleges, hiszen ennek nincs kockázata” – hangsúlyozta a szakember.

A dokumentáció, illetve a feljelentés egyébként azért fontos, mert ha nem is történik adott esetben felelősségre vonás, mégiscsak nyoma marad annak, ami az áldozattal történt, és a későbbiekben ezt még felhasználhatják a hatóságok.