A fák csodálatos lények. Ahol egyszer gyökeret vertek, és megadatik nekik, hogy állva haljanak meg, formát és jelentést adnak a térnek, korokon, kurzusokon átívelő történeteket gyűjtenek magukba.

Nemcsak hogy beszélgetnek egymással, de olyan fajta is van, amely képes helyet változtatni. Ecuadorban láttam vándorló fát, amely magasan a föld fölé nyúló gyökereivel több métert is megtesz. A legtöbb fajta azonban végtelenül maradi. Semmi rugalmasság, mobilitás, megrögzötten kapaszkodnak az anyaföldbe. A mozdíthatatlanság jelenti a vesztüket is: az új gazdának ugyanis általában elképzelései vannak, és egy öreg fára ezek akadályaként tekint. Gyorsan megszületik a döntés: „vágjuk, ki, majd ültetünk újat”.

Egy vénséges vén fa sokszor a történetét is magával viszi a sírba, kivéve, ha vannak még körülötte olyanok, akik értik a nyelvét. Kotroczóné Klopfer Teréz sosem gondolt még arra, hogy az a hatalmas körtefa Felső utcai kertjükben, amit 37 évvel ezelőtt kivágtak, amikor a házukat építették, hajdan az új élet szimbóluma volt.

Akkor állt össze a történet, amikor a Kapuvári család Alsó utcai udvarában meglátta a kivágott öreg fájuk hasonmását. Eszébe jutott, hogy fölöttük, az Ilona utcában nemrég vágtak ki egy másik vénséges körtefát, eggyel alattuk, a Felső utcában is volt egy, és Kapuváriéktól nem messze, a Műszer Automatika előtt még mindig terem egy terebélyes példány, akárcsak néhány házzal lejjebb a Duna felé.

Vajon hogy jutott eszébe mindenkinek – nagyjából egy időben – Kálmán körtét ültetni Újfaluban? Valami kultikus szokás lehetett ez akkoriban?

Érd matuzsálemei egy szelíd hercegről mesélnek – így nevezték kortársai Batthyány Fülöpöt, Újfalu, az egykori Fülöpváros alapítóját.

Tudós ember volt, szerette a hazáját és tisztelte az uralkodót. Amikor gróf Széchényi István fölajánlott 60 ezer koronát a Magyar Tudományos Akadémia megalapításához, Batthyány Fülöp mellé tett még 50 ezret. Bár a hálátlan utókor elfeledkezett a szelíd herceg nagylelkűségéről, Érd őrzi az emlékezetét.

Különösen azért, mert a csaknem kilencvenévesen, agglegényként elhunyt Fülöpben mély együttérzés élt a szegény emberek iránt.

Amikor az 1838-as árvíz elsodorta a Dunához közeli utcákban lakók vályogházait, saját birtokaiból felparcellázott egy nagy darabot – a mai Alsó, Felső és Ilona utca területét -, adott valamennyi telekhez építőanyagot, és, mint nemrég kiderült, még egy-egy facsemetét is.

Klopfer Teri azt mondja, ezen a helytörténészek is meglepődtek, nem tudtak a facsemeték történetéről. Tervbe is vették, hogy az Ilona utcai kivágott körtefa csonkjának évgyűrűiből pontosan beazonosítják a korát.

A Kálmán körtefa más településeken is népszerű volt egykor, mert bőségesen terem, és minden időjárási viszontagságot kibír.

Balatonalmádiban egy példánya 350 évet is megért, pár éve jelölték az Év Fájának is. A helyiek körében olyan nagy megbecsülésnek örvendett, hogy amikor a telek, ahol nagyra nőtt, gazdát cserélt, a régi tulajdonosok sorra kikötötték, hogy a fát nem szabad kivágni.

Boldog lehet az a település, amelynek vannak idős fái, és különösen boldog lehet az a lakója, aki az örökölt/vásárolt telkével együtt faóriást kapott ajándékba. Ha nyitott szívvel ül az árnyékába, az öreg fa mesélni fog.