A kirándulást még tavalyra tervezték, de a Covid miatt kénytelenek voltak eltolni, így idén, gyorsított ütemben szervezték meg az elmaradt programot.

„A cél az volt, hogy tanulóink ismerjék meg a határon túli magyarok életét, történelmét, kultúráját, azt, hogy hogyan tudtak fennmaradni a legsötétebb időkben is, hogyan tudták megtartani magyarságukat” – tudtuk meg Hajdu Hajnaltól, a pályázat koordinátorától, aki hangsúlyozta azt is: a résztvevő diákok magyarságtudata megváltozott az utazás során. „Eddig Erdélyt Románia részeként román területnek hitték nagyrészt. Habár felkészítettük őket, meglepődtek, hogy magyarul beszélnek az emberek. Történelmi ismereteik rendben voltak, de helyben látni, tapasztalni a tanórán tanultak helyszíneit, lebilincselő volt számukra” – jegyezte meg.

A négy nap alatt eljutottak Kolozsvárra,  Korondra, Parajdra, majd Farkaslakára – külön öröm, hogy pont Tamási Áron születésének 125. évében –, megismerhették a szovátai Medve-tavat, illetve a sókarszt tulajdonságait. Ellátogattak Székelyudvarhelyre, illetve Csíksomlyóra és Gyergyószentmiklósra is, és a Gyilkos-tót is láthatták a gyerekek.  Voltak Fehéregyházán Petőfi kútjánál és Segesvár belvárosában. Mégis, az egyik legmeglepőbb élmény a diákok számára az erdélyi vendégszeretet volt.

„Székelyszentléleken laktunk. Családoknál szállásoltak el minket, és mindennap újabb és újabb élményeket meséltek a gyerekek a vendéglátók kedvességéről” – tette hozzá a pedagógus.

Az élménybeszámolók és a fotók alapján egyébként a szülők is kedvet kaptak ahhoz, hogy ellátogassanak Erdélybe. A többi osztályról nem is beszélve – számukra egy kiállítást rendeztek az utazásról az iskola aulájában, amit a szülők is megtekinthettek.