keri1

„A művésztelep vendégül látja az érdeklődő közönséget”

keri1

„A művésztelep vendégül látja az érdeklődő közönséget”

Július 10-én – a járvány miatti két év kihagyás után – újra lesz Érdi Művésztelep tizenhárom képzőművész részvételével.

Érdfm 101.3 – Hallgasd bárhol! Bármikor!

HIRDETÉS

Ismét lesz Művésztelep, de mindeközben megnyílt az Érdi Városi Galéria emeleti helyiségeiben a korábbi évek művésztelepeinek alkotásaiból válogatott kiállítás. Kéri Mihály 1992 óta a képzőművészeti élet motorja, a galéria művészeti vezetője, a művésztelep alapítója. Szó volt a kiállításról, a művésztelepről, a művészet szerepéről egy megyei jogú város életében, de arról is beszélgettünk, mi a város felelőssége a szellemi-kulturális élet alakításában.

A művésztelepet 2009-ben alapította nyolc képzőművész, a szentendrei Vajda Lajos Stúdió, a szigetszentmiklósi Patak Csoport és az érdi X-ART Művészeti Társaság tagjai. Elevenítsük fel az elmúlt tizenhárom évet.

Eleinte Ófaluban, a Termál szállóban volt a főhadiszállásunk és az ófalusi II. Lajos iskolában rendeztük be a műtermeket. Ideális hely volt, de sajnos mindkettő megszűnt. A szállót a tulajdonosok eladták, azóta az enyészeté, az iskolában pedig azóta az Egységes Pedagógiai Szakszolgálat működik, ahol már nincs nyári szünet. Itt öt-hat évig tanyáztunk, aztán a Vörösmarty Gimnáziumban kaptunk helyet két alkalommal, majd a Bolyai iskolában fogadtak minket. Ezek az alkalmak nagyon jó emlékek, harmonikusan tudtunk együttműködni, tőlük nemcsak helyet kaptunk, hanem lelket, szeretetet, odafigyelést is. A takarítónőktől az igazgató asszonyig mindenki nagyon kedves volt. Most, július 10-étől két hétig a Bolyai iskola Alsó utcai épületében leszünk.

Érden nagyon sok képzőművész él, és más településről is szoktak meghívni alkotókat. Most kik lesznek a közösség tagjai?

A kezdet kezdetén megfogadtuk, hogy a művésztelep alapítóit minden évben meghívjuk. Az évek során nem sokat változott sem a létszám, sem a meghívottak összetétele. Sajnos volt, aki meghalt, van aki betegség miatt nem tudja vállalni a részvételt. Az is alapelv, hogy nagyjából fele érdi legyen, a többi meghívott Budapestről, Szentendréről, Sárospatakról, Salgótarjánból érkezik. Angliából is várunk egy hölgyet. Eőry Emil alapítótag, szobrász, festő, a művésztelep alapítása óta minden évben velünk alkot. Karsch Manfred Érdről, kiváló festőművésznek tartom, fiatalon az NDK-ban élt és érdi lányt vett feleségül, azóta itt él, beilleszkedett. Kovács Johanna, érdi festőművész, nagyon érdekes stílusban, érdekes anyaggal dolgozik, olyanok a festményei mintha reliefek, síkdomborművek lennének. Ponyiczky Szilvia Angliában él, de Érdről származik, a szülei itt laknak. Elfogadott, szakmailag megbecsült festő, reprezentatív helyeken állított ki. Kalocsai Enikő Diósjenőből érkezik, ciklusokban fest, öt-hat évenként változó tematikájú és stílusú munkái vannak. Wróbel Péter budapesti, alapítótag, gyakran szerepel kiállításokon, filozofikus, mély gondolati tartalom, sajátos kifejezési mód jellemzi a képeit, stiláris jegyekben összetéveszthetetlen, eredeti munkákat készít. Puha Ferenc Szigetszentmiklósról – a szakmában jegyzett, elismert festő. Aknay János talán a legismertebb a társaságból, Kossuth-díjas, a szentendrei konstruktív hagyományokat folytató festőművész. Csetneki József Sárospatakról, a Patak csoport tagja, ő maga is vezet egy művésztelepet. Jánosi Katalin érdi festő, két éve volt önálló kiállítása a galériában. Baksai József Tahitótfaluból érkezik, a Vajda stúdió tagja, a figuratív-meditatív, szakrális festészet képviselője, először vesz részt a művésztelepen, Székács Zoltán, festőművész Budapestről absztrakt festő, akit elsősorban az anyagszerűség, a matéria festői alkalmazása érdekel.

És természetesen Kéri Mihály festőművész… Van valami közös az alkotók szemléletében?

A stílusok, szemléletek, megközelítésmódok nagyon változatosak. De amikor kirakjuk egymás mellé a gyökeresen különböző festők műveit, akkor jövünk rá, hogy van valami, ami mégis összeköti őket.

Két hétig összezárva élnek. Csendben alkotnak a nyilvánosság kizárásával vagy lehet önöket látogatni?

Nem fogadunk látogatókat, hogy mindenki nyugodtan tudjon dolgozni, de fontosnak tartjuk a közösséggel való kapcsolatot, éppen ezért július 22-én, pénteken nyílt napot hirdetünk, bárki érdeklődő bejöhet. Két éve több mint százan látogattak el a hozzánk. Ilyenkor be lehet menni a képzőművészek „műtermébe”, az osztályokba, le lehet ülni velük beszélgetni. Családok jöttek gyerekekkel, akik kaptak festéket, papírt, nagyon jól érezték magukat; a felnőttekkel baráti beszélgetések alakultak. Ezen a napon, este, a múzeumkertben tartunk szintén nyilvános pikniket, a művésztelep vendégül látja az érdeklődő közönséget, egy kis falatozás, pohár bor, zene mellett együtt múlatjuk az időt. Az idei művésztelepen készült anyagot a galériában, decemberben mutatjuk be az érdeklődő közönségnek.

A művésztelepen való részvétel feltétele, hogy minden résztvevő egy alkotást a városnak adományoz. Most a galériában ezekből a képekből nyílt állandó kiállítás.

Ez a gyűjtemény immár több mint tíz éve gyarapszik, több mint 140 alkotásból áll, ami eddig raktáron volt, mert nem volt hely, mód, lehetőség, hogy bemutassuk. Most felszabadult a galéria emeletén lévő két helyiség, berendeztük és állandó kiállítóhelye lesz a művésztelep válogatott anyagának. A város kultúrpolitikájában ez alapja lehet annak, hogy egy majdan újonnan épült képtárban városi gyűjteményként bemutassa a város. Nemcsak a művésztelep képeire gondolok, Szepes Gyula – aki Érden egy tradicionális, művészettörténészek által elismert festő volt – munkái is méltó helyet kaphatnának itt, de más festőktől, szobrászoktól, grafikusoktól számos mű van Érden. Szinte minden megyei jogú városnak van képtára, ahol van állandó, reprezentatív gyűjteményes kiállítás. Érd abban a szerencsés helyzetben van, hogy itt él több mint ötven képző- és iparművész. Ez is indokolja, hogy a művészeti életet a mainál magasabb színvonalon érdemes lenne reprezentálni.

Ezért ön mindent meg is tesz, hiszen harminc éve, a művelődési ház igazgatójaként elsőként vitte be a minőségi képzőművészetet a Szepesbe, alapítója volt az X-ART Művészeti Társaságnak, a galéria létrejöttében meghatározó szerepet játszott, és a művésztelep is az ön kezdeményezése és szervezése több mint tíz éve.

Ráckevén éltem tíz évig, 1992-ben jöttem vissza Érdre, amikor pályázaton elnyertem a művelődési ház igazgatói posztját. Persze festőművészként fontos volt, hogy jó kiállításokat szervezzek. Ebben az időben volt három-négy képzőművész a városban, akikből létrejött egy szűkkörű asztaltársaság, és arról álmodoztunk, hogy mit kellene csinálni? A Gesztelyi-ház, a mai galéria, akkor romokban állt, beesett az eső, raktárnak használták, lebontásra volt ítélve. Felvetettük az akkori városvezetésnek, hogy ezt a házat mentsük meg, hiszen műemlék, jó helyen van, a város szívében, a múzeum mellett, a gyönyörű kerttel. Tíz évig nem történt semmi. Amikor megnyíltak az uniós pályázatok, a városvezetés úgy döntött, a Földrajzi Múzeum és a Gesztelyi-ház felújítását, valamint a főtér kialakítását egy csomagban pályázza meg, amit meg is nyert. Így 2011-ben megnyílhatott a galéria. Egy város életében nagyon fontosak a szociális intézmények, óvodák, iskolák, az utak, a közlekedés, de ha nincsenek kulturális-szellemi értékek, nem érzik magukénak az ott lakók, akkor az csak egy alvó város. A kulturális élet alapjai megvannak Érden. Többnyire civil kezdeményezések, de ezek mellett szükséges a megyei jogú városhoz méltó intézményrendszer kialakítása, ami képes arra, hogy akár országos jelentőségű kezdeményezéseket is megvalósítson Érden.

Bartos Csilla

Érdi Újság

További cikkeink

További cikkeink

Facebook

Facebook
Twitter
LinkedIn
Pinterest
Reddit
Telegram
WhatsApp
Email