A teljes országos értékesítési adatok alapján idén a paneleket 410 ezer, a téglalakásokat 570 ezer, a házakat pedig 310 ezer forintos átlagos négyzetméteráron lehetett megvásárolni. Az újépítésű ingatlanok fajlagos átlagára csaknem 650 ezer forint volt.
Eladói részről a tulajdonosok közel negyede a nagyobb ingatlanba költözés miatt vált meg lakásától, 15 százalékuk örökségét értékesítette, 14 százalékuk pedig inkább kisebb lakásra váltott. Vevői oldalról a legfőbb motiváció a befektetési célú vásárlás és a nagyobb lakásba költözés volt, amit az első lakás megszerzése követett.
A Duna House tranzakciós adatai alapján idén egy fővárosi I. kerületi, 404 négyzetméteres ház volt a legdrágább lakóingatlan, amelyet 700 millió forintért vásároltak meg. A skála másik végén a kistelepüléseken található, felújítandó vályogházak szerepeltek, 1-3 millió forintos értékben.
A közlemény szerint az ingatlanok 2 százalékáért fizettek az új tulajdonosok több mint 100 millió forintot, míg 36 százalékukat 20 millió forint alatt tudták megszerezni a vevők. Országosan az adásvételek majdnem 3 százalékánál a négyzetméterár meghaladta az 1 millió forintot, de a fővárosban ez az arány már 10 százalék felett volt.
A legnagyobb alapterülettel egy 960 négyzetméteres, gyenesdiási panzió szerepelt az ingatlanközvetítő hálózat adatbázisában, míg a legkisebb címet egy 9 négyzetméteres, angyalföldi minigarzon nyerte el.
Az értékesítési időt tekintve az ország minden részén átlagosan 2,5-5 hónapot kellett várni egy-egy tranzakció zárásához, ám az ingatlanok csaknem 4 százalékára már egy héten belül megtalálták a vevőt.
Arra is kitértek, hogy idén a Duna House által értékesített, legidősebb ingatlan egy 150 éves, a Teleki-család által épített budai házban lévő lakás volt, amit egy 120 éves vidéki családi ház követett. Az árkülönbség itt is jelentős volt: a vidéki családi házért 8 millió forintot fizettek, míg a budai lakásért majdnem 50 millió forintot.
