Néró aztán a havat gyümölccsel és mézzel ízesítette, elkészítve magának a történelem egyik első vizes fagylaltját.

Az évszázadok során a találékony emberek újabb és újabb kiegészítőket adtak a jeges keverékhez. 1600 körül népszerűvé vált a krémfagylalt. A feltalálók keverték, felverték és formázták, hogy mindenféle pompás nyalánkságot hozhassanak létre.

A május 8-ára egyébként azért esett a választás, mert a nagy V betű az 5. hónap – a tölcsért, a 8-as szám  pedig két, egymáson fekvő gombócot szimbolizálja.

A fagylalttölcsért is a kényszer szülte 
Feltalálásának pontos történetét homály fedi, egy dolog azonban biztos: a tölcséres fagylaltot az 1904-es St. Louis-i világkiállításon találták ki. A rendezvényen két férfinak egymás mellett állt a gyorsbüféje.  Egyikük fagylaltot árult papíredényben, a másik, Ernest Hamwi pedig zalabiát, egy ostyaszerű, cukorral hintett tésztaféleséget kínált.

Az augusztus nagyon forró volt. A hideg finomságokra óriási volt a kereslet és a fagylaltárus üzlete nagyon jól ment. Az egyik tikkasztó napon olyan sok jégkrémet adott el, hogy délre kifogyott a papíredényekből, nélkülük pedig be kellett volna zárnia a büfét és le kellett volna mondania félnapi bevételéről.

A történet egyik változata szerint Hamwi sietett a segítségére. Egy forró ostyát tölcsér alakúra sodort, hagyta lehűlni és megszáradni, majd odaadta szomszédjának, aki fagylaltot tett bele. Mások elmondása szerint egy fagylaltkereskedőnek tulajdonítják a tölcsér ötletét, megint mások azt állítják, hogy a kereskedőt, egy barátnője segítette ki. Bármi legyen is az igazság, a kiállítás vendégei imádták a hideg és ropogós kombinációt. A nyalánkság olyan népszerűvé vált, hogy 1920-ra az Egyesült Államokban elfogyasztott fagylalt egyharmadát tölcsérből ették meg.