Csupán tizenhárom éves lehettem, amikor megfogalmazódott a fejemben, hogy sportriporter szeretnék lenni. Akkoriban jártam először a MTV Szegedi Körzeti Stúdiójában Fábián Barnánál, ami nagy hatással volt rám, illetve akkortájt jelentős NBA-láz volt hazánkban, s én is nagyon szerettem kosárlabdázni. Gyakorlatilag e kettő szüleménye lett a nagy tervem, amely később szerencsére meg is valósult. A Figyusz nevű általános iskolai újságban bontogattam szárnyaim a kezdet kezdetén. Szakirányú végzettséget a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Karán szereztem kommunikáció és médiatudomány szakon, valamint a Szegedi Tudományegyetem–Budapest Média Intézetében sportkommunikátor képzésen. Utóbbi helyen Gulyás László osztályába jártam, de Buttás Pál tanításai is mély nyomot hagytak bennem, természetesen pozitív értelemben.
Már az iskolás évek alatt megismerkedhettem közvetlenül a televíziós munkával. Elsőként szülővárosomban, a Marcali Városi Televízióban, majd a BalaSport Produkciónál kaptam lehetőséget. Utóbbi meghatározta pályám kezdetének alakulását, hiszen általa viszonylag hamar képernyőre kerültem olyan helyeken, mint a Sport TV vagy éppen az RTL SportKlub. Az évek alatt a fejlődésem érdekében megjártam a pécsi és a fehérvári televíziót is. Előbbi helyen sokat tanultam Békés Sándor aranytollas újságírótól, utóbbinál pedig az élő híradózás fortélyait is elleshettem. Külsősként részt vettem a DIGI Sport néhány küzdősport-közvetítésében, a Hírt TV Pálya című sportműsorában, míg a Sport TV csatornáin állandósult a szerkesztő-riporteri, műsorvezetői jelenlétem számos magazinműsorral. Utóbbiak közül kiemelkedő a jelenleg is futó Kempómagazin (a kempo távolkeleti harcművészet – a szerk.), ami idestova a kilencedik évadát tapossa.
Ehhez kapcsolódóan 2014-ben a Magyar Sportújságírók Szövetsége Nívódíj pályázatának különdíjában részesített a budapesti kempo-világbajnokságról szóló műsoromért. Bár még van hova fejlődni e területen, az elmúlt tizenöt évben számos mérkőzést közvetítettem. Az olyan szokványos sportágak mellett, mint a labdarúgás vagy a kézilabda, volt lehetőségem vitorlásversenyt, lovaglást, küzdősportot, de még bikarodeót és kerékpárversenyt is kommentálni. Egyik legemlékezetesebb élményem 2015-höz kötődik, amikor sajtófőnökként a helyszínen élhettem meg a magyar női röplabda-válogatott Európa-liga-győzelmét Törökországban, ráadásul a hazaiak ellen. Ugyancsak büszke vagyok rá, hogy két kempo-világbajnokság és egy kontinenstorna szervezésében is részt vehettem, amelyek új és nagyon izgalmas feladatok elé állítottak. Közhely, de én is azok közé tartozom, akik elmondhatják magukról, hogy azzal foglalkoznak munkaidőben, amit szeretnek, ami a hobbijuk is egyben, ami nem mellesleg sokkal inkább hivatás, mint munka.
Az Érd Médiacentrumhoz Domonkos Bálint kollégám invitálásra kerültem, akivel az Érd Arénába hozott válogatott röplabda mérkőzések alkalmával ismerkedtem meg. Miután kiderült, hogy ide nősültem, adódott a kérdés, mi lenne, ha csatlakoznék a helyi média csapatához. Kezdetben az Érd FM 101.3-hoz, később az Érd TV-hez is. Azóta szerkesztő-műsorvezetőként igyekszem népszerűsíteni a város sportéletét, legyen szó élvonalbeli kézilabdáról vagy akár utánpótlás baseballról. Ami a magánéletem illeti, hat éve telepedtem le Érden, két kislányom, Nóra és Hanna már ide született. Hosszú távon tervezek a városban, s bízom benne, a helyi sportélet is hosszú távon tervez velem.
