A Colorado Egyetem egyik kutatócsoportja – a légrészecskék kémiai és dinamikai szakértői – olyan eszközt fejlesztett, amellyel mérni is lehet, hogy a fertőzés kockázata a beltéri helyiségekben a legnagyobb, méghozzá a fertőzött személy által kilélegzett apró légzőcseppek által. Lássuk, mi következik ebből.

A koronavírust – jelenlegi tudásunk szerint – három átviteli úton kaphatjuk meg.

1. A beszéd vagy a köhögés apró cseppjei a szemen, a szájon és az orron keresztül. A 300 mikrométernél nagyobb cseppek nehezek, ezért a légáramok következtében másodpercek alatt a földre hullnak. Aki tehát nem közvetlenül az arcába kapja a fröccsöt, nem ezektől fog megfertőződni.

2. A 100 mikrométernél kisebb átmérőjű légzőcseppek (aeroszolok), viszont órákig a levegőben maradhatnak. Ezeket a fertőzött személy hangos beszéddel, énekléssel is kibocsáthatja, de kiszabadulhatnak a nem megfelelően viselt arcmaszkokból is. Hasonlóan viselkednek, mint a dohányfüst: hosszú ideig a levegőben lebegnek. Ez a legveszélyesebb, ám kivédhető fertőzésforrás.

3. Szennyezett felületekről (fomit) – ez a legkevésbé valószínű.

Sokáig azt hitték, hogy a köhögéskor vagy tüsszentéskor a levegőbe kerülő cseppek terjesztik a kórokozót. A José Luis Jiménez professzor (Colorado Egyetem) vezette tudóscsoport által kidolgozott mérőeszköz (Covid Airborne Transmission Estimator) jóvoltából tudjuk, hogy a sima kilégzéssel a levegőbe kerülő részecskék is fertőznek. 6 faktor emeli jelentősen ennek kockázatát:

• A bezártság (sok ember kis helyen),
• a szellőzés hiánya,
• 15 percnél hosszabb idő,
• 5 méteren belüli távolság,
• az interakció időtartama és jellege (kiabálás, hangos, magyarázó beszéd, éneklés, sportolás)
• a maszk elhagyása.

A COVID-19-ben szenvedők – sokuknak nincsenek is tüneteik –, ezernyi vírusos aeroszolt bocsátanak ki légzés és beszélgetés során. Így sokkal nagyobb az esély ezek gyanútlan belélegzésére. A legrosszabb esetben – egy órán át zárt, szűk térben kiabálva, énekelve, illetve sportolás közben – a Covid-19-es ember 1500 fertőző dózist bocsát ki, és ezek (szellőztetés nélkül) hosszú ideig a levegőben maradnak.

A megelőzés és az önvédelem kulcsa:

1. Maszkviselés, higiénia (kézmosás, fertőtlenítés, kesztyű)

2. Távolságtartás

3. Szabad levegőn végzett mozgások (akár értekezletek, tanítási órák is)

4. A beltéri levegő gyakori javítása, cseréje (szellőztetés, légszűrők)

5. A magas kockázatú munkavállalók védelme (távmunka).

Mihalicz Csilla