Szálltak a buborékok a már délelőtt szikrázó napsütésben a pincesor egyik végéből a másikba. Nem is akármilyen buborékok voltak ezek, jórészükben bőven elfértek volna azok a gyerkőcök, akik hajtották ezeket. Mert a buborékban az a buli, hogy ki lehet pukkasztani, és aztán zúdul az egész szappanos víz az ember gyerekének a fejére, hátára. Kész csoda, hogy az arcokra felkerült műalkotások (pillangók, cicusok, virágcsokrok, és még hosszan lehetne folytatnia sort) makacsul ellenálltak a víznek, és nem kenődtek el.
Kicsit feljebb, a nagyszínpad felé félúton elkerített kis zugban kaméleon sütkérezett a bokrokon (ha nem éppen gazdája fején tette ugyanezt), kecske és csüngő hasú vietnámi törpemalac szuszogott az árnyékban, boa, vadászgörény, afrikai fehérhasú törpesünök, görög teknősök és csincsillák várták a piciket és nagyokat, hogy Vali, a gazdájuk bemutassa őket nekik. Szabó Andrásné Horváth Vali a tavalyi állatfelhozatallal és az ideivel is lenyűgözte hálás kis közönségét, akik szorgosan tépkedték a pitypang leveleit, ha épp megéhezett a görög teknős, és a vörösfarkú boát sem féltek a nyakukba venni. És ha ezeket az állatokat nem is, szemközt, a lufihajtogató bohóctól lehetett kérni lufiból profi módon kreált katicákat és teknősöket, amiket haza is lehetett vinni.
Zsolnai Magdi és csapata is már sokadszorra tértek vissza a rendezvényre, hogy lekössék a kézműveskedésre vágyó kicsiket és nagyokat: könyvjelzők, hűtőmágnesek, virágkoszorúk készültek itt papírból, sógyurmából, magokból.
Közben lent, a gyerekszínpadon Tóth Andorné Timi vezette be a kisebbeket a zene csodálatos világába – egy tucat hangszerrel felfegyverkezve, amiket kis asszisztensei lelkesen próbáltak megszólaltatni.
Aztán délután már egyre többen érkeztek az ide közlekedő kisvonattal, lassan megtelt a pincesor, és a nemzetiségek felvonulásával megkezdődött a nemzetiségi találkozó is. Erdélyi-Takács István református lelkész áldása után a Pumukli Német Nemzetiségi Óvoda bűvölte el produkciójával a közönséget, majd T. Mészáros András polgármester köszöntötte az egybegyűlteket.
– Remélem, mindenki azzal a tapasztalattal távozik ma is, mint tavaly is erről a rendezvényről, hogy szép az érdi pincesor és jók az érdi borok. Sokadik éve rendezzük a szőlővirág ünnepet és ősszel a szüreti mulatságot ezen a helyen. Mindkét esemény egyre jobb, egyre gazdagabb, egyre szórakoztatóbb, egyre kellemesebb. Abban bízom, hogy lesz a városnak is és a szőlőgazdáknak is arra ereje, hogy ezt a kis tavaszi-nyáreleji összejövetelt megrendezze, hogy itt mindenki jól érezhesse magát, és nagyon remélem, hogy mindenki számára nyilvánvaló, hogy ez speciálisan az érdieké. Kóstolják meg a borokat, az ételeket, nézzék végig a nemzetiségek táncos bemutatóit, és érezzék egész este és éjszaka nagyon jól magukat! – fogalmazta meg jókívánságait a polgármester.
-Virágzik a szőlő, ez azt jelenti, hogy az új termés útjára kél, elindul, és ebből a termésből előbb-utóbb finom borok fognak születni – kezdte később köszöntő beszédét az Érdi Pincetulajdonosok Egyesületének elnökhelyettese, Martonosi Tamás. – A Szentatya Csíksomlyón, az összmagyarság szent kegyhelyén celebrált misét. Mi, Érden egy kicsit más jelleggel állunk a nemzetiségi ünnep elé: az Érden élő nemzetiségek összességét fogjuk össze ezzel az ünneppel, és nagy-nagy szeretettel köszöntjük őket itt immáron 12. alkalommal – tette hozzá az egyesület elnökhelyettese.
A németek, görögök, szlovákok, horvátok, lengyelek és nem utolsó sorban pedig az Erdélyi Magyarok és Székelyek Egyesülete nemcsak táncos-énekes, de gasztronómiai bemutatókkal is kedveskedtek az érdeklődőknek. A pincék előtt felállított pultokon finomabbnál finomabb jellegzetes fogásaikat lehetett megkóstolni. És aztán mindezt leönteni a díjnyertes érdi borokkal, amiből idén is akadt jó néhány. Az idei vándorkupát Bukovszky Csaba pincetulajdonos és borász vehette át.
És ha már minden titokra fény derült a présházakról, szőlőkről és borokról is a Találkozás a pincesorral elnevezésű programon, mindenki jól lakott és nem maradt szomjas sem, következhetett a hajnalig tartó buli DJ Groovelyne jóvoltából.
Aztán hazafele (ha még olyan állapotban volt az ember) Erdélyi-Takács István református lelkész szavai járhattak a fejünkben, aki a szőlőhegy áldásakor arra hívta fel a figyelmet, hogy mi, érdiek sokfélék és a sokféleségre nyitottak és kíváncsiak vagyunk. A szőlő virágzása és a következő évi bor mellett ezt is ünnepeltük szombaton reggeltől estig.
