A Vörösmarty Mihály Gimnázium közelében álló családi ház udvarán tyúkok rohangálnak, amikor Teri néni lánya, Both Mátyásné kinyitja a kaput. Odabent, az ablakpárkányon macskák szundítanak, az egyikük, mint azt később megtudom, már túl van a 2. X-en, de teljesen jó kondinak örvendhet. Lehet valami a ház levegőjében, ami konzervál mindenkit, de az is lehet, hogy másnak köszönhető mindez. Mármint az, hogy a nap főhőse, akinek az ünneplésére idelátogattunk, immáron 107 éves lett.
Wéber Ferencné, vagy ahogy mindenki hívja: Teri néni 11 gyermeknek adott életet. Akkoriban még Budaörsön laktak, ő szövéssel és a gyerekekkel foglalkozott, mert, ahogy azt már lánya meséli, Teri néninek mindig a család volt az első. Budaörsről aztán a kitelepítés miatt kellett elköltözniük Sóskútra, Teri néni férje ugyanis sváb volt, az asszony maga szlovák származású. A kitelepítés egy máig feldolgozhatatlan sebet is ejtett az anyai szíven: Borbála, Teri néni akkor 3 éves gyermeke éppen férje testvérénél volt. A kislányt és a nagybácsi családját fogták, és feltették egy vonatra, ami Németországba vitte őket, elszakítva Teri nénitől a kislányt. A most 107 éves asszony egyik kedves foglalatossága a régi fényképek nézegetése. Köztük egy kedvence van, amit nem sokszor enged ki a kezéből: ezen a már felnőtté cseperedett Borbála látható.
Teri nénit szerdán, születésnapja alkalmából dr. Csőzik László polgármester köszöntötte fel, akinek a születésnapos cserébe egy szlovák dalt énekelt el. Lánya, Both Mátyásné közben lesi kívánságait, és féltő gondoskodással, kifogyhatatlan szeretettel veszi körül édesanyját. Azt mondja, ő maga is ebben, azaz a család szeretetében nevelkedett, most őrajta a sor, hogy segítsen édesanyjának. Teri néninek időközben szép nagyra nőtt a famíliája: 14 unokája, 20 dédunokája és 4 ükunokája született, akik időről-időre meglátogatják. Tavaly és azelőtt például a Vörösmarty gimiben rendeztek számára zenés-táncos mulatságot, amit nagyon élvezett az ünnepelt, és még polkát is táncolt.
December 11-én, éppen 100 esztendeje született Boros Zsuzsanna, akit a második családjának számító Szent József Otthonban köszöntöttek fel. Érkezésünkkor még nagyban folynak az előkészületek, az otthon valamennyi dolgozója, még akik szabadnaposak lennének, azok is bejöttek, hogy segítsenek. Az ebédlőben felsorakozik az ünnepségre a többi lakó, megérkeznek a szomszédos Meseház Tagóvoda Boglárka csoportjából is a fellépők és dr. Csőzik László polgármester. A meglepetés születésnapi köszöntés jól sikerül, Zsuzsa néni nem tudja elégszer megköszönni, milyen jólesik neki az ünneplés. A Boglárka csoportosok is kitesznek magukért: szavalnak, énekelnek, táncolnak az ünnepelt kedvéért, de az otthon dolgozói is egy egész sor programmal készültek az alkalomra.
– Sok rossz után valami gyönyörűség lett az élet végén, mert hát számomra már minden nap ajándék. Annyi mindenen mentem már keresztül, hogy most jó ez a nyugalom, ez a boldogság – nyilatkozza már a köszöntés után Zsuzsa néni kérdésünkre.
Az ünnepelt elmeséli, hogy a háborúkban mindenkijét elveszítette: édesapja az 1. világháborúban halt meg, két fiútestvére és vőlegénye pedig a 2. világháborúban. Később harminc évig dolgozott egy orvos házaspár mellett, akik szinte a gyermekükként kezelték, az ő haláluk után csecsemőotthonba ment, ahol, mint mondja, imádott a gyerekkel dolgozni. Most, a Boglárka csoportosok bemutatóján is nagyon elérzékenyül, és azt kívánja a gyermekeknek, illetve mindenkinek, hogy legyen béke a világban.
Zsuzsa néni egyik kedvenc foglalatossága, hogy régi slágereket hallgat, épp ezért az otthon azzal is meglepte, hogy megírták a 100 éves Zsuzsa néni történetét az ünnepelt kedvenc rádiójának, és élő adásban felhívta őt onnan az egyik műsorvezető.
– Nálunk minden lakónk, de Zsuzsa néni különösen, nagy szeretetnek örvend, azért, mert rendkívül türelmes, nagyon kedves, mindenkit szeret, és mindenki viszontszereti. A dolgozók nagyon lelkesen készültek, mert a 100. születésnapot megünnepelni, főleg így, karácsony előtt, különösen szívet melengető érzés – nyilatkozza az Érd TV kérdésére Kövér Mária, a Szent József Otthon intézményvezetője, aki hozzáteszi, hogy egy nagy családnak számít az otthon, amiben minden lakó és dolgozó családtag. A családtagoknak pedig fontos, hogy örömet okozzanak egymásnak.
