Aki azzal a kétséggel érkezett február 28-án este a lakossági fórumra, hogy vajon lehet-e újabbat mondani annál, mint hogy vigye az Andrada az akkufeldolgozóját ahová akarja, az már a meghívott vendégek bemutatását hallva megnyugodhatott. Látszott, hogy nem politikai hangulatkeltés volt a városvezetés szándéka, hanem információ- és tapasztalatcsere.

Egy szék most is üresen maradt a pulpituson: az Andrada képviselőjéé. Ez aligha lepett meg bárkit is. Ha nem ment el Sóskútra, se Tárnokra, miért éppen Érdre jött volna el? Jelen volt viszont három polgármester: a vendéglátó Csőzik László mellett Lukács László tárnoki és Spéth Géza diósdi kollégája, és befutott Aradszki András országgyűlési képviselő, aki aztán fel is sült a lakosok előtt. Jelen volt továbbá egy akkumulátoripari szakértő, Kovács József környezetmérnök, és egy energetikai szakember, Miklós László, mindketten érdi lakosok.

A legnagyobb ötlet azonban az volt, hogy a szervezők meghívtak három olyan civilt, akik megtapasztalták, milyen az, amikor egy akkumulátor-gyártással házaló cég már nemcsak kopogtat a település kapuján, hanem birtokon belül van. Akkor ugyanis kiderül, mi van a szép ígéreteken túl, és látszik az is, mennyire tudja/akarja megvédeni állampolgárai biztonságát, alaptörvényben garantált jogait és érdekeit az állam hatósága.

Gariscsák Erzsébet Fótról érkezett. Mint vegyészmérnök, idejét és szaktudását adja a gödi és a fóti ellenállás apróbb-nagyobb sikereihez. Miután a jelenlegi életformánk elképzelhetetlen akkumulátorok nélkül, elképesztő mennyiségben termelődik ezek hulladéka is, ezekkel valamit kezdeni kell, szögezte le. A probléma az, hogy az Andrada akkufeldolgozó technológiája ismeretlen. Az Európában működő hasonló üzemek nem ezt használják. Márpedig e „forradalmian új” eljárás kipróbálásához nem biztos, hogy jó lesz kísérleti nyulaknak szegődni.

A vegyész számos aggályt fogalmazott meg. Mind a szállítás, mind a tárolás körülményei veszélyt hordoznak – jelentette ki –, hiszen az akkumulátorokat először is töltésmentesíteni kell, ami erősen tűzveszélyes folyamat. Ráadásul az ezt követő darálás és hőkezelés során termelődő gázok ki tudnak kerülni, és a kezelt mosófolyadékból is kikerülhetnek káros anyagok, ha a rendszer meghibásodik.

„Rendkívül veszélyes anyagokról beszélünk, ilyen például a gőz halmazállapotú hidrogén-fluorid. Az Andrada technológiai leírásában pedig nem esik egy árva szó sem arról, hogy havária esetén hogyan kívánják ezeket kezelni.”

Ez csak néhány példa arra, mi minden következhet be és jelenthet veszélyt az üzem közelében élőkre, ahogyan azt szinte havonta halljuk a hírekben az akkumulátoripar háza tájáról. Volt, ahol egy tárolás közben belekerült és befagyott víz okozott robbanást a darálóban. Nem beszélve az olyan apróbb balesetekről, amikor szállítás, mozgatás közben kifolyik az elektrolit.

Vargha Nóra kettős szerepben érkezett: mint civil aktivista és mint a gödi képviselőtestület tagja, környezetvédelmi tanácsnoka. Elmondta, képviselőként evidens volt, hogy a lakosságot tájékoztatni kell és felkészíteni minden eshetőségre. A laikus egyesületi tagoknak pedig egy idő után akkumulátorgyártási szakértővé kellett válniuk, hogy hatékonyan tudjanak védekezni az üzem létrehozása, majd a károkozása ellen. A tájékozott embert ugyanis nehezebb megvezetni.

A jogász végzettségű aktivista elmondta azt is, sokáig nem látták az emberek, hogy a Samsung gyár nem Göd ügye, hanem egész Észak-Pest megyéé. A levegőszennyezés 80%-a Fótot éri, az pedig végképp kiszámíthatatlan, hogy a talajba kerülő szennyeződés hol jelenik meg. Ugyanez nyilván a mi térségünkre is igaz: a tervezett akkumulátor-feldolgozó legalább annyira Tárnok, Érd, Pusztazámor ügye, mint amennyire Sóskúté.

A gödi és a fóti civilek tapasztalatai alapján Vargha Nóra arra figyelmeztetett, hogy eredményeket csak sok munkával lehet elérni. A legfontosabb, hogy ha még nincs, mielőbb civil szervezetet kell létrehozni. Fóton például a civilek pert indítottak a hatósági határozat ellen, és mivel azonnali jogvédelmet kaptak, a kínai akku-összeszerelő üzem nem kezdhetett el működni.

A civil szervezetnek meg kell próbálnia egyezkedni a céggel, hangsúlyozta Varga Nóra. Az engedélyeztetési folyamatot nyomon lehet követni, és egy környezetvédelemmel foglalkozó civil egyesületnek van a legnagyobb esélye arra, hogy beleszóljon.

„Nagyon megjegyeztem, hogy az Andrada jó szomszéd akar lenni Sóskúton – fűzte hozzá. – Ha ez így van, akkor ne bölcsődét építsen a faluban, hanem monitoring rendszert, amely folyamatosan méri a kibocsátásokat.”

Ez azért fontos, mert ahol a hatóság nem ír elő részletes környezeti hatásvizsgálatot, ott csak jóval a működés megkezdése után derül ki a szennyezés. A gödi talajvízkutakat például nem ellenőrizte a hatóság. A Gödért Egyesület azonban folyamatosan mért, így derült ki, hogy súlyosan magzatkárosító NMP jelent meg a talajvízben. Most azt is megtudtuk, hogy 2022-ben ebből a vegyületből 81 tonna került a levegőbe a gödi gyárból. Bár a hatóságok szerint az NMP-nek „nincs környezeti hatása”, a N-metil-2-pirrolidon nevű szerves vegyület (oldószerek alkotóeleme) súlyos bőr-, szem- és légúti irritációt okoz, míg le nem bomlik, toxikus és magzatkárosító szer.

„Bármit mondanak is az Andrada képviselői, zárt rendszer, nulla hulladék nincs. Ezért nagyon oda kell figyelni a kibocsátási értékekre – figyelmeztetett a fóti képviselő. – Követni kell az adatbázisokat, figyelni a Pest Megyei Kormányhivatal, illetve a katasztrófavédelem honlapját, ahol a hirdetményekben meg fognak jelenni a sóskúti üzemre vagy a környéki ingatlanokra vonatkozó eljárások. Figyelni kell az OKIR (Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer) adatbázist, ahol a kibocsátási értékeket föltüntetik. Ebben a feladatban szerepet vállalhat az önkormányzat is. Bárhol, bárki akkor tudott elérni valamit, ha volt információja. Ez az alapja mindennek.”

A lakossági fórum résztvevői alapos kiképzést kaptak kémiából. Olyan sosem hallott vegyületekkel kellett megismerkednünk, mint például az NCM vagy a már említett NMP. Ezek veszélyességéről kisebb vita is kialakult, amiből azt a következtetést mindenképpen levonhatjuk, hogy – miként a következő felszólaló fogalmazott – „jobb, ha nincs belőle a zsebünkben”.

Az NCM ártalmatlan látszó szürke por, az EU Seveso II. irányelve azonban minden elemében súlyosan mérgező vegyületként tartja számon: mangánt, nikkelt és kobaltot tartalmaz. 50 tonnánál nagyobb mennyiségben tárolva speciális hatósági eljárások vonatkoznak rá. Nem tudjuk, az Andrada milyen mennyiségben és hogyan tárolná Sóskúton.

Bár sok szennyező üzem, raktár vesz körül minket, ezeket ismerik a hatóságok, a tűzoltóság, a mentőszolgálat, hangsúlyozta Vargha Nóra. Az akkumulátorgyártás azonban új iparág. Valamennyi magyarországi gyár külföldi tulajdonú, zömmel kínai és koreai. Keveset tudunk a technológiáról, a felhasznált anyagokkal nincs tapasztalatunk, a gyárakban dolgozók nagy része külföldi, képzetlen, az előírásokat, ha vannak, sokszor nem tartják be. Magyarországon ezekről az üzemekről szinte csak rossz tapasztalatunk van. Miként arról is, hogy a saját hatóságaink mennyire kényszerítik rá őket a biztonságos működésre.

Kozma Éva a Mikepércsi Anyák a Környezetért (MIAKÖ) képviseletében érkezett Érdre, aki, települése többi lakójával együtt, a Debrecen melletti akkumulátorpark károsultjaként kényszerült bele ebbe a történetbe. Kezdésképpen mindjárt tiszta vizet öntött a pohárba:

„Ma a hatalom környezetvédelmi kérdésből politikát csinál. Holott Érden, Sóskúton, Tárnokon, Mikepércsen nem az számít, hogy a jobboldali vagy a baloldali járdán közlekedik valaki, mert ugyanúgy megpurcan a gyárak mérgétől. Egy civil szervezet épp azt tudja megtenni, hogy különböző nézetű embereket magába fogad, mert mindnyájunknak ugyanaz fontos: a környezetünk védelme. Nincs fontosabb, mint hogy olyan jövőt hagyjunk itt a gyerekeinknek, ami egészséges és élhető.”

Felhívta a helyi civilek figyelmét arra is, hogy nincsenek egyedül. Az AKÁRTEIS, vagyis az Akkumulátorkárosult Települések Igazáért Szövetség, mint ernyőszervezet épp azért jött létre, hogy a hasonló cipőben járó települések lakói információkkal, tapasztalatokkal segítsék egymást a kormány átgondolatlan akkumulátor-ipari tervei ellenében.

„Tájékoztatjuk egymást, hogyan kell közadatot kikérni, mit lehet tenni, amikor maszatolnak, azt állítva, hogy majd szürkevizet fognak használni, miközben a vízművekkel nem is tárgyaltak ilyesmiről, vagy, hogy mire érdemes ügyelni, ha népszavazási kérdést akarunk megfogalmazni. Nem reménytelen a küzdelem. Ha Alsózsolcáról el tudott menni ez a cég, akkor máshonnan is el tud menni. Ha nem, akkor pedig az őrkutya szerepét kell felvenni, és folyamatosan rászorítani arra, hogy betartsa a környezetvédelmi szabályokat.”

A sóskútiak egyértelműen kinyilvánították, hogy nem kell nekik akkumulátorüzem. Tetlák Örs alpolgármester elmondta, több aláírást gyűjtöttek ellene Sóskúton, mint amennyivel polgármestert választottak. Annyiból pedig igenis túlmutat a dolog Sóskúton, hogy az Andradát a politika hozta ide, és a politika tudja elvinni.

„Ha a miniszterelnök igazat mondott a parlamentben, és valóban nem kíván gátja lenni annak, hogy a helyi közösségek döntsenek a jövőjükről, akkor mi ez a kiemelt beruházás, képviselő úr? – szegezte kérdését egyenesen Aradszki Andrásnak, a térség országgyűlési képviselőjének. Aki nem bizonyult kompetens személynek, hogy ezt megválaszolja. Tetlák kulcskérdése tehát – miszerint „Lesz ügydöntő népszavazás vagy Orbán Viktor a pofájába hazudott a környék összes lakójának?” – nyitva áll.

Az emberek hazamentek, a kérdések velünk maradtak, az ellenállás lángja tovább ég. Az érdi csatlakozókat várja a Sóskúti Akkumulátor Üzem Ellenzői FB-csoport.

Aradszki Andrástól megtudtuk, hogy az Andrada egyelőre nem adott be engedélykérelmet a Pest Megyei Kormányhivatalhoz. Nem tudni, mire számíthatunk, de az látszik, hogy Magyarországon egy ideje „népi” környezetvédelem formálódik, és civil társadalom születik. Épp itt az ideje.