A fiatalabbak már nehezen hiszik el, de boomerek még jól emlékeznek rá, milyen nehéz is volt annak idején telefonvonalhoz jutni. E sorok írójának – jobban mondva a szüleimnek – több mint húsz évet kellett várniuk rá, pedig második helyen voltak a listán. Huszonnégy éves voltam, amikor a szülői házba bevezették a telefont, addig az utca sarkán lévő hol működő, hol süket nyilvános telefonhoz sétáltunk ki, vagy a szemben lakó Piri nénihez csöngettünk be, aki az egyetlen telefonnal rendelkező lakos volt a környéken, és aki rutinosan egy kis perselyt is kihelyezett piros készüléke mellé.

Piri néni ugyan diszkréten távozott a szomszéd szobába, de azért mégiscsak kényelmetlen volt magánbeszélgetéseket folytatni a szomszéd telefonján, így maradt a sarki fülke, vagy három sarokkal lejjebb, illetve két megállóval odébb egy másik, választék ugyanis volt bőven. 1980-ban több mint tizennégyezer telefonfülke volt Magyarországon, de használatuk nem ekkor, hanem a 90-es évek végén, illetve a 2000-es évek elején járt a csúcson: ekkor egy nyilvános készülékről átlagban havonta több mint tíz órát telefonáltak.  Összehasonlításképp: ma, a mobiltelefonok korában havonta átlagosan kevesebb mint fél óra az egyes nyilvános készülékeink használati ideje – derül ki a Metropol cikkéből.

Érdekesség, hogy a telefonfülkék kezdetben csak speciális érmével, tantusszal működtek (innen a mondás: leesett a tantusz), később azonban már aprópénzzel, és jelentős újításként bevezették a telefonkártyát is. Ma is találunk működő, kártyás készülékeket, bár magát a kártyát már nem forgalmazza a Magyar Telekom. Ezek a készülékek így csak segélyhívásra és ingyenes számok tárcsázására használhatók.

Érden huszonegy nyilvános készülék található, ebből tizenhárom pénzbedobós, ezek 10,20, 50, 100 illetve 200 forintos érmét fogadnak el – tudtuk meg a Magyar Telekomtól. 

Hogy van-e szükség ennyi fülkére? Vélhetően nincs, hiszen a készülékekről havonta átlagosan 50 hívással 16 perc beszélgetést bonyolítottak (ez rosszabb, mint a fent említett fél óra körüli átlag). És az sem jellemző, hogy segélyhívásra használnák az érdi készülékeket.

Akkor miért vannak még mindig az utcán a telefonfülkék? 

Mert előírás. „A Magyar Telekomnak, mint egyetemes szolgáltatónak a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság kijelölő határozatából eredő kötelezettsége, hogy minden háromezer főnél kisebb lélekszámú településen legalább egy egy, ennél nagyobb településeken pedig minden megkezdett háromezer lakosonként legalább egy darab nyilvános telefonállomást működtessen” – tájékoztatta az ÉrdMost-ot a szolgáltató.

„A Magyar Telekom szolgáltatási területén jelenleg is folyik az üzemelő nyilvános telefonfülkék mennyiségének áttekintése, racionalizálása, melynek keretén belül várhatóan több – az egyetemes kötelezettségen túli – telefonkészülék és telefonfülke leszerelésére, illetve típuscseréjére kerül sor. Ennek keretén belül a Magyar Telekom az elmúlt évben Budapesten nagyságrendileg 400, vidéken 50 telefonfülkét szerelt le.

Érden a kötelezettségi darabszámnak megfelelő mennyiségű telefonfülkét üzemeltetünk” – írták levelükben.

Vajon mennyire éri meg fülkéből telefonálni? Erre is rákérdeztünk. Mint megtudtuk, nyilvános telefonok hívásdíját az impulzusok ismétlődési száma (impulzus időtartama) és az impulzus díja együttesen határozza meg. Az impulzusok számlálása akkor kezdődik, mikor a hívott fél felveszi a kagylót vagy bekapcsol az üzenetrögzítője.

A hívás díja egy impulzus díjánál (ami 50 forint)  nem lehet kevesebb. Az impulzusok hossza belföldi vezetékes hívások esetén 43, mobil hívások esetén 15 másodperc, a nemzetközi hívások hossza 15-3 másodperc között van, és díjzónánként eltérő.

Ha tehát valakit felhívunk a mobilján a telefonfülkéből, és öt percig beszélünk, az ezer forintunkba kerül. Ez azért nem olcsó mulatság, lehet, ezért is beszélnek olyan kurtán a telefonfülkékből. A hívások ugyanis átlagosan 19 másodpercesek (legalábbis Érden).

Azért azt is vegyük figyelembe, hogy a Magyar Telekomnak költségei is vannak a fülkékkel: éves szinten közel 350 millió forintot költenek a fenntartásukra, hiszen rendszeresen ellenőrzik, takarítják őket, ennek ellenére többségük elég ramaty állapotban tengeti életét: betört ablak, mocsok, pókháló a legfőbb jellemző.

Csak az Érden üzemelő nyilvános távbeszélő állomásoknál 60 készülékhibát javítottak meg 2023 első félévében. A hibák ötöde rongálás miatt történt: jellemzően a kézibeszélő romlott el, illetve az érmecsatorna dugult el. Jó hír, hogy a fülkéket az első félévben az átlagosnál kevésbé rongálták.

Lehet, hogy hamarosan búcsút vehetünk a telefonfülkéktől, ugyanis a 2020. év végén megújult hírközlési szabályozás értelmében a közeljövőben várhatóan eldől, érdemes-e ezt a szolgáltatást fenntartani. Ha nem, a használaton kívüli fülkéket többféleképp lehetne hasznosítani, például köztéri könyvespolcként, Érdi Újság terjesztőpontként vagy éppen mesetelefonként. De lenne még számos ötletünk.

Hogy aztán ezt kinek lesz joga, lehetősége megtenni, azt (még) nem tudhatjuk, de egy biztos: a leselejtezett telefonfülkéket meg lehet majd vásárolni.