Legalább egy előnye van annak, hogy ilyen barátságtalan volt mostanáig az időjárás: az enyhe, hómentes telet valamelyest ellensúlyozza a hűvös, csapadékos tavasz. Úgyhogy aki kertészkedik, örülhet! Veteményezni amúgy sem lett volna érdemes, aki mégis megtette, nincs előrébb, mert a növények a hidegben nem indulhattak fejlődésnek. Most viszont már érdemes ásóvillát ragadni, kicsit fellazítgatni a talajt, és elkezdeni magokat vetni. Ezt én is megtettem a hétvégén, így foltokban némiképp oldódik nálam is az őskáosz.
Az előző cikkemben nem magyaráztam el, mire jó, hogy ősszel nem ástam föl a kertet – most pótolom. Amikor nemrég Somogyvámosra látogattam egy gyors kertészeti kurzusra, Krisna-völgy főkertészétől, Antal Balázstól azt tanultam, hogy a talaj megforgatása azért szükségtelen, sőt, kerülendő, mert a talajélet a humusz legfelső rétegében zajlik: a mikroorganizmusok 90 %-a az előző vetésekből visszamaradt hajszálgyökereken telepszik meg, és biztosítja a következő nemzedék természetes tápanyag-utánpótlását. Amikor tehát ásással ezeket a mélybe forgatjuk, arra kényszerítjük a frissen vetett magokat, palántákat, hogy érjék be egy szegényebb táptalajjal, ráadásul fokozzuk vele a nedvességvesztést.
Láttam még a Krisna-völgyben néhány hasznos praktikát, és jó eszközt is. Így nemrég vásároltam egy könnyen felállítható vázat, és hozzá 3 méter hosszú agrofíber szövetet, amely kedvezőbb hőmérsékletet biztosít a csírázáshoz, védi a kis növénykéket a fagytól, az erős naptól, széltől, a csigáktól és egyéb kártevőktől, segít megtartani a talaj nedvességét, ugyanakkor könnyen szellőztethető. Ezt az elvetett salátamagok fölé állítottam, és reményeim szerint így gyorsabban fognak kikelni, mint a puszta ég alatt.
A talaj nedvességének megőrzését a mulcsozás is segíti, erre jók a száraz levelek, bármilyen növényapríték, kéreg. Ettől sokan azért idegenkednek, mert ettől csúnyának, rendezetlennek látják az ágyást. („Kislányom, hát teleszemeteled a kertedet?!” – mondja például anyukám.) Azt hiszem, a növények érdekében érdemes felülírnunk a szép kertről alkotott ideálképünket. Én például múlt nyáron sikeresen életben tartottam a paprikáimat azzal, hogy alaposan beöntöztem a töveket, kis nedves kupacokat alakítottam ki köréjük, és azokat betakartam frissen letépett akáclevelekkel. Mire legközelebb mentem, fonnyadt volt mind, de éltek. Így vészelték át azokat a forró heteket, amikor nyaralós gazdájuk erre-arra kódorgott.
Krisna-völgyben ilyen nem fordulhat elő, de a szép kert látványához ott is hozzátartozik, hogy két sor vetemény között mulcs őrzi a talaj nedvességét, és gátolja meg a gazok burjánzását. Önmagában a mulcsozással azonban nem lehet megspórolni az öntözést, viszont a ma kapható – és már házilag is nagyon egyszerűen kialakítható – csepegtető öntözőrendszerek segítségével sokkal kisebb vízfelhasználással lehet biztosítani a növények jóllétét. Krisna-völgyben is így locsolnak, persze gyűjtik az esővizet is, de alapvetően fúrt kút biztosítja a (majdnem) önellátó mezőgazdaság jelentős vízigényét.
Ma már nem olcsó mulatság kutat fúratni, de egy kis kert, udvari zuhanyozó, esetleg vécé vízöblítésének megoldására remekül használható, és hamar megtérül. Krisna-völgyben például olyan jó minőségű a kútvíz, hogy – bár magas a vastartalma -, sokan ivásra is használják.
Akinek Érden van már kútja, ügyeljen rá, hogy év végéig sort kerítsen a hatósági engedélyeztetésre is.
Hasznos segédeszköz a talaj nedvességének megőrzésére az agroszövet, amelynek réseibe ültethetők a kis növények. Krisna-völgyben három éven keresztül ebben nevelik az epret, így nem kell kapálni, gazolni, és kevesebbet kell locsolni. Nekem elég volt belőle egy négyzetméter, hogy a Terikétől kapott eperpalántákat elültessem benne.
Aki tehát hozzám hasonlóan még a tervezésnél, előkészítésnél tart, megnyugodhat, ebből egyszer kert lesz.
