A földrajzi expedíciók során az utazókra nem csak a régi időkben leselkedtek veszélyek, amikor például harcias nomád törzsekről lehetett tartani, manapság a helyi háborúk, a terrorizmus miatt lehet kockázatos egy-egy távoli országba utazni. Amikor szegedi kutatók – köztük Fábián Tamás geográfus és dr. Szabad Gábor orvos – Etiópiába szerveztek utat 2012-ben, az előzetes információk szerint az adott térség, az Erta Ale vulkánkörnyéke nem minősült veszélyesnek, ennek ellenére a csoportnak voltak fegyveres kísérői is.

A páratlanul látványosnak tarott vulkánhoz közeli táborban több külföldi csoport is éjszakázott, amikor fegyveres terroristák támadtak rájuk és nyitottak tüzet, a magyarok közül ketten, Fábián Tamás (53) és Szabad Gábor (39) életüket veszették.

Csöppet sem örömteli, ha egy múzeum gyűjteménye ilyen okokból gyarapszik, de hol másutt lehetne méltó emléket állítani egy tragikus halált halt földrajztudósnak, mint a Magyar Földrajzi Múzeumban azzal, hogy a látogatók olvashatnak a geográfus munkásságáról és megtekinthetik használati tárgyait. S hogy a látottakhoz bővebb ismereteket is tudjunk kapcsolni, ebben segítettek nekünk a kollégák – dr. Szilassi Péter, a Szegedi Tudományegyetem docense és Gruber László bonyhádi gimnáziumi tanár, akik mindketten részt vettek azon a szerencsétlen véget ért utazáson, csak néhány nappal korábban haza kellett térniük – előadásai, amelyekben felidézték Fábián Tamás szakmai életútját, s azt az emlékexpedíciót, amit hat évvel a tragédia után szervetek Etiópiába, a természeti csodákban rendkívül gazdag, de megélhetés szempontjából a világ egyik legszegényebb országába. Az út során természetesen fölkeresték az Erta Ale vulkánt is.

A második felvonásban dr. Vargyas Gábor antropológustól hallottunk számos érdekességet a Vietnamban élő brú törzsről, amelynek életét mintegy másfél éven át tanulmányozta. Velük élt, velük dolgozott, részese volt mindennapjaiknak – az antropológus munkája már csak ilyen, illetve még ilyenebb, hiszen ahhoz, hogy bármit megtudjon vendéglátóiról, el kellett sajátítania a nyelvüket, úgy, hogy az írásbeliséget nem ismerik, maradt hát a hallás utáni memorizálás és persze a napi gyakorlás. Ott-tartózkodásának végére Vargyas Gábor már arra is képes volt, hogy 26 órás életinterjút készítsen brú nyelven a szállásadójával.

A brú törzs egy az ország 54 nemzetisége közül, az annak idején létező két Vietnám határán, Laoszhoz közel él, s mintegy 80 ezer lelket számlál, s nagyjából ugyanennyit Laoszban. A népcsoport innen, Európából nézve – ahogy ezt az előadó felvételei is mutatták –, igen szegényes és mostoha körülmények között él. Irtásos módszerrel művelik az őserdőtől elragadott földjeiket, ahol rizst termesztenek, aztán néhány év után fölhagynak a tábla művelésével – új darabot vesznek birtokba –, hogy a természet regenerálja önmagát.

A számunkra különleges gazdálkodási mód bemutatásán kívül az előadó bepillantást nyújtott a brúk nem kevésbé érdekes vallási szokásaiba is, megtudhattuk kiből lehet sámán, s mi a szerepe a közösség életében, milyen szertartások tartanak.