A mozdulatszínház vezetőjével, Szélpál Stefivel beszélgettünk.

– 2003-ban hoztuk létre testvéremmel együtt a Felhőjárók Drámacsoportot. A közösségnek, mint tudjuk, hihetetlen megtartó ereje van. Mindketten drámapedagógusok is vagyunk, nem „csak” óvodapedagógusok, ezért a műhelymunka során először az volt a célunk, hogy segítsük őket a kommunikációban, abban, hogy minél inkább megismerjék egymást. De aztán rájöttünk, hogy ők olyan kincsek birtokában vannak, amelyek nagyon-nagyon hiányoznak a mai világból, és inkább ők tanítanak bennünket – vallja Stefi. – Láttuk, éreztük, hogy ők hogyan kapcsolódnak és kötődnek egymáshoz és más emberhez. Vagy azt, hogy hogyan érintenek, ami tőlük valahogy egészen magától értetődő és hiteles, mégis olyan idegen ebben a világban, mert ehhez egyfajta bátorság kell, hogy azt éreztük: ezt meg kell mutatnunk. Így nőtte ki magát a drámacsoport mozdulatszínházzá – teszi hozzá.

–  Vannak érdi, százhalombattai, ráckeresztúri, ercsi tagjaink is, az egész kistérségből járnak hozzánk. A csoport sérült fiatalabb és korosodó felnőttekből áll, de nem szeretem ezt a szót, hogy sérültek. Inkább különlegesek, mások, vagy, ahogy mondjuk: felhőjárók, akik szeretnek elrugaszkodni a földtől, és egyre inkább az ég felé tartani, akárcsak én – magyarázza a Felhőjárók vezetője.  

A mozdulatszínház először a százhalombattai Pártok Háza dísztermében lépett fel a 2004-es költészet napján, és már akkor olyan hatással bírtak a közönségre, meséli Stefi.

– Az a nyelv, amit ők képviselnek a hitelességükkel és őszinteségükkel, hihetetlen nagy hiányt pótol, és a nézőkben olyan gondolkodási láncot indít el, ami miatt el kell gondolkodnia önmagáról, a másik emberről. Arra a feltétel nélküli szeretetre tanítanak, amit nagyon sokszor emlegetünk, de valljuk be, hogy mennyire nehéz ezt alkalmazni a világban, főleg azokkal, akikkel azért nem tudunk annyira együtt rezegni. A Felhőjárók tagjai azt mondják, felvállalják az összes földön élő felhőjárót, és mindannyiukért állnak ki a színpadra. Pedig nem könnyű a színpadon lenni, mert ürességgel, értéktelenséggel nem lehet hatni. De náluk szó sincs erről, ők hatnak. Holott nyilván nem professzionális művészek, de mégis hatnak azzal az igaz tisztasággal, ami belőlük árad – emeli ki az óvoda- és drámapedagógus.

2003-as megalapításuk óta a csoport nagyon sok helyen léphetett már fel. Állandó házigazdái a százhalombattai költészet napi programnak, többször voltak előadóként a Művészetek Völgyében, 2012 óta pedig vissza-visszatérő szereplői a Summerfestnek. Utóbbiról azt meséli Stefi, hogy csodálatos élmény, mert rendkívül sok nemzetiségű ember látja őket. Idén voltak Zágrábban egy nemzetközi fesztiválon, eljutottak a Szolnoki Országos Néptáncfesztiválra, ahol a Forrás Néptánccsoporttal együtt léptek fel.

– Szolnokon úgy fogalmazott a szakmai zsűri, hogy kultúrtörténeti pillanat volt, amikor a felhőjárók a professzionális táncosokkal együtt léptek fel, és teljesen egy érzelmi hullámhosszon. Egy olyan ideális világ jött akkor létre, ami jó lenne, ha mindig így működne, nemcsak a színpadon. Tavasszal a Mediawave-re már másodszor jutottunk el, ahol Montanaro francia harmonikaművész és zenésztársai produkciójára mozogtunk együtt. Törekszünk olyan fesztiválokra bejutni, ahol egyedüliként lehetünk jelen sérült csapatként. A fesztiválszervezők pedig nagyon nyitottak, és mindig meg is írják, illetve elmondják, hogy mennyire szükség van erre, mert a világ nem fehér és fekete. Lehet, hogy sokan azt gondolják, hogy ők olyanfajta korlátok között élnek, ami miatt sokkal szűkebb a világuk, mint a miénk, de én meg azt láhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, hogy ők belül élnek meg egy csomó olyan dolgot, ami a teljességhez visz, amire mi csak vágyakozunk, és lehet, hogy a mókuskerékben sosem érjük el. Láhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, hogy ők belül hihetetlen sok mindent tudnak, éreznek, és igenis bölcsek. Muszáj rájuk figyelnünk. A figyelem pedig nekik is jó. Amikor eljutunk egy-egy fesztiválra, érzik azt, hogy figyelnek rájuk,hogy fontosak – magyarázza Stefi.

– Nem szánalmat szeretnénk ébreszteni az emberekben. Pontosan azt szeretnénk megmutatni, hogy irigylésre méltó az a fajta bölcsesség, amivel ők bírnak. Tanítanak bennünket. Lehet, hogy nem szavakkal, hanem tettekkel, gesztusokkal – a hitelességükkel és a tisztaságukkal. Ezt szeretnénk továbbvinni és megmutatni minél több embernek – teszi hozzá a mozdulatszínház vezetője végül.

A Felhőjárókat legközelebb a Summerfest „Aranyszív napján”, augusztus 17-én, 10:30-tól lehet látni a százhalombattai Barátság Kulturális Központ színháztermében.

A Szélpál Stefivel készült interjút pedig itt tudja meghallgatni teljes hosszában: