A magyar szecesszió egyik remekének számító Reök-palota 840 négyzetméternyi, 15 teremből álló kiállítóterében mutatkozott be az a nyolcvan képzőművész, akiknek a 700 nevező közül a zsűri kiválasztotta munkáit, hozzájuk csatlakozhatott meghívottként a hazai művészeti élet húsz reprezentánsa. Kéri Mihály mintegy évtizede szerepel rendszeresen a szegedi seregszemlén, ahol – ahogyan látjuk – falra kerülni is eredménynek számít. Idén azonban három darabból álló sorozatáért a Magyar Művészeti Akadémia díját is neki ítélték.
– Ez az elismerés megerősített abban a törekvésemben – mondja Kéri Mihály –, amit öt-nyolc éve követek a festészetemben. Ezek a képek mutatják, hogyan változott az a festői eszköztár, amit használok: igyekszem minél jobban leegyszerűsíteni képi kifejezésmódomat. A díj jó visszajelzés, hogy ezt a szakma is észrevette, mi több, elismerte. Kéri Mihály eddigi munkáit is a geometrikus, konstruktivista képalkotás jellemezte. Képei kevés kapaszkodót kínálnak a befogadónak a mű továbbgondolásához, értelmezéséhez.
– Úgy gondolom, hogy anynyira bonyolult lett a körülöttünk lévő világ, hogy az értékrendek keverednek. Mindez szerintem válságot jelez, mert nincsenek meg azok a súlyos, egyértelmű mondanivalók vagy felismerések, amelyek valamilyen módon határt szabnának a kifejezési módoknak. És ezt az élet minden területére el lehet mondani: az ideológiákról, a politikáról, de a gazdaságról is. Általános értékválságról beszélhetünk. Túlzottan darabjaira hullott a világ, annyiféle a megközelítés, amiben már a szakértők is nehezen tudnak rendet vágni, eligazodni. Érzékelhető is, hogy kialakult egy értékvita a művészetben, a szellemi életben, aminek az a veszélye, hogy szekértáborokba sorolja az alkotókat, s egyfajta harc indul meg, amit el kellene kerülni, hogy a művek értéke bizonyítson és ne az egyéb érvek – magyarázza a művész.
Arra a kérdésre pedig, hogy minderre válasz lehet-e például az annyira leegyszerűsített alkotás, ami lényegében már nem szól semmiről, azt mondja: A vizuális nyelv alapjaiban végtelenül egyszerű, a folt, a vonal, a pont, a tónus, a szín adják az alapját. Lehetséges ezekre szűkíteni a képi kifejezésmódot, a magam részéről ezt láhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg a kivezető útnak. Ettől kezdve a képen viszonylag monokróm felületek jelennek meg, de vonz a szerkezet, a kompozíció geometrikus ábrázolása is, s ezzel már el is érkeztünk a konstruktivista, a geometrikus festészethez. Ez nem feltétlenül egy választott út, ennél mélyebbről is jöhet, jön, hiszen vannak emberek, akik eleve szeretik a rendet, az átlátható szerkezeteket. Amikor azt mondom, hogy se mondanivaló, se üzenet nincsen ezekben a képekben, akkor azt is mondom, hogy ne legyen benne tudomány, ne legyen benne történelem és ideológia sem.
És hogy mi a helyzet az érzelemmel?
– A hagyományosan a szigorú, ortodox geometrikus festészetnek a lényege minél távolabb lenni a szubjektumtól, az érzelemtől, teljesen objektív felületet teremteni. Én nem egészen gondolom így, szerintem a két dolog összeegyeztethető. A képeim szigorú szerkezetűek, de ott van hozzá az érzelmes, kicsit romantikus felületkezelés. Erre kidolgozott technikám van, papírnyomatokat használok például. A törekvésem az, hogy a ráció és az érzelem együtt legyen jelen a képfelületen – zárja szavait Kéri Mihály.
