A víz világnapját 1993 óta tartják meg március 22-én világszerte, hogy ezen az egy napon felhívják a figyelmünket a (tiszta) víz fontosságára és az édesvíz készletek végességére. Idén a világnap szlogenje úgy hangzott, hogy: „Vizet mindenkinek!”, hiszen, bár a tiszta ivóvíz, vagy például a kézmosás, a csatornázás elengedhetetlen az élethez, a betegségek megelőzéséhez és a gyermekek egészséges fejlődéséhez, bolygónk lakóinak 1/5-e vízhiányos területeken él. 

Érden, a Kutyavári Tagóvodában a múlt héten éppen ezért minden a vízről szólt, ahogy azt Mikoláné K. Krisztina, a Róka csoport óvónője kérdésünkre elárulta: 

– Hétfőn azzal kezdtük a hetet, hogy megnéztük a földgömbön: bolygónk 71%-át óceánok, tengerek borítják, aztán átbeszéltük, hogy milyen élőlényeknek nyújtanak élőhelyet a sós és édes vizeink. Összeszedtük, hogy milyen vízi szabadidős tevékenységek, vízi sportok vannak. Lelkesen sorolták, hogy imádnak úszni, pancsolni, sőt, valaki búvárkodni is szokott az édesapjával.

A gyerekek játékosan megtanulhatták, hogyan és honnan nyerik ma és régebben az ivóvizet, aztán a víz körforgását nemcsak megvitatták, de illusztrálták is egy papírtányéron. A játékidőt, a környezeti tevékenységet, sőt, a matematikát előkészítő játékokat is a víz köré csoportosították. Vízről szóló meséket hallhattak a héten az óvónőktől a picik, és ezzel kapcsolatos dalokat, mondókákat, verseket tanulhattak.

A barkácsolás sem maradhatott el, a víz körforgásának illusztrálása mellett halacskák  is születtek, azaz kibújtak az ikrákból a héten a Róka csoportban: papírtányérokból, újrahasznosított és krepp papírból teremtődtek meg az uszonyok, pikkelyek. 

Ha mindez még nem lenne elég, komoly kísérleteket is végeztek a fiatal tudósok a vízzel kapcsolatban. Különböző anyagokat (fémet, fát, műanyagot) lehetett bedobni a vízzel teli, átlátszó kannákba, hogy megnézzék, elsüllyed-e az adott tárgy a vízben, vagy a felszínén marad, vagy mi az, ami szétmállik egy idő után a vízben, és mi az, ami nem. Az egyik legnépszerűbb kísérletnek pedig a titok innivaló bizonyult, amikor a gyerekeknek meg kellett megtippelniük, hogy mit isznak: teát, szörpöt, vizet, ásványvizet.

Természetesen arra is kitértek az óvónők, hogy végesek ivóvízkészleteink, ezért nem szabad pazarolnunk ezekkel.  A gyerekek pedig rendkívül lelkesen figyelmeztették egymást, ne folyassák ok nélkül a csapot fogmosáskor például. Végül a hét során megmaradt ivóvizet egy külön kancsóba gyűjtötték, és megöntözték vele a virágokat is.

A hét megkoronázásaként pedig a Zenebona együttes és Sanyi Bohóc látogatott el a Kutyaváriba, akik játékos-mesés-zenés interaktív előadásukban gyakorlatilag összefoglalták mindazt, amit a picik a hét során megtanulhattak és tapasztalhattak a vízről: a víz körforgásán át azt, hogy nemcsak bolygónk, de szervezetünk több mint fele is vízből áll. Hallhattak szennyezett vizekről, halakról, tengeri élőlényekről, sőt, még egy (abszolút barátságosnak bizonyuló) cápa is ellátogatott hozzájuk. 

Víz! Se ízed nincs, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül, hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy. (Saint-Exupéry)