Mint írják, Magyarországon 1890-től számítható a lakosság madáretetési mozgalmának elindulása, így a 2021/2022-es tél a 132. szezon. Ennek kapcsán az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület arra hívja fel a figyelmet, hogy a madarakat a közvélekedéssel ellentétben nem azért etetjük, hogy életben maradjanak, a cél alapvetően a saját gyönyörködtetésünk, a mintegy ötven potenciális etetőlátogató madárfaj megfigyelése egyedülálló élményt kínál.

A közlemény emlékeztet, hogy az énekesmadár-etetési időszak az első fagyok késő őszi beköszöntétől ezek megszűnéséig, november második felétől márciusig tart. Az etetők madárforgalma elsősorban a tél keménységétől, a hótakaró vastagságától és tartósságától függ. Enyhe teleken az etetőket látogató madarak faj- és egyedszáma gyakran csak fele, harmada a megszokottnak.

AZ ÉNEKESMADARAKNAK TÉLI ELESÉGKÉNT ADHATÓ TÖBBEK KÖZÖTT NAPRAFORGÓ, ALMA, BOGYÓK ÉS ÁLLATI ZSIRADÉK.

Ezek valamelyike már önmagában is elegendő lehet; valamint az ivó- és fürdővíz, a befagyott itatókban a naponkénti vízcsere. Bármi mással kísérletezni felesleges, és a madarakra nézve kockázatos lehet.

AZ ÉNEKESMADARAK TÉLI ETETÉSÉVEL SZEMBEN A VÍZIMADARAK ETETÉSE TÖMEGESEN SODORHATJA VESZÉLYBE, BETEGÍTHETI MEG ÉS ÍTÉLHETI PUSZTULÁSRA AZ ÁLLATOKAT, AMI ELLEN VILÁGSZERTE KÜZDENEK A HATÓSÁGOK ÉS A TERMÉSZETVÉDELMI SZERVEZETEK.

A vízimadarak életmódja alapvetően tér el a klasszikus etetőket látogató énekesmadarakétól, ezért számukra az etetés életveszélyes kockázatot jelent, mert kikapcsolja a téli túlélést szavatoló vonulási viselkedést, ami tömeges jégbe fagyásukat okozza. Növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót, az ebből eredő sérülésveszélyt és a fertőző betegségek terjedését. A tömeges érintkezés ránk is veszélyes, ez különösen a madárinfluenza kapcsán jelent madárra és emberre egyaránt óriási kockázatot.