A hálózatból származó víz 86 százaléka rejt egészségügyi kockázatot, 50 százaléka pedig súlyosan veszélyes. A vízkoalíció követelései között szerepel, hogy a rezsicsökkentő kormány 3 ezer milliárdot költsön el az ország vízhálózatának cseréjére. Ha ez nem történik meg, akkor a vezetékes hálózat vize a jelenleginél is veszélyesebb és gusztustalanul sárga és rozsdás lesz – írja a helyben.hu.

“Szitává válik a magyar vízcsőhálózat, mert a nyolc éve meghirdetett rezsicsökkentés óta nem jut pénz a hazai csőrendszer rekonstrukciójára!” – hívta fel a civilek által rendezett konferencián a figyelmet Kecskés Károly, a Fővárosi Vízművek szakszervezeti elnöke. A politikai célzatú rezsicsökkentéssel befagyasztották ugyan a víz- és csatornadíjakat, ám a szolgáltató cégek költségei közben folyamatosan nőnek, ezért nem jut pénzük a hálózat karbantartására.

Az ágazatot ellehetetleníti, hogy az ivóvíz ÁFA tartama is 27 százalékos, vagyis luxuscikknek minősül, pedig alapvető élelmiszer. Ezen túl 2013 óta jelentős közműadó is sújtja az ágazatot, de ezekből a bevételekből a vízhálózat tényleges karbantartását végző önkormányzatok, magánszolgáltatók abból egy fillért sem kapnak. Csak az állami cégek jutnak a központi forrásokhoz, de azok a kistelepülések csőhálózatának felújítását elhanyagolják. Van olyan 1.5 méteres csődarab, amit már 5 alkalommal javítottak meg. Ez azt jelenti, hogy 5 alkalommal törték fel az utcai betont, a cső kiásása és kijavítása után 5 esetben újra betemették, majd ismét leaszfaltozták az utat.

Az is meglehetősen beszédes adat, hogy a rezsicsökkentés bevezetése előtt évente átlagosan 43 km vízcsövet cseréltek ki a fővárosban. Ám ez a szám ma mindössze 13-14 km. Ezért nőtt meg ugrásszerűen a csőtörések száma Magyarországon. Kecskés Károly szerint a kitermelt ivóvíz jelentős hányada az elmaradt rekonstrukciók, a csövek rozsdásodása, valamint a korszerűtlen azbeszt- és cementcsövek miatt egyszerűen eltűnik a talajban. Nem ritka, hogy a vízveszteség, vagy ha jobban tetszik: a pazarlás eléri az ivóvíz 30-40 százalékát. Miközben a mai napig vannak olyan belterületek, ahol nincs vezetékes ivóvíz. Ezeken a helyeken vödörben viszik haza a vizet, de a hatóság időnként elzárja a kutakat, s a lakosság a kánikulában napokig ivóvíz nélkül él. 

A vízkoalíció tagjai úgy látják, hogy az önkormányzatok vízszolgáltatói próbálják ugyan a karbantartást szorgalmazni, de a pénz hiányában nem tudnak fizetést emelni, így képtelenek az utánpótlást biztosítani. Sok idős mester csak hivatástudatból végzi ezt a munkát, de már ma látható, hogy a karbantartók 25 százaléka hiányozni fog, ami további komoly ellátási probléma oka lehet majd.

A szakemberek azt kérik a petíciójukban, hogy a víz fogyasztói árát ne emeljék tovább, de csökkentsék a 27 százalékos ÁFÁ-t. A közműadót közös fejlesztési alapba helyezzék, illetve mielőbb hirdessenek meg egy országos csőcsere programot. A petíció ötlete Vecsésen született, ugyanis az Eleven Vecsés csoport évekkel ezelőtt felfedezte, hogy a településen folyamatosan egészségügy határérték felett van az ivóvíz vas-és mangántartalma, ami az egészségügyi kockázatokon túl gazdasági károkat is okoz: tönkreteszi a vízmelegítő készülékeket, s mosógépeket, és a ruhákat. Sőt, csőtörés szinte naponta előfordul Vecsésen, meg a környező településeken, de ez a fővárosban és a nagyvárosokban is naponta megtörténik. Az okokat a civil szervezet fedezte fel: az elmaradt rekonstrukció miatt a csőhálózat mára már rettenetes állapotba került. A kistelepülésekről érkező megszólalók mindegyike problémaként vetette fel a gyakori csőtöréseket, amelynek következménye az ivóvíz-ellátás zavara.

Az érdi víziközmű-fejlesztésekről, illetve arról, mi a helyzet városunkban a csőtöréseket illetően, itt írtunk korábban.