A zene körülölel bennünket! Zenéje van a természetnek: a szél zúgása, eső kopogása, a madarak szárnysuhogása, az állatok hangjai, énekei és sorolhatnánk. De zenéje van a tárgyaknak is. Akár a vonat zakatolása, az edények csörömpölése, az ajtó nyikorgása, vagy a poharak „csengetése”, de még a telefonunk billentyűzete is ad olyan hangokat, amit zenének nevezhetünk.

Tehát megállapíthatjuk, életünket keresztül-kasul szövi a zene, a bölcsőtől a sírig. A zene, ami az ember legősibb kifejezési formája, eszköze, amely ősibb, mint a nyelv. Még írni se tudott az emberiség, amikor a hang és a szó hatalmába kerítette. Az ősember is zenélt a maga módján. A zene első megnyilvánulása az ember életében a nevetés és a sírás, majd különböző eszközöket használt a ritmus kifejezésére. Később már nemcsak a ritmushangszerek voltak jelen, hanem sípok és kezdetleges furulyák is. Így kezdődött a zene és a hangszerek fejlődése, ami napjainkig tart.

Az érdieket arról kérdeztük, mit jelent számukra a zene.