Érkezésünkkor nehéz volt eldönteni, hogy maga az ünnepelt, vagy annak lánya áll-e az ajtóban, ugyanis egy igen fitt, jó kedélyű, és szellemileg is – hogy ezzel a divatos szóval éljek – toppon lévő asszonnyal találtuk szembe magunkat. Hamar kiderült, ő az ünnepelt, akihez Érd polgármestere is ellátogatott, és külön kérésére Schmuck Andor is köszöntötte. Csőzik László egy csokor virággal és egy ajándékcsomaggal lepte meg az ünnepeltet. „Az önkormányzat mindig odafigyelt a szép korúakra, a 80. a 90. és a 100. születésnapjukon mindig köszöntjük őket, nagyon fontos, hogy érezzék azt, hogy a város gondol rájuk. Ili néni a korát meghazudtoló módon, hihetetlenül jó formában van, kirobbanó testi és szellemi egészségnek örvend. Nem túlzás azt állítani, hogy 25-30 évet is letagadhat a korából, nem találkoztam még ilyen nagyon jó állapotban lévő 100 éves szép korúval Érden.”

Durrant a pezsgő, égett a gyertya, Ilike néni pedig örömmel beszélgetett mindenkivel. Szerinte nincs különösebb titka annak, hogy 100 esztendősen ilyen jó egészségi állapotnak örvend. Világ életében azt ette, mint mások, és bár hat éve csípőprotézist kapott, különösebb baja, betegsége nincsen.

Erdélyben, Székelyudvarhelyen született 1921-ben. 1941-ben kezdett dolgozni, először a Levente Parancsnokságon, később a Besztercei bíróságon, és Besztercén férjhez is ment. Született egy kislányuk is, aki ma már 74 éves. Ilike néni később kötő-kisiparos lett, majd idegenvezetőként is tevékenykedett, végül pedig a rendőrségen kötött ki.

Sokáig Budapest XI. kerültében élt, a lánya azonban azt mondta, nem maradhat már ott egyedül. “Félt, hogy valaki becsap, idejön és elvisz mindenemet és ezért el kellett adnom a lakást és ideköltöztem hozzá, Érdre. Jól vagyok itt is, de egyedül vagyok, oda pedig folyton jöttek a vendégek, ott volt társaságom.” Ilike néni sokat van a kertben, foglalkozik a háziállatokkal, mindig főz és egy héten egyszer süt is.