Érden négy szolgáltató végzi el a temetéseket. Mivel a temetkezés szabadáras, annyit kérnek, amennyiről azt gondolják, ki fogják fizetni az emberek. Egy átlagosnak mondható koporsós temetés ma Érden 600-800 ezer forint, egy urnás 400-450 ezer. A legkevesebbet az fizet, aki hamvasztást kér, és magával viszi a hamvakat, úgy a választott urnától függően 150-200 ezer lesz a végösszeg – temetés nélkül. Ebben tehát nincs benne a búcsúztatás költsége, a koszorúk, a sírhely megváltása. Aki megengedi magának/elhunyt hozzátartozójának a búcsúztatást, a költségek közé még bekúszhat akár az is, hogy ha az elhunyt nem fizetett egyházi adót, és a rokonai egyházi búcsúztatást kértek, akkor megmentik őt a szégyentől, hogy adóssággal kelljen a túlvilágra kéredzkednie.

Az általunk kérdezett név nélkül nyilatkozók mind megadóan fizettek, mondván, drága, de hát ez van. Szerettükkel szembeni kegyeletsértésnek érezték volna az alkudozást. Egy asszony azt is hozzátette: „Nem voltunk régi házasok a férjemmel. Nem akartam, hogy a szomszédok meg a kollégái azt mondják magukban: ha már öröklöm a házát, igazán futhatta volna tisztességes temetésre.”

Nagy utazások

A kiadások egy része olyan, hogy mérlegelésnek helye nincs, ilyenek például a szállítás, illetve a „halottkezelés” költségei. Lehetne marketingfogás is, hogy apró részköltségekre bontják a halott utolsó útjának költségeit – külön tétel például a sírásás, a sírba helyezés, a hantolás stb. –, azonban az egyik legnagyobb érdi temetkezési vállalkozás irodájában úgy értesültünk, ez a NAV és a fogyasztóvédelem elvárása. A számlázásnak ez a módja láthatóvá teszi a túlárazásgyanús tételeket – tipikusan ilyen a szállítás. Egy este 9-kor Diósdon elhunyt idős embert éjszaka elvittek az érdi halottasházba, onnan másnap Budapestre, hamvasztásra – vélhetően Nagytéténybe –, majd a hamvakat visszaszállították Érdre. Ezért a hozzátartozók fizettek 22 860 (elhunyt helyi szállítása) + 16 510 (szállítás ügyeletben) + 31 750 (szállítás közigazgatási határon belül), összesen csaknem 80 ezer forintot. Egy asszony 25 ezret fizetett azért, hogy az Üllői úti kórházból elhozzák a férjét, és 31 750-et a hamvasztásra szállításért – a visszautat megspórolta azzal, hogy maga ment a hamvakért. Egy férfi az idős szüleit szinte egyszerre veszítette el, az egyikük otthon halt meg, és ugyanez a kör – a kiválasztott urnával együtt – 250 ezer forintba került, amit a volt munkahelye magára vállalt. A másik szülőt egy budapesti kórházból kellett hazaszállítani, azután hamvasztani, mindez 210 ezerből jött ki. A kórházi költség ebből 31 ezer volt, és nagyjából ennyi az urna is – a nagy utazás került (számla nélkül!) 150 ezer forintba.

„Édesanyám 2020 szeptemberében az érdi idősek otthonában halt meg, Alzheimer-kór következtében – mondja Fórizs Gyula Zsolt baptista lelkész. – Csak az elszállítással kellett megbíznom egy érdi temetkezési vállalatot, mert őt Erdélyben temettük el, ahol született. A cégnek annyi dolga volt, hogy elszállítsa a Topoly utcától a Köztemetőig – ez 3,5 kilométer. Az ügyintéző egy kockás füzetbe írogatott, és hiába kértem, hogy fényképet készíthessek a jegyzeteiről, azt felelte: „Rajta lesz a számlán.” A számlát azóta sem kaptam meg. Fölszámoltak 7 ezer forint készenléti díjat – mert éjszaka szállították –, hat nap hűtést (3000 Ft/ nap), illetve egy egészségügyi zsákot 18 ezer forintért, így került ez az út 97 ezer forintba.”

Mennyi az annyi?

A két legnagyobb érdi temetkezési vállalkozást megkerestük azzal a kéréssel, avassanak be minket az árképzés rejtelmeibe. A Gábriel Könnye Kft. nem válaszolt, a Szigü Temetkezési Cégcsoport Érdi Irodájánál viszont Kissné Rita és Harmat Béla készséggel állt a rendelkezésünkre. A Szigünél a szállításnak 50 km-en belül 21 ezer forint a nettó egységára, azon túl kilométerenként 200 Ft. A „gépkocsi igénybevétele” 16 500, a temetőn belüli koporsós szállítás 7260, az urnás 4000, a virágszállítás 3000. A felsoroltak mind nettó összegek, ha ezeket felszorozzuk 27 százalékkal, az 60 ezer forint körül jön ki. A gépkocsi-használati díj külön tételként való felszámítását a cég így indokolja: „Ahhoz, hogy igényesen tudjunk temetni, megfelelő gépkocsikkal kell rendelkezni, ezeknek alkalmasnak kell lenniük hűtésre, halottszállításra, ezeket szervizelni kell. A temetési költségekbe be kell építeni a gépkocsi és a telephely üzemeltetését is, aminek van egy használati és egy amortizációs része, a dolgozókat fizetni kell, és a cégnek olykor új kocsit is kell venni.”

Nem beszéltünk még a hamvasztásra szállítás költségéről. Harmat Béla azt mondja, igyekeznek a kórházból közvetlenül a krematóriumba vinni az elhunytat, hogy ne legyen további hűtési költség. „Mi a nagytétényi Adytum Kft.-vel vagyunk szerződésben – ahogyan az összes helyi cég is, hiszen itt vannak Érd határában. Ha 120 kg fölött van az elhunyt, akkor Siófokon hamvasztják.”

Azt szokás gondolni, a hamvasztás viszonylag olcsó. Egyébként igen – bruttó 25 273 forint –, csak éppen hozzájön még néhány apróság, ilyen volt például – meséli egy férfi – a hűtés (8001 Ft/nap), a „hamvak átadása” (10 160), és rövid életű, ám annál drágább kellékek, mint például a lepedő 6350, ugyanennyiért a lebomló műanyag zsák, illetve a testtel együtt hamvadó koporsó (12 700). A hozzátartozó már 200 ezernél tart, de még nem is volt temetés. „Egyelőre nem is lesz – mondta a férfi, (aki egyébként nem a Szigüvel szerződött) –, majd nyáron, ha együtt lehet a család.”

Az eddig emlegetett költségek közül egyedül a lepedőt lehetett volna megspórolni. Hozzájön a kötelezőkhöz az egészségügyi zsák (változó az ára), amelyből covidos elhalálozás esetén kettő kell – ez hatósági előírás. Ami mostanság feláras „A covidos elhunytakat a kórház eleve dupla egészségügyi zsákban adja ki, vagy szólnak nekünk, hogy dupla zsákkal menjünk érte – tájékoztatta lapunkat Kissné Rita. – Az elhunyt öltöztetésének gyakorlata kórházanként eltérő, a legtöbb patológián elvégzik ezt is. A halottszállítás időpontját egyeztetnünk kell a kórházzal, nem lehet csak úgy akármikor odamenni, hiszen nekik is elő kell készíteni a több száz halottból azt, akiért megyünk. Ha a kórház ruhátlanul adta ki az elhunytat, a fiúk temetés előtt komplett védőfelszerelésben felöltöztetik az elhunytat, úgy teszik dupla zsákba, majd a koporsóba. Sokszor nehezen tudjuk a hozzátartozókkal elfogadtatni, hogy covidos temetésnél tilos a zsákot kinyitni, zárt koporsóban kell az elhunytat felravataloznunk. Azért is nehéz lehet ez nekik, mert a covidos beteg váratlanul került kórházba, több nap eltelik úgy, hogy nem látogathatják, majd egyszer csak érkezik egy hívás, hogy meghalt, sokszor úgy, hogy el sem köszönhettek tőle. A hozzátartozóknak az az érzésük lehet, hogy talán nem is ő van a koporsóban, holott nekünk átvételkor mindig ellenőriznünk kell a lábcédula alapján a személyazonosságot. Nehéz ennek a jogszabálynak megfelelni, hiszen empátiával vagyunk a családok felé.”

Amikor a baptista lelkésznek covidban elhunyt az 50 éves felesége, sokallva a fél évvel korábbi költségeket, más szolgáltatóhoz fordult. Az anyakönyvi részt maga akarta intézni, szemlélete szerint hozzátartozik a gyászmunkához, hogy a felesége papírjaiból szembesüljön azzal, hogy az asszony hivatalosan nincs többé. „Választottunk koporsót, temetési kellékeket, közben a hölgy írogatott egy kockás füzetbe, és a végén kijött 650 000 forint. Kértem a számításairól másolatot, de ugyanazt mondta, mint a másik cég ügyintézője: „Rajta lesz a számlán.” Nem fizettem egyből, mert a törökbálinti önkormányzat, ahol a feleségem dolgozott, hozzájárult a költségekhez, és várni kellett a jóváhagyásra. Amikor mehettem fizetni, kértem, hogy nézzük át egyenként a tételeket. Amit ebből a törökbálinti önkormányzatnak akartak kiszámlázni, azt először nekem meg sem akarták mutatni, csak amikor erősködtem. Másolatot nem kaptam, úgyhogy leírtam magamnak a tételeket. Fogalmam sem volt például, hogy mit takar a „halottkezelés” nettó 19 360-ért, hiszen már a kórházban felöltöztették a feleségemet. Más teendő nem nagyon lehetett vele, mint hogy kivették az autóból és betették a hűtőbe. Szerepelt a költségek között a „gépkocsifertőtlenítés” (nettó 22 000) és a „védőfelszerelés a sírásóknak” (nettó 15 000). Az egészségügyi dupla zsákkal együtt – amit én fizettem (br. 24 000) – csak a covidos felár 55 ezer forint volt.”

Ha Covid nem is, de fertőző betegségben történő elhalálozás eddig is volt, a fertőtlenítéshez használtak védőfelszerelést, és külön kezelték az elhunytat. Az 1999-es temetkezési törvény fel is sorol több olyan betegséget, amelynél az elhalálozottat légmentes dupla koporsóban kell eltemetni. Ma ez a covidos elhunytaknál nem így történik, hisz ezt a betegséget nem nevesíthette még a törvény. A Szigünél – Kissné Rita tájékoztatása szerint – a gépkocsi-fertőtlenítés egyrészt vegyszeres kezelést, másrészt ózongenerátoros fertőtlenítést jelent. Befújják vegyszerrel az irodák, a ravatalozók és a hűtők belső tereit, és 30-40 percig zárva tartják. Ugyanígy fertőtlenítik az autót is. Hogy miért kell ezt 22 és 15 000 plusz áfáért most a megrendelőkre hárítani, arra az alábbi választ kaptuk: „Nekünk most az egyébként is alkalmazott higiéniai eljárásokon túl plusz fertőtlenítést kell végeznünk, illetve a covidos elhunytak szállításakor egyszer használatos védőruhában vannak a munkatársaink – akárcsak a covidos intenzív osztályokon dolgozók. Egyelőre nincs hivatalos álláspont arról, hogy a covidos elhunyt meddig fertőzhet.”

Arra a felvetésünkre, hogy ha a kórházakban nem számolnak fel plusz költséget a covidos elhunytak hozzátartozóinak, valamint a fodrászatokban sem fizetünk többet amiatt, hogy használnak ózongenerátort, miért éppen a temetési költségeknél merülnek föl ilyen pluszok, Kissné Rita azt felelte: „Az állam sok-sok eurót kapott a Covid elleni védekezésre, abból tudja fizetni a kórházak védőfelszereléseit. A NEAK fizeti a teljes betegellátást, a gyógyszertől az ágyneműmosásig. Ennek ellenére, amikor valaki meghal a kórházban, és bekerül a patológiára, onnantól a család költsége a hűtés. A temetkezési költségeket pedig senki nem támogatja, még a 27 százalékos áfa csökkentésével sem.”

Ami nem kell, csak mégis

A temetés egyik legkomolyabb tétele a ravatalozás. A ravatalozó használati díját az üzemeltető önkormányzat szabja meg (br. 35 560), ezen kívül a temetkezési szolgáltató felszámolja a ravatalozás költségét. Urnás temetésért a Szigü 26 620, koporsósért 38 000 forintot kér, a ravatal bontásáért 8 ezret. Rákérdeztünk arra is, mi a tartalma ennek a szolgáltatásnak. „Ki kell hozni a hűtőből és áttenni a koporsóba az elhunytat, előkészíteni úgy, hogy a család meg tudja tekinteni (kivéve ha covidos volt), majd föltenni a ravatalra. A koporsó önmagában is 60-80 kiló – sorolja Harmat Béla. – A búcsúztatás után lepakolni mindent, és rendbe tenni a ravatalozót.” „A ravatalozás ugyan nem kötelező elem, és jelentősen megemeli a költségeket, mégis nagyon kevesen vannak, akik nem kérik – fűzi hozzá Kissné Rita. – Néhányan külső ravatalozást rendelnek meg, de az önkormányzat ugyanúgy elkéri a bérleti díjat, mondván, addig nem használhatja más a ravatalozót.” Amit nem lehet megspórolni, az a nyughely, ennek költségeit sokszor közvetlenül a temetőnek kell fizetni, Érden az új sírásás díja 30 480 – ezt a temető üzemeltetője, jelen esetben az érdi önkormányzat határozza meg. (A visszahantolást már a temetési vállalkozások számítják fel.) Egy új kettes felnőtt sírhely 25 évre 91 440 forint. Ezen kívül az önkormányzat kér temetőüzemeltetési díjat is (Érden bruttó 11 417). A hűtési költségeket is az önkormányzatok határozzák meg, Érden ez nettó 3 ezer Ft naponta. Van, ami a hozzátartozó lelki békéjéhez kell – ilyen például a rögfogó, vagyis az a paplan, amely https://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpgpítja a koporsóra záporozó rögök kopogását. Az ilyenfajta kellékek árában is érezni az agglomerációs felárat: Érden egy rögfogó bruttó 19 500, de Ózdon például ennek a fele.

Urnás temetéshez sokan megrendelik a keszont, vagyis azt a dobozt, amelybe az urnát teszik, mielőtt leeresztenék a földbe. „A lányom a legdrágább urnát választotta, 36 ezerért – árulta el az asszony, aki a férjét készül temetni. – Választottunk hozzá egy műanyag keszont 15 ezerért és bélést is 6 ezerért. Ennek a sírba helyezése volt 5 ezer, a hantolása 6 ezer. A sírtábla gravírozással 17 ezerbe került.” Nem sokkal olcsóbb egy urna falnál történő elhelyezése: a gravírozott márványtábla ára – a Szigünél – meghaladja a 30 ezer forintot, gravírozással, átlagosan hosszú felirattal 40-50 ezer Ft. A fejfa ugyan nem kötelező kellék, de javasolt, addig is, míg elnyeri végső küllemét az elhunyt nyugvóhelye. A koporsónak általában van egy gyártó által rögzített bélése, valamint egy hosszú sálszerű anyag, a koporsó kárpitjával egyező anyagból, ezzel le lehet takarni hosszában a holttestet. A számlázási szabvány szerint ezeket – hiába tartoznak össze – külön tételként kell feltüntetni. Fórizs Zsolt például egy bélés nélküli koporsóért 226 499 forintot fizetett – plusz koporsófelirat, 7940-ért –, a koporsóbélést a munkahely fizette (nettó 33 383 Ft). Ózdon egy középkategóriás koporsó 134 392 Ft.

Most még mindent

Gyásznapokat él ma az ország, arany időket a temetkezési vállalatok. Megkérdeztük egy facebook-csoportban, kinek milyen tapasztalatai voltak a temetkezési cégekkel. Többen együttérzést, korrekt eljárást jeleztek vissza, volt, aki súlyos mulasztásokat, más „ismeretségi alapon” nem kapott számlát, a férjét temető asszonynak véletlenül (?) rosszul adták össze a számoszlopot. A szolgáltató nem ismeri a digitális számlázást, így a kézzel összevissza írogatott számoszlopok úgy csúsztak össze, hogy abból a megrendelő jött ki rosszul – 23 ezerrel.

„Lehet, hogy anyagilag jól megy most, de emberileg nehéz korszak ez nekünk is – mondja Kissné Rita –, nap mint nap látni, hogy korunkbeliek is sorra halnak meg. Nyilván megvan a maguk haszna a cégeknek, ha nem érné meg, nem akarnának ilyen sokan temetkezési vállalkozók lenni. Az emberek a temetéstől nem sajnálják a pénzt, de mi ezt nem használjuk ki. Empátiával vagyunk a hozzátartozók iránt, és talán tízévente egyszer van vita a költségek miatt. Az emberek sokszor maguk kérik a költséges kellékeket, plusz szolgáltatásokat. Talán, mert »most még« mindent meg akarnak adni a szeretteiknek, és meg akarják mutatni, hogy ők nem a szerényebb koporsót választották.”

A baptista lelkész az elégedetlenek közé tartozik. Az még a tévedések közé sorolható, mondja, hogy a sírásás díját fölszámolta a szolgáltató, miután a temetőnek már kifizette, a húszezer forintos ügyintézési díjat azonban nem értette, tekintve, hogy az anyakönyvezést maga intézi. Végül lefelezték a díjat, a tévedést korrigálták, így 600 ezer forintba került csak a temetés a szolgáltatónál. A lelkész méltánytalannak tartja, hogy a temetkezési költségeket 27 százalékos áfa terheli, ezért felkérte Aradszki András országgyűlési képviselőt, nyújtson be törvénymódosító javaslatot a temetési áfa eltörlésére. „Az idős emberek, akik félretesznek a temetésükre, már leadózták egy életen át, amit kellett. Nem méltányos még egyszer megadóztatni őket. Azok pedig, akiket váratlanul ér szeretteik halála, nincsenek felkészülve 600 ezer forintos temetésekre. Érd polgármesteréhez pedig amiatt fordultam, hogy a ravatalozó használati díját mérsékeljék, és fontolja meg, lehetne-e a városnak saját nonprofit temetkezési vállalata. Megérné, hiszen a szociális temetéseket az önkormányzat is piaci áron rendeli meg. Amikor valaki ekkora veszteséget szenved el, mint például én, azt sem tudja, hogyan tartsa életben magát. Az, hogy a temetési költségek ennyire elszálltak, visszaélés ezzel az állapottal. Én ezt az összeget már kifizettem, és nem várok vissza belőle semmit. Azokért szólalok fel, akik majd ezután szembesülnek az árakkal.”

„Mi, baptisták, szoktuk énekelni, hogy »A sújtottak terhét megosztjuk szívesen…«. Most a sújtottak lerablása zajlik. Hogy miért most szólalok fel? Azért, mert nincs veszítenivalóm. Én már elveszítettem mindent. Lelkészként pedig felelősségem van abban, hogy felemeljem a szavamat a »sújtottak« érdekében. Amit még tudok tenni, az a szolgálat: tudok sírt ásni, és felajánlom, hogy ások és hantolok szociális temetéseken, ha a törvény lehetővé teszi. Szeretetből és szolidaritásból teszem. Ha valakinek szüksége van ilyen támogatásra, keressen nyugodtan!”

Rákérdeztünk, hogy az önkormányzat foglalkozik-e a gondolattal, hogy saját temetkezési vállalatot alapítson. Szűcs Gábor alpolgármester leszögezte: az akarat megvan, az önkormányzat jelenleg a megvalósítás pénzügyi és a technikai lehetőségeit vizsgálja. Ami a ravatalozó használati díját illeti, a temetőrendelet idei felülvizsgálata során megtárgyalják, van-e arra lehetőség, hogy mérsékeljék az árat.