Június 30-án befejeződött a 2024 januárjában elindított Restoriver program. A nemzetközi kezdeményezésben számos partnerintézmény vett részt, és a Duna Régió program finanszírozta, az EU társfinanszírozásával.

A projekt célja az volt, hogy Duna és mellékfolyói mentén természetes vízvisszatartó intézkedésekkel helyreállítsák azokat a folyópartokat és partmenti területeket, amelyeket a korábbi emberi beavatkozások hátrányosan érintettek, illetve növeljék a Duna vízgyűjtőjén található folyóparti területek ellenállóképességét a klímaváltozás hatásaival szemben.

A projekt olyan kisebb léptékű természetalapú megoldásokat vizsgált, amelyek segítségével a városi tájak egyszerre válhatnak élhetőbbé és ellenállóbbá.

Ezek a vízmegtartó beavatkozások hozzájárulnak a sérült ártéri vízháztartás helyreállításához, a biológiai sokféleség megőrzéséhez és az éghajlatváltozás hatásaihoz történő alkalmazkodáshoz, miközben a területek továbbra is vonzóak és könnyen használhatók maradnak a lakosság számára.

A projekt tanulságai szerint még a kis léptékű helyreállítások is jelentős előnyökkel járhatnak minden élőlény számára.

És hogy miért is fontos Érd számára ez a program? Azért, mert a Beliczay-sziget volt a projekt egyik mintaterülete, itt ugyanis a víz természetes körforgásának visszaállításával elősegíthető az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás.

Hogy hogyan, arról többször is írtunk az elmúlt 30 hónapban, a napokban pedig a WWF Magyarország (a program egyik hazai partnere, az Országos Vízügyi Főigazgatósággal és Érd Megyei Jogú Város Önkormányzatával egyetemben) közölt egy érdekes összefoglaló cikket, A kis Beliczay-sziget nagy lehetősége címmel.

A cikk szomorú, de egyre szélesebb körben ismert tények ismertetésével indul, leszögezve, hogy a szigeten egyre erősebben érezhetők az aszály jelei. Ennek hátterében nemcsak a klímaváltozás áll, hanem az elmúlt évszázad folyószabályozásai is szerepet játszottak, amelyek jelentős hatással voltak a Duna és ártereinek vízháztartására.

A tudományos mérések megerősítették mindazt, amit a területen gazdálkodók már régóta tapasztalnak, elsősorban a vízhiányt.

Erre hivatott megoldást találni a Restoriver projekt, amibe az első lépésektől kezdve bevonták a helyi lakosokat, civil szervezeteket és szakembereket. A projekt 2,5 éve alatt pedig körüljárták a lehetséges megoldások előnyeit és hátrányait, valamint az esetleges ökológiai kockázatokat.

A közös gondolkodás eredményeként több elképzelés is született, a legígéretesebb egy olyan vízmegtartási rendszer kialakítása lett, ami a szigeten található természetes mélyedések adottságaira épít, és az egykori vizes élőhely helyreállításával erősítheti az éghajlati változásokhoz való alkalmazkodást.

A koncepció lényege, hogy az árhullámokkal érkező vizet ne engedjék azonnal visszajutni a Dunába. Egy megfelelően kialakított zsiliprendszer segítségével a víz hosszabb ideig maradhatna a területen, fokozatosan beszivárogva a talajba.

Ez hozzájárulhatna a talajvízszint stabilizálásához, javíthatná az élőhelyek állapotát, és a párolgás révén kedvezőbb mikroklímát teremthetne a növények, állatok és emberek számára, miközben segíthetné az ártéri erdők alkalmazkodását a szárazabb időszakokhoz.

Az is világossá vált, hogy az árhullámok víztömege sajnos már nem elég, ezért hosszabb távon aktív vízpótlásra is szükség lesz, ami külföldi példa alapján külső energiafelhasználás nélkül is működhet – hangsúlyozza a cikk.

Kiemelik azt is, hogy a Beliczay-sziget története jól mutatja, miként változott meg az emberek Dunához való viszonya és a vízről alkotott szemlélete az elmúlt évtizedek során.

Míg korábban a víz gyors elvezetése volt a fő cél, ma egyre inkább a víz helyben tartása és a természetes folyamatok támogatása kerül előtérbe.

A Restoriver projekt nemcsak lehetséges megoldásokat mutatott be, hanem arra is ráirányította a figyelmet, hogy a természetalapú vízmegtartás egyszerre szolgálhatja az emberek, az élővilág és a települések érdekeit.

Ha a tervek megvalósulnak, a Beliczay-sziget a jövőben a fenntartható vízgazdálkodás és a természetközeli alkalmazkodás mintaterületévé válhat, a tapasztalatok pedig nemcsak Érden, hanem a Duna-régió más területein is hasznosíthatóak lesznek.