Közel tízezer őshonos fát ültetnek el április elején a Beliczay-szigeten. Az erdősítésnek köszönhetően kocsányos tölgy (1200), vénic-szil (500), fehér nyár (1500), fekete nyár (1500), mezei juhar (300), mezei szil (400), mézgás éger (1400), fehér fűz (400), vadalma (400), korai juhar (400), mogyoró (100), kányabangita (100), gyertyán (1000) színesíti mostantól a nemes nyárfák egyhangú képét.
Tóth Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. Ráckevei Erdészetének vezetője az ÉrdMostnak elmondta: a szabadgyökerű, a földből 40-60 centire kilátszó facsemetéket közel két hektáron telepítik, olyan területekre, ahonnan korábban nemes nyárfákat termeltek ki.
A nemes nyárról tudni kell, hogy kifejezetten faipari célokra ültették. Gyors növekedésű, rövid élettartamú fa, mely húsz év alatt megérik a „betakarításra”. Jellemzője még, hogy a környezeti hatásokkal szemben kevésbé ellenálló.
Egy-egy területre egykorú és azonos génkészletű faegyedeket ültettek annak idején (mint ahogy – mondjuk – a hibrid kukoricát vetjük). Az ilyen típusú erdőket csak tarvágással lehet kezelni, ha a fák elöregedtek.
A tarvágás miatt megüresedett területekre (a sziget északi felére, illetve a Beliczay-ház közelébe) pedig most a nemes nyárfák helyett változatos, az erdőképet színesítő, a biodiverzitást erősítő fajták kerülnek.
Ez azért jó, mert magasabb ökológiai értéket képviselnek. Egy nemes nyár kevesebb életteret tud biztosítani a többi növény, gomba, rovar számára. Az őshonos fajták ültetésének köszönhetően sokkal értékesebb élőhelyek keletkeznek a szigeten – tudtuk meg Tóth Pétertől.
Persze, most is élnek itt fák a nemes nyáron kívül, de egyrészt kevesen, másrészt sok köztük az öregebb fa.
„Ha végigsétál a szigeten, láthat kisebb csoportokban ültetett, idős tölgyfákat. Ezek most 90 év körüliek. Ilyen termőhelyviszonyok mellett körülbelül 150 évig maradnak épek, egészségesek. Szeretnénk, ha lenne utánpótlásuk” – mondta a szakember.
A csemeték háromévesek. Valószínűleg nem fog mindegyik megeredni, de ezzel számol az erdészet. Szerencsére mostanában volt elég csapadék, nedves a talaj, de a szárazság, az aszály általában nagy gondot okoz a szigeten (is).
„A klímaváltozás miatt egyre hosszabbak a szélsőségesen aszályos időszakok, nagyok a hőmérsékleti anomáliák, és ezeket a fák nehezen tudják tolerálni. Ráadásul a déli, mediterrán károsítók egyre jobban húzódnak felfelé. Ilyen például a csipkés poloska, ami kieszi a levelek szövetét. Ha több nedvességet kapna a fa, jobban tudná tolerálni ezt a kártevőt is” – tette hozzá Tóth Péter.
Aki gyakran jár az erdőben, láthatja: a klímaváltozás miatt egyes fajok kiszorulnak a szigetről (például a tőzike, amiből épphogy mutatóban van még pár szál), mások viszont elszaporodnak, mint a csillagvirág, a hóvirág, vagy az odvas keltike (képünkön), ami most mezőként borítja a talajt.
Mi lehet erre a megoldás? Ültethetünk olyan fákat, amelyek jól tolerálják a szárazságot, az aszályt. Például ostorfát, zöld juhart, amerikai kőrist. Csakhogy ezek nem őshonosak, hanem invazív fajok, amelyek pillanatok alatt átalakítanák az erdő képét, a cserjeszinttől a lágyszárúakon át a számunkra nem észlelhető talajéletig.
A másik lehetőség az, ha megoldjuk a vizek visszatartását. Egy ilyen program már elindult, méghozzá nemzetközi szinten. Ez a Restoriver, amihez Érd, illetve a Pilisi Parkerdő is csatlakozott. A projekt mintaterülete a Beliczay-sziget. Jelenleg tervezési szakasznál tartanak. A projektről korábban itt írtunk.
Hogy hogyan lehet a vizet visszatartani a szigeten, ha már a Dunából nem jön az ár? Például úgy, hogy a Sulák-patak vizét visszatorlasztjuk, a mederfeneket pedig megemeljük. Ez a megoldás a talajvizekre lenne pozitív hatással. Segítene az is, ha a régi mederágba (ami a szigetet a szárazföldtől annak idején elválasztotta) ismét víz kerülne. Léteznek más megoldások is, ezeket a Restoriver keretében dolgozzák majd ki.
Ez a program várhatóan elősegíti, hogy színesebb, változatosabb legyen az élet a Beliczay-szigeten, Érd egyetlen olyan erdejében, amelynek egyszerre van gazdasági, rekreációs és természetvédelmi szerepe.
