Három érdi lokálpatrióta: Dr. Bezerédi János, Pajor Imre és Garamvölgyi Tibor is elhunyt a napokban, halálhírükről Facebook-bejegyzésben számolt be Érd polgármestere, röviden bemutatva életútjukat.

Mint nekrológjában Csőzik László felidézi, Dr. Bezerédi János orvos 70 éves volt, és váratlanul, testi-lelki derű és frissesség mellett érte a halál. „Önkormányzati képviselőnk volt a ’94-es ciklusban, ebben az évben a KDNP országgyűlési képviselőjelöltje volt körzetünknek. Egészen mostanáig ellátta a Városháza foglalkozásegészségügyi feladatait. Háziorvos volt sokáig Tétényben, Sóskúton és Pusztázomoron. Sokrétű érdeklődése volt: programozó matematikus diplomát is szerzett, orvos-informatikusként is dolgozott kis időt, belgyógyász szakképesítéssel is bírt. Vidám, mindig segítőkész, jólelkű ember volt”- olvasható a bejegyzésben.

A 79 éves korában elhunyt Pajor Imrét a régi érdiek mind ismerték, csapágyüzlete városszerte ismert volt –emlékeztet a polgármester. A gépipari technikum után politológusi végzettséget is szerzett és marketing szakon is tanult. Mielőtt önállósodott volna, a diósdi csapágygyárban dolgozott sokáig. „Mindig lelkes, tevékeny közéleti ember volt, kezdeményezője volt pl. annak az akciónak, hogy Érd mentőautót kapjon. A 2002-es ciklusban az Önkormányzat Vállalkozási és Vagyongazdálkodási Bizottságának külsős tagja volt. Őszinte, nagyon kritikus, ugyanakkor mindig jobbat és jobbat akaró ember volt. Engem is sokszor keményen bekérdezett, mindig érződött, hogy az a fajta kíméletlenül őszinte, magával szemben szigorú elvárásokat megfogalmazó ember, aki nem végez félmunkát, és amibe belekezd, azt tisztességgel be is fejezi” –tiszteleg Pajor emléke előtt a városvezető.

Garamvölgyi Tibor, „Tibi bácsi” hosszú életet élt. 97 évesen ment el. Vendéglátóipari szakember volt egész életében, jegyzett név a szakmában, szállodaigazgató volt több intézményben, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat egyik vezetője. „Elvhű baloldali elkötelezettségű ember volt, a közéletben így vett részt. Igaz, hogy csak nyugdíjazása után költözött Érdre, de hamar nagyon sokan megismerték és megszerették őt. Igazi társaságkedvelő, a szakmájához híven állandóan barátságos, közlékeny, aktív ember volt még a 90-es éveiben is” – fogalmaz Csőzik, aki nekrológjában megköszöni az elhunytak városjobbító munkáját, és részvétet nyilvánít családjaik felé.